Izgatottan kopogtattam a lány szobájának ajtaján, és léptem be a helységbe mosolyogva. Nem tudom, miért, de ha vele vagyok, úgy érzem, más emberré válok. Szeretek vele lenni.

- Szia! - üdvözöltem őt vidáman.

- Nahát, Jimin! Szia! - köszönt vissza ő is mosolyogva.

Közelebb mentem hozzá, és leültem az ágya szélére, ő pedig kíváncsian fürkészett engem. Már a mosolyától is hevesebben kezd verni a szívem.

- Ezt neked hoztam. - nyújtottam át neki a doboz bonbont - Remélem szereted.

- Wow.... Park Jimin... te tényleg tudsz valamit! - kuncogott - Először a kedvenc virágom, most meg a kedvenc bonbonom... Áruld el, hogyan csinálod ezt? - vont kérdőre játékosan.

- Hááááát - húztam el az első szót - igazából, csak a megérzéseimre hagyatkoztam. - nevettem fel.

- Meglepően jók a megérzéseid - nyugtázta - Kérsz belőle? - mutatott a dobozra, melyet közben kibontott.

- Ha már így megkínáltál....lopok párat. - vigyorogtam, majd elvettem egy bonbont, és bekaptam. - Mmm, ez nagyon finom! - ámultam el hirtelen.

- Ugye? - kuncogott - várj, kóstold meg ezt is! . vett ki egy újabb darabot, és a kezembe tette, amit kíváncsian vettem a számba, és kezdtem megízlelni az újabb darab finomságot.

- Ez még jobb!

- Gondoltam, hogy tetszeni fog - mosolygott.

Így szórakoztunk még egy darabig, nevettünk, beszélgettünk, jobban megismertük egymást, én pedig minden perc elteltével biztosabb voltam abban, amit iránta érzek.

- Figyelj Jimin.... váltott hangja szomorúra

- Igen? - fordultam felé vidáman.

- Ha csak azért csinálod ezt, mert sajnálsz, nem kell többet jönnöd... ne hibáztasd magad a történtek miatt, elvégre én nem vigyáztam magamra eléggé...

- Ez nem igaz. - szakítottam félbe - Ha nem lettem volna olyan öntelt és ellenséges, nem kerültél volna ide.

Ismét átvillantak a történtek a fejemben, amik eszembe juttatták, hogy miattam mennyit szenvedett ez a csodálatos lány, aki itt ül mellettem.

- Nina... én tényleg sajnálom... - néztem a lány szemeibe, ami azonban ezután is történt, nagyon meglepett.

- Most mihez kezdjek veled - sóhajtott - nem tettél semmi rosszat, hallod amit mondok?

Közelebb ült, és megsimította az arcom, míg tekintetével az enyémet kereste, melyek végül összefonódtak.

- Tudom, hogy hibáztatod magas, de nem te tehetsz róla. Egyébként is, én már megbocsátottam neked - mosolygott rám - szóval csak felejtsük el, és legyünk olyanok, mint pár perce voltunk, jó? - hüvelykujjával apró köröket kezdett leírni az arcomon, én pedig úgy éreztem, meggyulladok.

Érintése könnyed, mégis határozott volt, bőre pedig olyan puha, hogy egész nap simogatni tudnám. Kezemmel megérintettem az övét, és vissza mosolyogtam rá.

- Köszönöm - suttogtam.

- Én köszönöm, butus. - kuncogott, mire én is elnevettem magam.

Hirtelen lépteket hallottunk a folyosóról, mi pedig észbe kaptunk, és kapkodva visszahelyezkedtünk oda, ahol voltunk: Nina az ágyba feküdt, én pedig az ágy mellé toltam egy széket, és helyet foglaltam.

Éppen időben, ugyanis az ajtó tágra nyílt, és a többiek rontottak be a szobába.

- Ninaaaaaaa~ - rohant oda a lányhoz Taehyung vígan, és megölelte őt.

- Héé Taehyung, srácok! Titeket mi szél hozott? - üdvözölte őket vidáman.

- Gondoltuk meglátogatunk - válaszolta Namjoon hyung mosolyogva.

- Hoztunk neked egy kis házi kosztot is! - pakolt ki az asztalra Jin úgy egy hétre elegendő főtt ételt.

- Hogy vagy csajszi?- ült le a másik oldalra Hoseok.

- Sokkal jobban, köszi. - mosolyodott el a lány. - Egyébként, most, hogy mind itt vagytok, azt hiszem elmondhatom amit tudok.... - helyezkedett úgy, hogy mindenkit lásson.

- Mi az, Noona? - kérdezte Jungkook kíváncsian.

- Nos, a doki azt mondta,, holnap haza mehetek. - közölte velünk a hírt vidáman, mire valahányan kurjantottunk egyet.

- Ez komoly? Tényleg kiengednek? - hitetlenkedett Hoseok.

- Igen! - bólogatott Nina.

- Remek hír, kicsi lány! - örvendezett Namjoon.

- Szuper! - így Taehyung.

Ezek után kezdődött az igazi szórakozás, ugyanis Hoseok, Kook, és Taehyung kész kabarét adott elő Ninának, mi pedig jókat derültünk rajtuk. Néha egy-egy lopott pillantást vetettünk egymásra Ninával, és halvány mosolyokat küldtünk egymás felé.

Az idő sajnos tovaszállt, nekünk pedig mennünk kellett, de még elbúcsúztunk kedvenc betegünktől, majd hazamentünk.

- De jó, hogy kiengedik! - áradozott Tae.

- Ja! Nemsokára újra dolgozhat is! - kontrázott rá Hoseok.

Csendben ültem a kanapén Yoongi társaságában, és a ma napról elmélkedtem.

- Mi van köztetek Ninával? - szakított félbe rapper társam.

- Hogy érted, hogy "mi van köztünk"? - néztem rá értetlenül, nagyokat pislogva.

- Láttalak titeket. Még a vak is látja, hogy nem vagytok közömbösek egymásnak.

Yoongi szavainak hallatán gombóc keletkezett a torkomban.

Komolyan észrevette volna?

- Nem mondom el senkinek - nézett rám komoly tekintettel.

- Köszönöm. - sóhajtottam egyet, jelezvén, hogy megkönnyebbültem.

- De légy nagyon óvatos.

- Oké....az leszek. - suttogtam, majd felmentem a szobámba, folytatni a tegnap este elkezdett összeesküvés elméletemet.

- Hova tettem azt a lapot.... - matattam a papírjaim között, amiket tegnap szana-széjjel dobáltam a helységben. - Ugye nem dobtam ki?! Mondd, hogy nem dobtam ki!!! - rohantam oda a kukámhoz, és kutattam át annak tartalmát, míg végül megtaláltam, amit kerestem. - Ez az!

Azt hiszem, már tudom, mit kell tennem...  - húztam széles mosolyra a számat, és neki láttam tervem tökéletesítésének.

Szeretem őt...és boldoggá akarom tenni...