Jimin POV

A házunk ajtaja előtt megtorpantam, sóhajtottam egyet, majd fáradtan beléptem az épületbe, ahol már nagyon vártak rám.

"Muszáj elmondanom nekik..."

- Hyung! - rohant oda hozzám Taehyung, aki után szépen lassan megérkeztek a többiek is.

- Hogy van Nina?

- Minden okés? - záporoztak kérdéseik, én pedig úgy éreztem magam, mint akinek mindjárt idegösszeroppanása lesz.

Szomorúan rájuk néztem, majd utat törve magamnak közöttük, a nappaliba mentem, és levetettem magam a földre.

- Srácok, gyertek ide... - mondtam kedvtelenül.

"Hogy én mekkora egy dög vagyok...! " - gondoltam magamban.

- Valami baj van? - kerekedtek el Hoseok szemei, miközben mindnyájan közelebb jöttek , és helyet foglaltak. - Valamit el kell mondanom... - hunytam le a szemeim egy pillanatra, majd kifújtam egy kisebb adag levegőt.

- Miről lenne szó? - nézett rám mereven Namjoon.

- Nina... - nyeltem le egy idő közben kialakult gombócot a torkomban - miattam sérült meg. - nyögtem ki.

- Hogy micsoda?! Ezt hogy érted? - értetlenkedett Yoongi.

- Mindent elmondok nektek, szép sorjában, és akkor majd megértitek. - magyaráztam.

És akkor kezdjük szépen az elejéről...

Elmondtam nekik mindent, amit kellett: azt, hogy aznap, amikor eltűntem, Ninát nekilökték valaminek, amitől megsérült a válla, majd , hogy bezárták mellém, és Ő azzal a sérült vállal juttatott ki mindkettőnket a kalitkánkból, hogy hiába kezelte le , elfertőződött, és emiatt lett rosszul, na meg amiatt, hogy azokat a rohadt csomagokat cipeltettem vele, aminek a súlyától újra felszakadt neki a sebe.

Miután befejeztem mondandómat, lehajtott fejjel, és összeszorított szemekkel vártam a reakciókra, ítéletekre, feddésekre, ütésekre, rúgásokra, és egyéb , helyén való dolgokra.

- Hogy te mekkora egy dög vagy, Park Jimin...! - mordult fel Namjoon, majd adott egy fájdalmas taslit a nyakamra, tudjátok, mint az NCIS-ben Gibbs ügynök.

- Szegény Nina miattad agyonhajszolta magát, és még meg is sérült! - jött az újabb ütés , Taehyungtól, szintén Gibbs módra.

- Igazán félretehetted volna azt a nagy büszkeséged végre. Az a lány nem ezt érdemelte. - sújtott le rám YoonGi, még mindig az említett jelenetnek megfelelően.

- Ugye tudod, hogy ezt sürgősen jóvá kell tenned?! - lépett oda hozzám Jungkook, aki nem tarkón vágott, hanem felpofozott.

"Aú."

- Most őszintén.... az elejétől fogva ki akartad őt készíteni? - kérdezte Hoseok, kinek szemeiből a szánalom csillogott vissza rám, mire én tagadóan megráztam a fejem.

- Én csak... féltem, hogy olyan lesz, mint a többiek... - motyogtam.

- Park Jimin! - tette a vállamra a kezét Jin - Te ritka hülye vagy. Nina nem olyan, mint a többiek, csodálom, hogy még nem vetted észre. Ajánlom, hogy kérj tőle bocsánatot! - rázta meg a mutatóujját előttem, mire én hevesen bólogatni kezdtem.

- Remek. Holnap az lesz az első dolgod, hogy bemész a kórházba, és bocsánatot kérsz szegény lánytól. - parancsolt rám a leader.

- Igenis. - hajtottam le a fejem ismét, mint egy kisgyerek, aki tudja, hogy rosszat csinált. Elvégre, pontosan ez történt, csak éppenséggel, én felnőtt vagyok, és nem egy tízéves.

- Jól van - sóhajtott Jin - ideje lefeküdni! Valahányan hallattunk egy hangos "Áááá-t" , majd felvonszoltuk magunkat az emeletre, ki-ki a maga szobájába.

Már mindenki javában nyomta az ágyat, és mélyen aludt, kivéve engem. Nekem valahogy nem sikerült. Csak forgolódtam az ágyamon, hol kitakaróztam, hol be , vagy éppen fel és alá járkáltam a sötét szobában, és gondolkoztam.

Gondolkoztam, de min? Folyton csak azokra a pillanatokra gondoltam, amikor fájdalmat okoztam neki.

" Muszáj rendbe hoznom a dolgokat...."

Nem tudom, meddig agyaltam a megfelelő módon, hogy helyrehozhassam a dolgokat köztem, és közte, ugyanis elnyomott az álom.

***

Első nap

Nos, azt hiszem senki nem lepődik meg azon a kijelentésemen, hogy tovább aludtam a kelleténél. Jin hyung szó szerint rám törte az ajtót, majd lehúzott az én pihe-puha ágyikómról, én pedig....nos... pofával estem le a földre.

"Azt hiszem, ez a karma...vagy mi. Még a padló is ad egy pofont azért, amit tettem."

- El fogsz késni! Nem meg mondtam, hogy fontos dolgod van ma? - szidott le, mire én felemeltem a fejem, és kómásan, felhúzott szemöldökkel néztem rá a vállam fölött.

- Tudom, hyung... - ásítottam egy nagyot.

- Akkor meg, mit keresel még itt?! Csipkedd magad! - segített fel , majd tuszkolt a fürdő irányába.

- Jól van már, megyek! - szóltam rá a kissé erősködő Jinre, aki mosolyogva elengedett, majd elismerően bólintott egyet, és elindult a dolgára.

Rendbe szedtem magam, majd miután szóltam Yoonginak - mivel csak vele találkoztam, miközben a kijárat felé mentem - hogy elmegyek Ninához, és jóvá is hagyta a dolgot, elhagytam a házat.

A városba beérve utam egy virágárushoz vezetett először, ahol cirka egy óra alatt - legalábbis az árus szerint - sikerült kiválasztanom EGY darab csokrot, amiről úgy gondoltam, tetszeni fog az Inasnak, majd egyenesen a kórházba mentem, és megkerestem az Ő kórtermét.

Kopogtattam, mire az ajtó másik feléről kiabáltak egy "szabad-ot" , én pedig egy mély lélegzetvétel után benyitottam.