Fáradtan léptem be a sötét lakásba. Cipőimet csak ledobtam egy sarokba, a táskám az asztalon landolt, én pedig egyenesen a fürdőbe mentem, hogy egy jó meleg, ellazító fürdőt vegyek.

- Micsoda nap...! - sóhajtottam.

Jó habosra csináltam a fürdőm, hogy minél kellemesebb hatást nyújtson. Már csak a habos fürdő látványától is felüdültebbnek éreztem magam. Ruháimat ledobtam magamról, és fejest ugrottam a meleg vízzel teli kádba.

- Ah, de jó érzés~ - lélegeztem fel.

Úgy húsz percnyi ázás után kimásztam a kádból, felhúztam a pizsamámat, ami egy lenge pólóból és egy bő nadrágból állt, majd bevetettem magam az ágyba , és a laptopomon kisebb információgyűjtésbe kezdtem.

Ó, hogy még nem mondtam volna? Nem vagyok idevalósi. Meguntam a régi otthonom, mert sosem történt semmi érdekes, ezért úgy döntöttem, elköltözöm egy ismeretlen országba, ahol legalább történik valami.

Szóval, magam sem tudom, miért de a legtöbbet vásárolt repülőjegyek között Dél-Korea szerepelt az első helyen. Azt gondoltam, miért is ne? Végül is , elég messze van innen. Így történt, hogy idejöttem Szöulba, és itt élem szánalmas kis életem.

Eleinte sok bajom volt az ilyen-olyan papírokkal, meg az államvizsgával , nyelvtanulással, meg minden nyavalyával , de elmondhatom, hogy teljesen megérte.

Másfél éve vagyok teljes jogú koreai állampolgár, eddig kisebb alkalmi munkákból éltem meg, így tudtam lakást, és más egyéb dolgokat megvenni. Csak, egy nap felhí­vott a főnököm, hogy ki vagyok rúgva, és többé ne tegyem be a lábam az üzletébe, de még csak meg se közelí­tsem azt. Így hát, munkanélküli lettem.

Hogy eltarthassam magam, minden adandó alkalmat megragadtam. Mikor már a sokadik helyen utasítottak el, és még mindig lelkesen mentem a következő állomásra, történt valami. Meghallottam egy telefonbeszélgetést , amiben arról volt szó, hogy ez az ember nem bírja egyedül a munkát, és asszisztensre lenne szüksége, de nem talál megfelelő embert. Kapóra jött ,mondhatom. Megveregettem a vállát az ismeretlen férfinak.

- Elnézést, uram ...

- Mit akarsz?! - mordult rám felháborodva.

- Csak hallottam a beszélgetését, és ... tudja , szeretnék jelentkezni az asszisztensi munkára... - magyarázkodtam.

- Tudsz iratokat intézni , másokat kiszolgálni, sminkelni, fodrászkodni, és lényegében minden mást csinálni? - ostromolt kérdéseivel, rideg , kifejezéstelen arccal, miközben a telefonját nyomkodta.

- I-igen... - hebegtem.

- Remek. Akkor te most velem jössz. Út közben add meg az adataidat.

Nem mondom, nehéz volt tartani vele a tempót, de valahogy sikerült. Jó ideje jártuk már a várost, amikor hirtelen egy hatalmas épület elé értünk.

- Itt vagyunk. Itt fogsz dolgozni. - vetette oda nekem ezeket a szavakat.

- Áh értem... de... pontosan hol is vagyunk? - néztem körül kissé tanácstalanul.

- Ez itt a Big Hit Entertainment. - jött a válasz.

- Oh, értem...

Csendben kullogtam a férfi után, aki egyenesen egy iroda felé vette az irányt. Mikor beléptünk, hét szempár szegeződött ránk.

- Hyungnim! - szólították meg. - Mi tartott eddig? És ki ez a lány?

- Fiúk, tudjátok, kissé bonyolult most a helyzet a kiadónál... 
 "Oh, milyen kedves lett..."

- Igen, tudjuk...sóhajtották.

- Mindenkinek megvan már az asszisztense? - kérdezte tőlük a férfi.

- Többé-kevésbé. - válaszolták.

- Ki az akinek még nincs?

- Jimin hyungnak... - mutatott az egyik egy ezüstös hajú , középmagas fiúra, aki éppenséggel, engem méregetett a szemével.

- Te - fordult felém a még mindig ismeretlen férfi - te leszel Jimin asszisztense.

- I-igenis! -hajoltam meg. - Keményen fogok dolgozni!

- Ajánlom is! - rázta meg a mutató ujját, majd elment.

A hét figura kapott az alkalmon, és közelebb jöttek, hogy szemügyre vehessenek. Körbe-körbe járkáltak, szemüket le sem vették rólam.

- Ki vagy te? - kérdezte az egyikőjük.

- Nina Butler vagyok. Örvendek! - hajoltam meg.

- Szia, Taehyung vagyok, ismertebb nevemen V! - köszöntött lelkesen egy szőkeség.

- Szia! - viszonoztam köszöntését egy meleg mosollyal.

- Üdv, Namjoon vagyok, de a legtöbben Rap Monsterként ismernek. - integetett egy másik.

- Hello. - intettem vissza.

- Yoongi vagyok, a.k.a. Suga. -bólintott egy fekete hajú srác, aki a kanapén ült.

- Üdv. - bólintottam én is.

- Szia, Jin vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek! - rázott velem kezet egy másik. Azt hiszem, ő lehetett a legidősebb közülük.

- Szia Jin! - üdvözöltem őt én is.

- Én vagyok mindenki Reménye , J-Hope, avagy Hoseok. - köszöntött vidáman egy vöröses-barnás hajú srác.

- Szia. - mosolyogtam vissza rá.

- Ő pedig - vonszolt oda hozzám egy világosbarna hajú fiút V, átkarolva a nyakát - Jungkook.

- Hello - sütötte le a szemét.

- Hali - küldtem meg felé egy bíztató mosolyt, mire ő is halványan elmosolyodott, majd elvonultak valamerre.

- Butler? - nézett rám grimaszolva Jimin. - Mégis miféle név ez?

Namjoon közelebb lépett hozzá , és a fülébe súgott valamit, majd hangos nevetésben tört ki.

- Most komolyan? - vihogott - Komolyan van egy Inasom? Hát ez jó! Ez nagyon jó! - nevetett tovább.

- Már ne is haragudj - förmedtem rá - de a nevem NINA. Örülnék, ha megjegyeznéd.

- Minek? Csak egy asszisztens vagy, nem kell tudnom a neved. - vetette oda nekem.

- És ha szükséged lesz rám, akkor hogyan fogsz hí­vni? - Érdeklődtem , kissé bosszúsan.

- Majd hívlak a telómról, vagy azt mondom, hogy "Hé, inas!" - vigyorgott. - közelebb léptem hozzá, és a lehető legközelebb hajoltam, hogy minél frusztrálóbb legyek.

- Utállak - sziszegtem.

- Az érzés kölcsönös - morogta.

Nem méltattam arra, hogy elköszönjek tőle, csak sarkon fordultam, és kiviharzottam az épületből.

- Hűha... - füttyentettek a többiek.

- Nem kispályás, az tuti - nézett össze V és Jungkook.

- Muszáj volt ilyennek lenned vele? - nézett rá Jiminre Hope, kissé mérgesen.

- Mivan? Hogy kellene viselkednem egy alkalmazottal? Majd ha egy szinten leszünk, talán, ismétlem , TALÁN meggondolom, hogy kedves legyek-e vele. - válaszolta.

Mások számára ez lehetne a világ legszuperebb munkája, de számomra valahogy egyenlő a létező legszörnyűbb dologgal, amit el lehet képzelni. Egy dolog azonban biztos: nem szúrhatom el, különben lőttek az életemnek.

Így történt, hogy a BTS egyik asszisztense lettem.

- A többiek mind kedvesek... nagyon szimpatikusak. - emlékeztem vissza a mai nap eseményeire.

- Csak Jimin... - a nevét kiejtve a hideg futkosott a hátamon. - azt hiszem, nem lesz valami felhőtlen a kapcsolatunk....

- Park Jimin, jobb lesz ha felkészülsz...Nem fogsz ki rajtam...