Guren szemszöge

Lovaglás közben nem tudtam nem Yuu-ra gondolni. Vajon mit csinál? Jól van?
Aztán életem legrosszabb napja jutott eszembe.

~4 évvel ezelőtt azon a szörnyű napon~

Rika ébredt fel legelőször. Reggelit készített férjének Gurennek és fiának Yuunak

A konyhában tett-vett amikor valaki hátulról megölelte.
-Jó reggelt! - mormoltam álomittasan.
-Jó reggelt Guren! - puszilta meg az arcom. - Mindjárt kész a reggeli. - mondta és kivette a tojást a serpenyőből.
-Még csinálok teát, addig felébresztenéd Yuu-t?-Én bólintottam és elindultam Yuu szobája felé.

Benyitottam és láttam hogy már ébren van és a nemrég kapott felszerelést is felvette. Nem tudtam nem nevetni.
-Mit nevetsz? - mondta fáradtan, durcásan.
-Hova készülsz?-kérdeztem meg.

-Veled az útra, amire ma mentek. - megigazitotta ruháját és készen elmosolyodott. Én viszont nem.

-Yuu, ezt már megbeszéltük. Nem jöhetsz velem!-az arca szomorú lett. Csalódott. Már 1 éve hajtja hogy elakar velem jönni, de az istenért még csak 8 éves. Neki itthon a helye, az anyjával.
-Jó. - zárta le. Hallatszódott a harag a hangjában, de tudta, hogy nem érdemes az apjával veszekedni.
-Gyere reggelizni. - majd becsuktam magam után az ajtót és lementem.

-Menni akart mi? - kitalalta. Rika Túlságosan is jól ismeri a fiát. - De ugye nem engedted?

-Nem, dehogy! - leültem az asztalhoz és Yuu is lejott. Megreggeliztünk majd indulásra készen álltam.

Kimentünk és már minden katona ott állt.
-Hamarosan visszatérek. Vigyázzatok magatokra! -megcsókoltam Rikát.
-Vigyázz Guren. Gyere haza hamar. - szorított ölelésén. Elengedtem és odamentem Yuu-hoz.

-Vigyázz anyára és ne okozz bajt! Oké? Légy jó! - megöleltem és elindultunk. A csapat négy felé oszlott.

----

Már fél napja lovagoltuk amikor egy emberünk jött oda hozzánk. Arca kétségbeesett volt.
-Mi történt? - kérdeztem, a fiú pedig félelemmel teli hanggal szólalt meg.

-A falat... Ledöntötte egy óriás. - a szívem hevesen dobogott a félelemtől. Talán remegtem is, nem tudom már, csak azt, hogy ilyen gyorsan nem siettem még haza mint most.

A falu. Az emberek.....Rika, Yuu legyetek épségben. - a lovak gyorsan vágtattak az erdőn át amikor megláttam a város feletti füstfelhőt.
Amikor odaértünk leszálltam a lóról és futottam. Szemeimmel Rikát keresve.
-Rika! Yuu! - kiabaltam. Körülöttem véres holttestek es vértócsák voltak. Csak reménykedtem hogy nem lesznek köztük.

Aztán megláttam a város pár lakóját akik egy haldokló előtt térdelnek, köztük megláttam Yuu-t.
-Yuu! - kiabáltam és rohantam. Amikor elértem őt, szoros ölelésbe húztam. Félig megkönnyebbültem. A fiam épségben van. De a szemében semmi nem látszott. Üresség volt.
-Yuu, mi a baj? - megfogtam az arcát, rákényszerítve hogy rámnézzen.

-A-Anya.... Ott... - ennyit mondott és a hátam mögé mutatott. Hátranéztem és megláttam Rikát. A teste a hideg, nyirkos földön feküdt. Ruhája vérétől átázott, karja... Karja nem is volt. - - Az a mocsok.... Szemeimben sós lé gyűlt, a harag és keserűség keveredett.

Az eső csendesen esett. Csak a házról csöpögő esőcseppeket lehetett hallani. Legalábbis én csak ezt hallottam. Minden megszűnt körülöttem. Odaléptem Rika testéhez, térdre rogytam, és magamhoz szorítottam a hideg testet.
A vér az én ruhám is kezdte átitatni. Rika arcára csokokat hintettem.

-R-Rika , nem. Nem hagyhatsz itt minket. Szükségünk van rád! Érted? Nekem és Yuunak. -
Szorosra öleltem a testet. Aztán a karomon éreztem egy markolást. Yuu zöld szemei könnyektől volt áztatott. Letérdelt és megölelte Rikát.
Aztán megfogtam a fiút és átöleltem. Egyik kezemmel őt, a másikkal Rikát öleltem. Yuu a vállamon sírt. Ahogy én is sírtam.
Az eső csak esett és esett. Elmosta a szörnyek után hagyott mocskot.

Az életünk innentől sohasem lesz olyan mint a régi.... Nyugodj meg Rika. Megfogom ölni azt a mocsadékot....

~Vissza a jelenbe ~

Ahogy visszaemlékeztem összeszorult a szívem, de meg is erősített abban a tervemben, amit akkor fogadtam meg.

-Megérkeztünk. - szólt Hanji,és megláttan a nagy falat.

-Hamarosan véged te mocsok! - kezem ökölbe szorítottam és kész voltam a harcra

Sajnálom a sok kimaradásért. Remélem tetszik. ❤️🌼