Y/N,

néhány órára mindig boldogabbá teszel, ha látlak. Ha drog lennél, rád függenék, talán már meg is tettem – de nem akarlak megvonni magamtól. El akartam kerülni, hogy kötődni kezdjek hozzád, mert a sokféle hiányt, amit érzek, nem lehet betölteni, de veled nem is akarom, csak félek, hogy összetörlek magammal. De, ahogy rád nézek, úgy tűnik, nem érdekel. Olyan vagy, mint én. Taszítania kéne ennek, mégis egyre vonzóbbnak találom, másféle emberrel úgysem tudnék szót érteni többé.

Nem tudom, mikor látlak újra, szóval fogadd el a rajzomat karácsonyi ajándék helyett. Mást nem nagyon tudnék neked adni, de próbálkoztam, remélem, hogy boldoggá tettelek. Nem akarlak többé szomorúnak látni... De amíg itt vagyok, erre nincsen befolyásom.

Megláttam, milyen sok levelet küldtél nekem (és cserébe engem is mennyire vettél rá, szerintem egész életemben nem írtam ennyit, mint az elmúlt évben!), és le vagyok nyűgözve. Minden darabját kincsként őrzöm. Azt hiszem, te is efféle vagy számomra.

Nem akartalak megijeszteni, szóval felejtsd is el. A rajz se olyan nagy dolog. Sajnálom.

Várlak.

Kazutora

06. 11. 28.