– Hogy hogy fogsz még egyszer a szemembe nézni? Próbáld meg, Tora, én is rávettem magam.

Kazutora felnézett a vele szemben ülő lányra. Még nála is sápadtabb volt, de próbált mosolyogni, ez oldotta a fiú szorongását. Lassan felemelte fél kezét az öléből, és megérintette a kettejük között húzódó biztonsági üveget ott, ahol maga előtt a lány arcát látta.

– Ez szerelem..? – Kazutora nehezen tartotta meg a szemkontaktust a lánnyal, akinek képzeletben az arcát simogatta. Valójában sosem érintette meg, de érezni vélte a bőre melegét, amitől felforrósodott a teste.

A lány bólintott. Ő is megérintette a falat Kazutora ujjainál, az ajka remegett. Sírt és nevetett volna, későn felszökő adrenalin tette érzéketlenné a végtagjait. Elképzelte, hogy nincs köztük az üveg, hogy Kazutora kezét fogja, és boldog volt.

A kérdésre bólintott, és összepréselte a száját, mert tudta, hogy a hangja azonnal elcsuklott volna. Nedves szemmel figyelte a vele szemben lévő fiút, és az ajkát harapta, hogy ne sírjon. Szeretett volna hozzábújni, belekapaszkodni Kazutora ruhájába, és egy kicsit megnyugodni a vállára hajtott fejjel, de erre még kilenc évet kellett várnia. Az első lépést azonban megtették egymás felé,

2006. december 23-án.

– & –