Másnap úgy ébredt, mint akit fejbe lőttek, torka kaparni kezdett. Nem emlékezett az álmára, csak egy rossz érzés kavargott benne szüntelen. Azonnal kávét készített, mert túl kótyagos volt, és szükségét érezte, hogy minél hamarabb felébredjen.

Nem várta sms, ami kissé elkedvetlenítette. Bánatosan elmosolyodott. Milyen könnyű megszokni valakinek a törődését, aztán milyen elemi erővel csap le a magány.

Mikor megérkezett a céghez, s körbekémlelte az aulát, nem látta Williamet. Biztos volt benne, hogy megvárta volna, ha már megérkezett. Nem tudta, mitévő legyen. Írjon neki sms-t, hogy hol van? Végül inkább leült és várt. Már nyolc óra volt, mikor William rohanva megérkezett. Épp elfutott volna David mellett, mikor oldalra pillantott, s hirtelen lefékezett.

„Hát te?" – kérdezte érdeklődve, miközben az óráját fixírozta.

„Téged vártalak."

„Bocsáss meg!" – jelelte gyorsan. – „Elaludtam, és már késésben vagyok. A főnököm meg fog ölni."

„Nekem is mennem kell." – jelelte, s hagyta, hogy a fiú elsiessen. Nézte, ahogy eltűnik az ajtó mögött, s nem sok választotta el, hogy utána fusson, és magához ölelje.

Miközben az egyik hibát oldotta meg, eszébe villant Daniel e-mailje, s gyorsan írt neki.

Kedves Daniel!

Azt hiszem, valahol legbelül én is éreztem, hogy nem vagy jól. Talán nem kellett volna elfogadnom a meghívást. Viszont kicsit örülök is annak, hogy megtettem, mert így sok mindenre rájöttem.

Azt hiszem, talán fátylat kellene borítanunk a múltra, és kezdhetnénk elölről az egészet. Mit szólnál egy kis sörözéshez? Pár ismerősöm (fogjuk rá) összeül. Csatlakoznál hozzánk?

David

A válasz percekkel később megérkezett:

Kedves David!

Örömmel elfogadom a meghívást. Azt hiszem, jól fog esni egy kis kimozdulás. Csak írd meg, hol és mikor, és ott leszek.

Ja, és ma nem megyek le ebédelni, sok a munka. Köszi, hogy gondoltál rám.

Üdv, Daniel

Kissé megnyugodott, legalább lesz valaki olyan is a szülinapi bulin, Williamen kívül, akit egy kicsit ismer.

Délben várta a csodát, de William nem volt ott, csak Sarah. A lány hamiskásan elmosolyodott, miközben odaadta neki a süteményt. Úgy érezte, mintha a lány nem kedvelné. Talán azért, mert azt hitte, megszerezheti magának Williamet, most pedig őt okolja, mert a fiú meleg? Ez baromság, és mégis. Egy nő mire lehet képes, miután szakított a párjával, és új prédára les?

Egykedvűen ette meg az ebédet. Folyton a pultot bámulta, hátha William megjelenik. Elővette a telefonját, hogy írjon neki, aztán mégis meggondolta magát. Nem értette, miért ilyen nehéz megírni egy nyamvadt sms-t.

Délután 4-kor azonban kellemes meglepetés érte, William üzent neki.

Szia!

Bocs, a főnöknél voltam délben, megbeszéltem vele a tortakészítést. Beleegyezett. Este 7-kor a Bar Newtonnál. Várlak.

William

Gyorsan megírta Danielnek a címet, aztán megkereste a neten, hogy hol lehet ez a bár, és hogyan juthat el oda. Nem volt olyan messze a munkahelyüktől, ezen elmosolyodott. Úgy látszik, mindenki szeret a közeli helyekre járni.

Otthon lefürdött, fekete farmert és halványkék inget vett fel. Nem akart pólóba bújni, szeretett volna kicsit elegánsabbnak tűnni. William kedvéért még férfi parfümöt is magára fújt, amit hazafelé vett, csak hogy jó benyomást tegyen rá. A legjobb formáját akarta nyújtani, hogy William csak rá figyeljen, és megmutassa Sarah-nak, hogy a fiú csak hozzá tartozik. Legalábbis ezt remélte.

Gyomra kissé görcsbe rándult, mikor a bár elé ért. Ez volt az első, hogy munkatársakkal iszogatott. Nem tudta, mire számítson. Az égre nézett, hátha erőt meríthet belőle, de mintha az égiek is összeesküdtek volna ellene, mert csak a fekete fellegek néztek vissza rá. Annyira az estén járt az esze, hogy észre se vette, vihar közeleg. Rossz érzése támadt, legalább egy esernyőt magával hozhatott volna.

Mikor belépett, William már bent várt, s mikor meglátta őt, azonnal odasietett hozzá.

„Könnyen idetaláltál?" – kérdezte, mire ő bólintott. – „Sarah és Emily már itt vannak, Lucas pár perc múlva befut."

„Oké."

„És a te meghívottad?" – érdeklődött William.

„Gondolom, ő is."

Leültek, s nézte, ahogy beszélgetnek egymással. Erőt vett rajta az az érzés, amit már oly sokszor érzett, mióta elvesztette a hallását, a kirekesztettség. Talán ezért is bújt el inkább a házban, mert nem kellett ilyeneket átélnie.

Mikor William észrevette, hogy ajkai lekonyulnak, jelelni kezdett.

„Emily most mesélte, hogy jövőre fog diplomázni, és tanácsot kért, mihez kezdjen, mert még maga sem tudja."

David egy kicsit megnyugodott, az asztal alatt megfogta a mellette ülő fiú kezét, aki megszorította, s ekkor már nem érdekelte, hogy nem hall semmit, mert tudta, hogy William akkor is gondol rá.

Pár perc múlva megérkezett Lucas. Látszólag nem tudott semmiről. Kért egy italt, majd leült Emily mellé, és beszélgetni kezdtek. David az óráját figyelte, Daniel már húsz perce késett. Aztán mikor felnézett, hirtelen meglátta. Önkéntelenül emelte fel a kezét, s mikor a fiú észrevette őt, elmosolyodott. Majd elkezdődött a pokol.

Mikor Daniel odalépett az asztalukhoz, hirtelen elfehéredett. Sarah felállt, mérgesen kiabált valamit, David nem értette, miért.

„Mi történik?" – kérdezte Williamtől.

„Miért hívtad meg őt?" – hagyta figyelmen kívül a kérdését, s mérgesen nézett rá.

„Mert a barátom. De mondd már el, mi történik!" – jelelte gyorsan.

William nem válaszolt, helyette Danielhez beszélt, és semmi jót nem mondhatott, mert a fiú egyre mérgesebb lett.

David értetlenül nézte, mi történik, belül félni kezdett. Nem tudta, hogyan kezeljen egy olyan helyzetet, amit ő idézett elő, bár nem tudta, hogyan. Már csak azt vette észre, hogy mindenki ordibál, kivéve az ünnepeltet, aki döntötte magába az italt. A többi vendég őket nézte, de úgy látszik, ez senkit nem érdekelt. Aztán William megfogta a kezét, felemelte, valamit magyarázott Danielnek, aztán magához húzta Davidet, és megcsókolta.

David halálra váltan taszította el magától a fiút, látta az emberek döbbenetét. Felkapta a kabátját, és kiszaladt a bárból. Az érzések csakúgy cikáztak benne. Hirtelen azt se tudta, mit érez igazán. Szégyent, haragot, zavarodottságot? Mégis miért tette ezt vele William? Miért csókolta meg egy nyilvános helyen mindenki előtt? Látszólag az egész Danielnek szólt, és ettől csak még nyomorultabbnak érezte magát. Tehát ők ismerik egymást.

Kedve lett volna sírni, hátha ezek a borzalmas érzések valahogy kiutat találnak a testéből, de be kellett látnia, ez most nem fog menni. Lábait képtelen volt fékezni, ki akart futni a világból. Az eső zuhogni kezdett, de az sem érdekelte, hogy bőrig ázik.