Úgy nézel rám, mint aki mindent tud. Tudja a gondolataimat, a tetteim miértjeit. Ismeri az álmaimat és a félelmeimet. De ha tudnál mindent, akkor nem sétálnál ki újra és újra az életemből, mert pontosan tudnád, hogy azzal nagyon nagy fájdalmat okozol.

Valaki megmondhatná, hogy tényleg hibát követek-e el azzal, hogy ha feladom a rád várakozást. Mi van, ha pont akkor adom fel, mielőtt jó lenne. Mielőtt rám találnál. Ezért van az, hogy mindig "csak egy utolsó estét" várok még. Hogy mindig van egy utolsó utáni esélyed. Ezért van az, hogy az időmet pazarlom és talán sose fog kifizetődni, mert nem jössz el. Vagy csak átutazóba jössz. Szóval valaki tényleg, igazán megmondhatná mit tegyek.

Kinőttem a trükkjeidet, szavak nélkül nyugtázom, hogy már megint AZT csinálod. Megpróbálsz összezavarni, letéríteni arról az útról, amiről azt hiszed ráléptem pedig nem. Nem találom és nem is akarom találni a tőled elvezető utat, nem kell félned. Szóval megint azt hiszed ki leszel paterolva a szívemből és jössz itt nekem az olcsó, átlátszó, szívemet megdobogtató trükkjeiddel, amik mégis akkora hatással vannak rám, hogy meg kell állnom és figyelni, mit hozunk ezúttal ki ebből. 

De amikor vége, amikor megnyugszol, hogy maradok, hogy hagylak magam mellett, már nem érzem azt a kétségbe esett, elveszett rinyálásra való késztetést, amit eddig, amikor megijedtem, hogy te hagysz el engem. Már tudom, hogy nem fogsz. Már nem omlok össze. Csak csendben bólintok és csinálom tovább a dolgomat. Megtanultalak kezelni. Tudom, hogy jössz még te az én utcámba nem is olyan soká és egyszer véglegesen be is rendezkedsz. Mert mindig megkapom amit akarok és ezúttal te vagy amit akarok. 

Te irányítottál eddig, de itt az ideje szögre akasztani a kalapod, én diktálom a tempót, lettek trükkjeim lehet, hogy olcsók de itt az ideje, hogy te kerülj kicsit a szakadék szélére, ahol nagyon félsz, hogy elengedem a kezed, de kérlek kicsim emlékezz akkor is rá, hogy nem fogom. Csak ha nem jössz rá magadtól, hogy akarsz engem, muszáj nekem megmutatni. Nyugodtan várom a viszontlátást, izgatottan gondolok a jövőre, hogy vajon milyen érdekes sztorit tartogat nekünk, milyen emlékekkel leszünk gazdagabbak, amikre évek múlva is érdemes lesz emlékezni, mert őszintén, ha mi egy légtérbe kerülünk az sosem unalmas, mindig van mit megjegyezni. Mindig van min gondolkozni, de már sokkal talpraesettebb lettem. Sokkal biztosabb vagyok benne, hogy nem veszítelek el. Minden utam hozzád vezet és bárhová indulsz nálam kötsz ki. 

Szóval indulj! Menj csak, rohanj! Menekülj el a szeretetem elől, fuss minél gyorsabban! Mert minél hamarabb akarsz elhagyni, annál gyorsabban érkezel vissza hozzám.

2018. Február