2018.Január

Mit tanultam tőled?

Látni az egészet és nem csak a részleteket. Mindig a pozitív jelekre koncentráltam, amik melegséggel töltötték el a szívemet és mosolygásra késztettek egész nap. Amiktől idiótának néztek az emberek, pedig nem voltam más, csak szerelmes.

A negatív egyértelmű jeleket, mintha meg sem kaptam volna, pedig ott voltak. Fantasztikusan makacsul ott éktelenkedtek kettőnk között, én pedig akaratlanul is folyton meg akartam mászni a figyelmeztetések óriási kupacát. Hátha le tudom győzni a kettőnk között határként húzódó, heggyé nőtt "nem" -eket. Nem sikerült. Sziszifuszi munka, amit érted tettem az agresszívan hömpölygő hónapokon keresztül, amik mára már mögöttünk vannak.

És végül tényleg csak azért hagylak magadra, hogy megmentsem saját magamat. Tőled.

Felvettem a fényes fémpáncélt és kardot rántottam, hogy a lehető legnagyobb cafatot szabadítsak ki a szívemből, amit kezeid sebeztek majdnem halálra. Nem azért hagylak ott, hogy egyedül ücsörögj a sarokban, hanem mert minden lépésnél,amit előre tettél, az én lábamra léptél. Mint a kisgyermek, aki anyja lábfején teszi meg élete első lépéseit. Mint az anyuka, aki megtanítja szeme fényét, élete értelmét járni, úgy tanítottalak meg én téged élni. Lehet fáj, de nélkülem senki lennél, a jobbik részed voltam én, az okosabb, aki jól megfontolt mindent helyetted is, aki aggódott érted, helyetted is.

Mondd meg, mikor fogsz elveszni nélkülem? Mit fogsz tenni, amikor neked kell uralnod a káoszt, amit a nem törődéssel és vállrándításokkal okozol magadnak?

Kezemben érzem meg erős hajad illúzióját, emlékszem hogyan jöttél rá mennyire szereted, amikor birizgálom. Ez a furcsa kis szokás, apró kötelekké nőtte ki magát közöttünk, egy újabb pici szál, mi örökké összefűz minket. Minden, amit valaha akartam te voltál. Valószínűleg sokkal jobban szeretlek, mint kéne. Mindenki akihez valaha is vonzódtam, te voltál. Télen, nyáron te. Mindenki, akinek valaha is megbocsájtottam, te voltál. Tudod te ezt?

Mindegy ki volt előtted, vagy ki jön majd utánad. Veled tanultam a legtöbbet az életről. Tőled tanultam mindent a szerelemről. Te tanítottad meg, hogyan szeressem magamat úgy, ahogy vagyok. Te indítottál el az életemen. Hogyan háláljam meg neked ezt mindet? Talán azzal,hogy megtanítom neked milyen az, ha valaki örökké vár rád és veled van, elég lesz. Egyenlítek.  

 És hiszem,hogy a nap végén még mindig én leszek az egyetlen, aki tudja ki vagy. Nem azért mert különleges lennék, vagy a Sors szánt volna neked engem. Hanem azért, mert egyszer megfogadtam, hogy lassú víz partot mos és éreztem, hogy melletted kell, hogy maradjak. Mindig ezt csinálom, megérzem amikor a világ összeomlani készül, akár egy napra is. Veled maradtam, önszántamból, arra a napra. Mi ez, ha nem önkéntes áldozat vállalás?  

Jókor voltam, jó helyen. Melletted. Láttalak. Csak egy pillanatra, de láttalak. Ezért leszek én még nagyon sokáig, talán egy egész életre az egyetlen ember, aki akkor is kitart melletted, amikor te már a nevemet sem fogod tudni. És ezért fogod egyszer megbánni, hogy nem vetted komolyan a néma segélykérésem. Szóltam! Időben szóltam, hogy vigyáznunk kéne. Figyelmeztettelek! Mert ahogy mindig, akkor is megéreztem, hogy másnap már nem leszünk ugyanazok a másiknak, mint előző nap. Szóltam, hogy jobban figyelj rám, de nem tetted. Még hallottad amit mondtam, de figyelni már nem figyeltél rám.Nem mondom,hogy a te hibád. De én figyelmeztettelek.

Esküszöm neked Kedvesem, nem hibáztatlak. Menjél csak és keresd a boldogságodat, én is azt fogom tenni. Megpróbálom megkeresni azt, ami nálad nagyobb örömet és megnyugvást hoz. Versenyezzünk ki találja meg előbb. Aki veszít, fizet a másiknak egy csókkal. Csak, hogy kerek legyen a történet.  Ne aggódj, minden, ami maradtál bennem jó és csodálatra méltó. Szeretném ha tudnád ezt, főleg akkor, amikor majd egyedül és elveszettnek érzed magad. Hozzám mindig jöhetsz, felsegítelek majd, hogy aztán tovább szárnyalhass nélkülem. Az egekig foglak emelni és ígérem neked, egy következő életünkben talán veled is repülhetek, ha akkor majd végre engeded.

2018. Január