Már az idejét sem tudom, hogy mikor láttalak utoljára, és egyszerűen széttép ez az érzés belülről. Szerencsére leköt a ház körüli munka, és a nagyszüleimnak veló segítség nyújtás, ahogy az eddig minden nyáron tette, így az időm nagy részében nem gondolok rád. Este, lefekvés előtt azonban szinte mindig te vagy a fejemben, és rólad elmélkedem. Tudom, furcsa, és szánalmas, amit művelek, de sajnos nem tudtam ellene mit tenni. Bele égett a szívembe a neved, a kinézeted, a lelkembe pedig az édes hangod, a nevetésed, és az, ahogy kimondod a nevemet. Te jó ég, csak hallhatnám még legalább egyszer, ahogy telt párnácskáid között lágyan kiejted a két szót, mely sokkal több értelemmel rendelkezik, ha tőled hallom. Gyönyörű sötétméz szímű szemeid csillogva futnak végig az embereken, ahogy elhaladsz a folyosón. Elbűvölő mosolyod, mely mindig ott ragyog meseszép, hófehér bőrödön. 

Mindened hiányzott és hiába akartam, nem tudtam tagadni. Elmondtam a legjobb barátomnak is, aki már hamarabb észre vette rajtam, hogy valami nem okés. Ő is megállapította, hogy leszállt a szemeim elé a rózsazsín köd, és meglepődött, amikor azt mondtam, hogy már több, mint nyolc hónapja vagyok szerelmes beléd. Azt javasolta, hogy lépjek, és nyissak feléd, hisz még is csak én vagyok a fiú, így nekem illene. Megrázva a fejemet azonnal elutasítottam ezt az ötletet, túl félénk voltam hozzá. Még kellett egy kis idő, nem álltam készen egy visszautasításhoz. Sokkal jobban össze kellett szednem magam, hogy meg tudjam tenni a következő lépést. 

_____________

Hi everyone! ^^ itt a folytatás. Remélem tetszett nektek^^
Nézzetek meg a kiegészítő könyvet is: letters; for him.

Legyen gyönyörű napotok! 💜🥰

~Zsuni~