Rivaille szemszög

- Nem ! Nem ! Nem és nem ! Verd ki a fejedből ! -kiabátam a feleségemmel.
- De...
- Nincs de ! Nem engedem a tizenegy éves lányomat vadbarmok közelébe !
- Jó , értettem elsőre is - tartota fel védekezően a kezét Mikasa.
- Nem úgy tűnt - morogtam idegesen. Pár percig feszült csend honolt köztünk ,amit nem tört meg csak a papírok zizegése.
- Shila visszajött ? - kérdezte a feleségem és közelebb jött hozzám. Felnéztem , egyenesen bele abba a gyönyörü ,fürkésző tekintettebe.
- Igen -bólintottam és magam mellé húztam. - Valamiért beszélni akar velem -morogtam.
- Értem -bólintott türelmesen. Egy darabig így voltunk. Csendesen , mozdulatlanul ültünk majd az ölembe húztam és megöleltem.
- Nem akarom ,hogy az életem második legfontosabb nője a frontra menyjen -morogtam a feleségem nyakába.
- Rendben -puszilta meg a fejemet.

Felnéztem rá. Hatalmsa ,fekete szemei rabul ejtették az acélos íriszem. Egyetlen pillanatig tartott. Nem tudom ki mozdult először csak arra eszméltem ,hogy vadul csatáznak az ajkaink majd már a nyelveink is. Mikasa a hajamba túrt én pedig végig simítottam az oldalán , mert tudom ,hogy imádja és megborzong tőle. Ő pedig egyik kezével a nyakamta a másikkal a mellkasomat kezdte cirógatni , hisz tudja ,hogy érzékeny vagyok rá. Felmordultam ,mire ő megmozdult az ölemben. Ekkor viszont bekapcsolt a vész csengő.
- Hagyd abba Kasa -váltam el. - Este majd folytatjuk -pusziltam a szájára.
- Jó -ölelt át ,de újra megmozdult.
- Mit művelsz te nő ? - emeltem fel és magam mellé ültettem.
- Csak..... -kezdte ,de kopgás szakította félbe.

- Rivaille -hallotam neg a húgom hangját az ajtón túlról.
- Gyere -csókoltam meg Mikasa puha kezét ,amire rám mosolygott.
- Megyek -mondta majd felállt és kifelé indult.
- Szervusz Mikasa -lépett be a húgom.
- Szia -ölelte meg a feleségem majd gyorsan elsietett. Kettesben hagyott minket.
-Mit akarsz szaros ? -morogtam a húgomnak.
- Voltam Mélyvárosban...... -motyogta miközben leült.
- És ? - vontam fel idegesen a szemöldököm és a kezembe vettem a a teás bögrét.
- Emlékszel egy Yona nevű kurvára ? -kérdezte kertelés nélkül ,amire majdnam kiköptem a teát.
- Mit érdekel az téged ? -morogtam idegesen.
- Jó nem keretelek. Találtam egy gyereket. A neve Asu és Yona kölyke....
- Hol érdekel ez engem ?! -mordultam rá ,bár már sejtettem hova akar kilyukadni ez a beszélgetés.
- Kiköpött másod -vetette oda Shila nyugodtan. A szemem kitágult és még a szám is kinyilt a döbbenettől.
- Ugye szórakozol ?! - kiátottam fel.
- Bár így lenne -sóhajtota. Idegeseb a hajamba túrtam.

Ezt nem hiszem el ! Alig egy napja még én szidtam Simon-t ,hogy nem tudja a farkát a nadrágjában tartani. Erre most megtudom ,hogy nekem is van egy házaságon kívüli gyerekem ? Egy fatyjam ? Na, ne röhögtes !
- És ezt mégis hogy a halál faszára mondja meg a feleségemnek ?! -kiáltottam fel idegesen és megmarkoltam fekete tincseimet
- Nekem meg azt honnan kéne tudnom ? -kérdezet vissza a húgom majd a vállamra simított.
- Hé , szerintem Mikasa meg fogja érteni.....
- Hány éves ? -mordultam oda.
- Tessék ? -nézett rám Shila meglepetten.
- Asu , hány éves ?
- 15 - felelte a fehér hajú testvérem. Lassan ,szagatottan kifújtam a levegőt ,próbáltam megnyugodni.
- Yona 15 évig titkolta előttem a saját gyerekemet -roppantottam ki a nyakam. - Lesz mit megbeszélnem azzal a kurvával -morogtam idegesen.

***

Este az ágyamban fekve vártam Mikasa-t. Ritka alkalmak egyike volt mikor én vártam rá. Az ajtó kinyílt és belépett a feleségem.
- Szia - mosolygott rám.
- Szia -morogtam vissza. Éhes tekintettel figyeltem ,ahogy lassan a szekrényünkhöz ment és vetkőzni kezdett.

- Mit akart Shila ? -kérdezte mikor mellém feküdt. Nagyot sóhajtottam és a mellkasomra húztam.
- Baj van -mondta. Nem kérdés volt ,már túl jól ismert hozzá.
- Kasa -morogtam. - Van egy gyerekem. Egy gyerek nem tőled ,hanem egy Yona nevű szajhától -mondtam és a szégynetől képtelen voltam a szemébe nézni. Képes lettem volna szembe köpni magam.
- Értem -bólintott és ahelyet ,hogy elhúzódott volna csak jobban oda bújt. - Hány éves ?
- 15 -morogtam kelletelnül.
- És hol van ? -nézett rám fürkészően.
- A cseszet húgomnál hagytam -mondtam ,miközben ő az ölembe kúszott.

- És miért nem hoztad haza ? -vonta fel a szemöldökét ,amire a szemem elkerekedett.
- Mikasa , felfogtad ,hogy az a törpe is az enyém és nem tőled van ? -foglalatam össze.
- Fel és mivel a te gyereked , te vagy az apja ezért a családunk része. Rivaille ,Asu előbb születte ,mint mi megismertük egymást. Nem vethetem a szemdre ,hogy már előttem is voltál nőkkel...... -nem tudta befejezni a monológot ,mert erősen magamhoz szorítotzam. Nem mondtunk semmit. Utálok étzelmes , nyálas szarságokat mondtani ,de Mikasa mellet nem is kell. Jobban ért a ki nem mondott szavakból. 11 év kapcsolat majd később házasság alatt jó ha ötször hallota a számból ,hogy szeretlek. Egyszer mikor először megcsókoltam , egyszer mikor elment a tárgyalásra alhadnagyként. Egyszer Shingosina előtt. Egyszer az esküvőnkön és egyszer mikor Anna megszületette. Kevés alkalom ,de nekünk elég. Elég ahoz ,hogy tudjuk ,hogy így van. Sose fog változni , nem akarom ,hogy változzon.

Shila szemszög

Június 13

Két hónpa telt el azóta ,hogy a csapatom teljes. Úgy képeztem ki őket ,hogy a tüzön át is kövessenek. Nick volt eleinte a legengedetlenebb ,de nem hibáztathatom érte. Sose volt igazi ura ,én voltam az első ,akinek valódi engedelmességgel tartozott. Asu-val nem volt nehéz. Mióte megtalátam a bátyjánál lakik. Végre lett egy családja ,ami az alvilágban csak kevesenej adatik meg. Mikasa nem csak elfogadta Asu-t ,hanem sajátja ként neveli is. Rivaille is próbál rendes apja lenni. Sokat kételkedik magában ,de erről nem tehet. Nem volt mintája ,ahogy nekem se nagyon.

- Nem lehet neki könnyű -gondoltam miközben a a papírjaimat rendezgettem a sötét irodámban ,amit csak a gyertya fény világított meg. Mosolyogva konstantáltam ,hogy a csapatom bőven az átlag fölött teljesített. Asu bőven viszi a mezőnyt ,de hát mégis csak egy alvilági Ackerman-ról van szó. Mindenét 10-re értékelték ,még a csapat munkáját is. Nagyon büszke vagyok az unokaöcsémre ,akivel nem hogy kivételeznék , mindig a maximumot várom el tőle. Tudom ,hogy ez csak a javát fogja később szolgálni. Fiatalon én is sokszor a halálba kívántam Rivaille-t egy-egy plusz körért ,de mostmár tudom ,hogy inkább hálásnak kellet volna lennem.

Ahogy ezen gondolkozdtam hallotam ,ahigy nyílik mögöttem az ajtó.
- Liem ? -szóltam ki ,de nem fordúltam hátra. Sok időt töltök az első tisztemmel ,ezért hittem ,hogy ő az. Csend honolt a szobában ,ami nem kis gyanút ébreszett bennem. Lassan felálltam és a kezemet a pisztolyomra tettem. Mióta az emberiség hódít egyre modernebbek a fegyverek. Kezemet a fegyverem markolatára tettem és óvatosna felhúztam.
- Kölyök te vagy ? -kérdeztem még egyszer utoljáta. Ekkor egy férfi rám ugrott és a padlóra terített. Villanásnyi idő alatt kaptam a pisztolyomhoz és a halántékának nyomtam majd azzonnal átfordítotram ,hogy én kerüljek felülre. Ekkor valaki megragadott hátulról és a falhoz vágott. Hatalmas csattanással értem földet ,de nem volt időm a fájdalmaimmal törődni. Talpra szökentem és rájuk szegeztem a pisztolyom. Nem ismertem fel őket. Az egyik felém kezdett rohhani és én azzonnal tüzeletem. Egyik a másik után élettelenül hullot a földre. Nem volt időm gondolkozni. Képtelen voltam rá. Csak tettem a dolgom az életben maradás reményében. Kiegyenesedtem majd letettem a földre a pisztolyt és közelebb mentem hozzájuk ,hogy megvizsgáljam a testeket.

Lehajolt és ekkor egy kés pengéjét éreztem a nyakamon.
- Ne olyan gyorsan picinyem -duruzsolta a fülembe egy rekette férfi hang. Lendületesen hátra hajtottam a fejem és hallotam ,ahogy reccsen az orra.
- Te büdös kurva ! -kapott a törött testrészhez majd az oldalamba szúrt és elengedte a kést. Ez volt a legnagyobb hibája. Nem törődva ez éles fájdalommal kirántottam a kést az oldalamból és az ő torkának szegeztem. Eltoltam egészen a falig és a kemény felületnek feszítettem.
- Ki a fasz vagy ?! -ordítottam fröcsögő nyállal az arcába ,de ő csak mosolyogott. Ekkor megláttam a nyakán egy billogot , egy durva égetett szimbólumot.
- Feltűnt fehér tigris ? - kérdezte és a halántékormra szegezte a pisztolyát. - Tedd le a kést ! -utasított. Egy pillantra megfeszültem ,de nem engdelmeskedtem ,hanem elvágtam a torkát. A vér ezer felé spriccelt. Beterített engem és a szobát is. Tuttam hogy nem húzza meg a ravaszt.  Zsoldosok voltak ,alvilágiak és el akartak rabolni.

Lihegve szorítottam a kést majd leengedtem. Egész lényem remegett a félelemtől és a soktól , régem öltem már embert. A gyomrom felfordulni készült. Mindig ezt éreztem ,minden egyes ölés után.
- Asszonyom -rohant be lélekszakadva Liem. Majd mikor meglátta körülöttem a holdtesteket szemei elkerekedtek. Ahogy a szemébe néztem egy pillanatra a fejébe láttam. Szinte éreztem ahogy a mellkasa elnehezedik. Szemei kitágulnak és rémképek villanak be. Gyomra megmozdult majd a padlóra hányt. Közelebb mentem hozzá és a vállára simítottam.
- A....asszonyom -mondta miután valamennyire összeszedte magát.
- Jól vagy ? -kérdeztem és megfogtam remegő kezét. Hevesen bólogatott válasz gyanánt.
- Ezeket az alvilágból küldték - motyogtam. Közelebb mentem a hullákhoz és a lábammal megfordítottam az egyik férfi fejét. Az ő nyakán is ott volt a billog.
- Eddig is sejtettem ,de mostmár biztos -tettem a kést az asztalra lihegve.
- De mi asszonyom ? -nézett rám riadtan a fiatal beosztottam.
- Vadásznak ránk -feleltem nyugodtan ,de egész lényemben remegtem. Csak egyetlen kérdés kavargott bennem ; Ki akar ennyire megölni ?

***

Négy napja kerültünk a fronra. Két napja rohadtunk a katonai árokban. David viselte talán a legjobban. Próbált nyugodt maradni és segíteni a többieknek. Aki a legrosszabbul viselte az Liem volt. Akkor realizálta ,hogy lehet ,hogy meg fog halni. Napközben próbálta tartani magát ,de éjszaka valami eltört. Azt hitte alszunk ,de nem ,mind ébren voltunk. Hallotuk , jól hallotuk.

Liem hangosan sírt. Olyan hangosan ,hogy mindenki hallota. Teljesen megtört. Szinte én magam is érzetem ahogy a mellkasa ég és egész lénye remeg. Magam is éreztem a fájdalmát. Láttam az emlékeit , az élményeti és éreztem mennyire nem akar meghalni. Még élni akart , igenis élni. Még látni akarta a világot.
- Nem akarok.....nem akarok meghalni -motyogat sírva. A könnyei megállíthatatlanul folytak. Egész teste remeget.
- Ne menyj oda Asu -mondtam a fiúnak ,de nekem is meg kellet eröltetnem magam ,hogy ne cselekedjek így.
- De...... -kezted az unokaöcsém.
- Ha most oda mész sose nő fel -morogtam és a koszos föld felé fordultam ,hogy aludjak egy pár percet. Éreztem ahogy a pilláim lassan elnehezdnek majd megadtam a testemet a fáradtságnak ,ami napok óta kínzott.

Az éjjel álmot láttam. Rin szerepelt benne , egy vörös hajú férfihez beszélt.
- Sose árulnám el a családom -mondta a kisfiam.
- Ez nem árulás csupán üzlet....
- Inkább meghalok -mondta a fiam és felállt a koszos földről majd keményen az ellenfele szemébe nézett. Akkor a másik fiú kést rántott elő.
- Ahogy akarod -mondt majd az oldalába szúrta.
- Ne ! -ordított fel Rin és a szemébe könnyek szöktek. Szinte én magam is éreztem a fájdalmát. Éreztem ahogy a hideg penge szántja a húst. Iszonyatos fájdalom volt. Azt hittem bele pusztolok.

Hatalmas robajra ébredtem. Először gondolkozni se tudtam.
- Tüzelnek ! -hallotam meg Nick hangját.
- A puskákat ! - tértem magamhoz és kiadtam a paramcsot ,amire az embereim a vállukhoz emelték a fegyvert. -Tűz ! -kiáltottam. A puskák hangosan ropogtak és ezután nem is érkezett felelet.
- Mindenki jól van ? - kérdeztem és körbe pillantottam a gödörben.
- Mind jól vagyunk asszonyom -felelte az elsőtisztem Liem.
- Ennyi ? -kérdezte gyanakodva Asu. Kiemeltem a fejemet a gödörből. A ködtől alig láttam valamit,de lépteket hallotam. Halk és óvatos lépteket.

- Fiúk -motyogtam halkan. - Ha azt mondom "fuss" ugorjatok ki a gödörből és irány kelet. Van ott egy halász falú 1-2 kilóméterre. Rohanyjatok és ne nézettek vissza.....
- Asszonyom -szólalt meg ekkor Liem.
- Tedd ,amit mondok katona ! - vágtam oda hűvösen és ekkor a léptek zaja megszűnt. Egy pillanatnyi feszült csend következett , a vihar előtti csend.

- Fuss ! - kiáltottam és ezzel egy időben egy petárda robbant melletünk. A fülem zúgni kezdett. Amúgy sem láttam sokat a ködtől ,de ez csak még homályosabb tette a tekintettem. Megragadtam a pisztolyom és a petárda felé lőttem majd az embereimet követve kiugrottam a gödörből ,éreztem ,hogy valami roppan ,de nem törődtem vele. Hihetetlen sebbeséggel rohantunk. A szél ordított a fülembe. Éreztem ahogy a dobol bennem a vér. Az adrenalintól nem éreztem fájdalmat. Én rendre megálltam és golyó záport engedtem az üldözőinkre. Rengetegen jöttek utánunk. Minden hullára jutott 10 élő.
- Picsába ,hogy nincs ODM felszerelséünk -sziszegtem a fogaim között majd futottam tovább.

Hihetetlen rohanás után elértük a falut. Berohantunk a házak közé és megálltunk.
- Valaki megsérült ? - kérdeztem és végig hordoztam rajtuk a szemem.
- Én jól vagyok -mondta Nick és roppantott egyet a csuklóján.
- Én is -bólintott David.
- Szintén -bólintott Liem.
- Én kevésbé -motyogta Asu. Felé indultam és ekkor ,reccs. Érezte ahogy a lábam keresztbe törik pontosan. A térdemnél. Már akkor is éreztem ,hogy roppan mikor kimásztunk a gödörből,de nem volt időm foglalkozni vele. Hangosan felsikoltottam ,de azonnal a számra nyomtam a kezem ,hogy ne csapja nagy zajt.
- Asszonyom -kapott a karomhoz a hozzám legközelebb álló Nick.
- Jól vagyok -lihegtem és próbáltam Asu-ra koncentrálni.
- Asu ,mid fáj ? -lépetem közelebb. A fekete hajú erre elvette a kezét az oldaláról. Két golyó helyét láttam.
- Bassza meg -sziszegtem. - David lásd el ! -szóltam az orvosunkhoz majd leültem a hideg földre. Míg David Asu oldalát kötötte magamhoz intettem Liem-et.
- Tedd egyenesbe a lábam - adtam az utasítást és összeszorítottam a számat.
- De....asszonyom....- tátogott értetlenül.
- Csak csináld -utasítottam ,amire a katonám engedelmeskedett. Éreztem ahogy egyenesbe jönnek az izmok , csontok és porcok. Azt hittem ketté szakadok annyira fájt ,de tűrnöm kellet.

- Asszonyom -lépett hozzám pánikolva Nick. - Körül vettek minket - nyelt egy hatalmat és ezzel a kijelnetéssel kihúzta a talajt a lábam alól.
- Be az egyik házba ! Gyorsan ! - adtam a parancsot ,amire engedelmeskedtek.

Olyanok voltunk ,mint a rohadt patkányok. Ott bújkáltunk a sötétben és mindegyikünk foga összekocant a a félelemtől. Éreztük magunkon a halál hűvös leheletét. Tudtuk ,hogy nincs menekvés. Hallotuk ahogy rólunk beszélnek és csak egyetlen kiút látszott , a halál. Nem volt menekülés , nem volt segítség. Csak mi voltunk és az ellenség.
- Meg fogunk halni -motyogta Liem mikor hallotuk ,hogy körbe veszik a kis épületett.
- Itt fogunk meg dögleni -remegett meg. Teljesen be pánkilot és itt nálam elszakadt a cérna. Mind tartotuk magunkat. Még Asu is pedig ő még jó formán gyerek volt. Megragadtam Liem-et és közelebb rántottam

- Liem ! -pofoztam fel a fiút. - Itt vagyok ! Nézz rám bassza meg ! Nem hagylak itt titeket ! Ki figunk jutni ! Haza megyünk ! Megesküdtem ,hihy haza viszlej titeket ! -kiabátam rá. Kétségbe ejtő volt a helyzet. Lehunytam a szemem. Nem tudtam kit tegyek. Ha kimegyünk szitává lőnek minket , hanem ránk gyújtják a házta. Millo gondolat kavargott bennem és nem találtam a megoldást.
- Mi a faszt csináljak ? -gondoltam majd kinyitottam a szemem és a kezemen ott volt Liem vére.
- Vér.....-gondoltam és a fejemben összeállt egy terv. Egy nem hibátlan ,de működő képes terv.

- Fiúk -szólaltam meg hallkan. - Dobjatok ki pár gránátot és még tart a káosz fussatok el - megfogtam a késem. - Értetétek ? -pillantottam fel. Bólintottak ,de a szemükben félelem ragyogott.
- Shila -lépett hozzám Asu. - Ha meghalsz....
Sóhajtással szakítottam félbe. Tehát ő megértette. Ő észre vette ,hogy csak róluk beszéltem ,hogy én magam nem megyek sehova.
- Nem lesz bajom -öleltem meg ,amire bólintott.
- Három , kettő , egy -hallotam meg ahogy Nick számol. Majd David kidobja a gránátokat. Hatalmas robbanások következtek......Az embereim egy pillantar rám néztek...... Kiabálást hallotunk.....Majd szalutáltak és kirohantak.... Hallotam a puska ropogást ,de reméletem ,hogy nem esett semmi bajuk.

Megszorítottam a kést majd végig vágtam vele az alkarom. Felsziszentem az éles fájdalomtól.
- Asibara -szólítottam meg a démonom. - Add nekem az erőd ! - parancsoltam és a véremből fekete felleg szált fel.
- Biztos ezt akarod ?-kérdezte a démonom miközben megjelent nekem.
- Igen -bólintittam ,amire ő közelebb lépet és a testembe szivárgot. Ezután minden elsötétült.

Sziasztok tücsik !
Ne haragudjatok ,hogy mostnában ilyen ritkán van fejezet ,de egyszerűen nem tudok írni. Nagyon sajnálom 😅😢
De igyekszek a következővel ❤