Shila szemszög

Csendesen haladtunk Sina felé. Nem szóltunk egymáshoz sokiág.
- Mikor látad utoljára ? -törte meg végül Rivaille a kísérteties csendest.
- 22 éve , négy hóbapja és 5 napja - feleltem és a kezem ökölbe szorult. A kocsi tovább zsörykölődött.
- Tényleg.....megkínzott ? - kérdezte maga elé meredbe. Láttam ,hogy a nyakán kidagadnak az erek az elfolytott indulattól.
- Igen. Sokszor -feleltem csendesen. Nem szeretek erről beszélni. Eren-nek is csak egyszer beszéltem erről.

VISSZAEMLÉKEZÉS

- Lassan ideje lenne ,hogy Rin-nek csináljunk egy kistestvért -mondta Eren miközben csókra húzott.
- Ugyan -nevetem az ölében ülve. - Már túl nagy lenne köztük a kor külömbség -néztem mélyen a férjem ragyogó zöld szemeibe.
- Közted meg a bátyjád közt is 8 év van -motyogta ellen érv gyanánt és a nyakamnak döntötte a homlokát. Ereimben megfagyott a vér. A borzongás végig futott rajtam. Két tenyerem közé zártam Eren arcát és mélyen a szemébe nézztem.
- Ne akarj olyan ember lenni ,mint az apám ! Soha ! -szökte könnyek a szemembe. Látam Eren-en ,hogy megrémül.
- Bo..bocsánat...nem akartalak...-kereste a szavakat ,de egyszerűen nem találta. Sokáig én se. Majd megeretedtek ,mint a folyó. Hosszú évek után először beszéltem valakinak arról a nyolc évről. Egy szobába zárt kislány világáról ,aki nen tudott mást csak ölni. Mikor egy fegyver voltam , egy eszköz. Egy gép ,ami parancsra ölt. Ez voltam én , Shila Ackerman.

- Shila - rántott vissza a jelenbe a bátyjám hangja. Megérkeztünk. A helyre ,ahol minden kezdődött. A ház ahol születtem. A torkomat a sírás kezdte folytogatni ,de visszatartottam. Nem sírtam , nem sírhatam. Erősnek kellet mutatkoznom. Kiszáltunk a kocsiból majd megálltunk az aprócska ház előtt.

A szülőházomon csupán két ablak és egy ajtó díszelget. Két helyiségből állt ; egy előtér és egy háló. Apró volt és szegényes ,de mégis borzongtam tőle. Csak meredtem az előttem lévő fa ajtóra. Képtelen voltam a kilincsért nyúlni. Egész lényemben remegtem. Egész életemben két embertől féltem ; Zeke Jäger-től és Simon Ackerman-tól és ebből a két személyből az egyik az ajtó mögött állt.
- Shila - hallotam meg a bátyjám hangját. - Nem fog bántani. Nem bánthat. Itt leszek -tette a válamra a kezét. - Nem fogom engedni hogy bántson.
- Jó -kifújtam a levegőt majd lenyomta a kiloncset.

Az ajtó mögött pedig ott várt ő. Sötét haja hosszú volt és kócos. Ruházta tépet és elhasznát. Az egész házat dög szag lengte be. Arcán rendezetlen szakál volt. Egész lénye mocskos volt és ápolaltan. Kezeit a háta mögé kulcsolta majd lassan rám emelte acélos szemeit , a hirhett Ackerman szempár rám szegeződött. Arcára egy felsőbb rendű mosoly költözött ,amitől megborzongtam.
- Örülök ,hogy haza tértél -nyújtotta felém a kezét. - Kislányom - eszelős vigyorától teljesen megrémültem ,de álltam a tekintetétt.

- Te nem vagy az apám , Simon -nyomatékosítottam a szavaimat ,hogy a nevén neveztem. Tekintett Rivaille-ra tévedt. Akaratlanul is a két férfi közé álltam. Látam a bátyjámon ,hogy ott helyben képes lenne megfolytani Simon-t puszta kézzel. Nem is gondolkodott volna szerintem. A férfin ,aki az apámnak nevezi magát pedig láttam ,hogy ugyan ilyen erős indulatok vezérlik. Szemben álltam vele. Egy darabig így álltunk , a hangulat pattanásig feszült volt.
- Mit kerestem itt ? - törte meg végül a csendet Simon mély orgánuma.
- Csak beszélni jöttünk -feleltem és amennyire lehett visszafogtam a remegésemet.
- Miről akarsz beszélni ? -ült le a földre. Szemeim epkerekedtek. A padló még mindif véres volt. 22 éve rászáradt a vér. Az édesanyám vére , az első gyilkoságon áldozatainal vére. Felfordult a gyomrom a puszta gondolattól is.

- Hol van Zeke Jäger ? Van valami titkos helye a Shingosina-i pincén és az erdei házon túl ? - kérdzetem és sötét szemeimet gyilkosan fúrtam az acélos íriszbe. Simon pedig felnevette. Pontosan úgy ,mint egy eszelős. Szemeit lehunyta hozzá és hátra vetette a fejét. A hideg végig szánkázott a hátamon attól a nevetéstől.
- Nem tévedet ! Wetari nem tévedet ! -nevetett hangosan. - Te valóban az én lányom vagy. Az én tökéletes kis gyilkosom -nevetett. A lábaim földbe gyökereztek attól az eszelőstől.
- Zeke halott -halt el a nevetése hirtelen.
- Tudom....
- A kölykét keresed mi ?-nevetett újra fel harsányan. - Ha tudnám hol van se mondanám meg -felelte Simon ördögi vigyorral.
- De miért ? -ültem le vele szemben. Próbáltam nyugodtnak tűnni ,de belül tajtékzottam.
- Tudom ,hogy a családodat keresed. Az anyád minet elbaszott. Ha nem traktál ilyen ostibaságokkal tökéletes lennél. Az én tökéletes kicsi lányom. Az én csodás fegyverem -mosolygott akár egy eszelős. Az ijedségtől feláltam és közelebb húzódtam a bátyjámhoz.
- Ez egy őrült -motyogta Rivaille és megfogta a kezem.

- Te csak kussolj -vette neki oda Simon. - Anyádnak csak annyi esze volt ,hogy szét tegye a lábát. Utána meg megrohadt. Nem is csodálom ,miután egy ilyen értéktelen szemetet hozott a világra , a helyében én is megdöglöttem volna. Kenny-t se értem. Ott hagyhatott volna megrohadni....
- Kussolj ! -indult meg a bátyjám ,de az útját álltam.
- Nézd már ! -kacagott Simon ördögien.
- Miért nem veszed őt ember számba ?! -förmedtem az "apámra". A nyakamon dagatka az erek , tajtékzottam a dühtől.

Gyűlöltem azt az embert. Gyűlöltem, amit anyámmal és velem tett. Megvetettem a szavait , a tetteit , minden egyes mozdulatáttól borzongatam. Rettegés és undor fogott el ha csak rá néztem. Ápolatlan és mocskos volt. A gyomrom felfordult tőle. Az egész lénye már nem volt emberi. Csak egy állat volt. Egy bezárt és fogva tartott állat. Ilyesztő volt. Mint egy lélek nélküli test. Egy őrült.

- Ő csak egy értéktelen kis szemét. Te viszont -állt fel és közelebb lépett. - Tökéletes vagy. Minden kölykömet elhagytam. Kivéve téged. Te vagy az én tökélete kis fegyverem -meg akarta simítani az arcom ,de ellöktem a kezét.
- Ne érj hozzám ! -üvöltöttem és hátrébb léptem. Rivaille pedig közénk állt.
- Hogy érted ,hogy minden kölyködet ? -jött meg ekkor a bátyjám hideg vére.
- Azt gondolod ,hogy csak a te anyáddal basztam egész életemben ? -nevetett tovább Simon. - Ha nagyon érdekel van rajtotok kívül bőven kölyköm - és itt elszakadt nálam a cérna. Neki rontottam Simon-nak és a padlóra löktem. Bele rúgtam ,de olyan erőval ,hogy arrébb csúszott a padlón.

Olyan voltam ,mint egy megveszet vadállat. Képtelen voltam parancsolni a dühömnek. Elővettem a késemet. Az egyetlen dolgot ,amit attól a szeméttől kaptam. Bíztam abban a fegyverben ,a magaménak tudtam az erejét.
- Menyj ki ! -üvöltöttem Rivaille-ra. Az agyamat elborította a gyilkos vágy. Meg akartam ölni Simon-t. Felé lendítettem a késem ,de ekkor Rivaille közénk ugrott. Pár miliméterre a bátyjám arcától állítottam meg a kést. Hitetlenkedve néztem Rivaille-ra. Lehúzt a kést és kivette a kezemből.
- Ha megölöd nem vagy jobb nála -mondt a bátyjám. Ekkor Simon újre nevetni kezdet. Rivaille acélos szemei megvillantak és lendületből arcon rugta. Megragadta a karomat és kicihelt onnan. Bevágta utánunk az ajtót. Neki tolt a falnak majd szorosan magához ölelt.
- Soha többé nem jövünk ide -motyogta.
- Soha nem akarok olyan apa lenni ,mint ez a fasz -gondolta és még erősebben szorított magához. A válára hajtottam a fejem.
- Köszönöm - sutogtam.
- Húzunk el innen -mondta és a kocsi felé húzott.
- Holnap összeszedem Liem-et és az embereimet - mondtam határozottan. - A nevem Shila Ackerman. A Felderítő Egység önálló tisztje vagyok -gondoltam ahogy a bátyjám besegítette a kocsiba.

Sziasztok tücskök !❤
Ne haragudjatok ,hogy ilyen lassan jönnek a részek ,de se ihletem se időm nem volt írni. ❤💋🙏