Hatalmas hányingerre és fejfájásra keltem. Fájdalmasan felnyögve nyújtottam ki a kezem, ami sikeresen beleütközött valamibe.. Vagyis valakibe. Fejemet oldalra fordítva realizáltam, hogy Thomas fekszik mellettem. Miért fekszik mellettem? Kibékültünk volna? Hülyeséget csináltunk volna? Francba, semmire sem emlkészem! De biztos történt valami, ha most itt fekszik mellettem, így jobban megnézve, a szobájába. Mi?

– Thomas. Kelj fel. – kezdtem el lökdösni a fiút, aki csak morgott egy párat, aztán átfordult a másik irányba.

Hajamba túrva ültem fel az ágyon, majd nagyot sóhajtva estem is vissza a párnára, mert egy foghúzáshoz hasonló fájdalom nyilalt bele a fejembe. A plafont bámulva vártam, hogy megfejtsem, miért vagyok én most itt.

– Szeretlek. – súgtam fülébe, miután derekamba markolva rántott bele az ölébe. – Annyira szeretlek, Thomas.

– Én is, Megan. – nyögte, mikor mellkasát fogva löktem el az ágyon, majd alhasán ülve csókoltam meg.

Az este történtek villámcsapásként suhantak át a fejemet a pillanatban, én pedig ismét sóhajtva néztem Thomasra, aki békésen aludt. Már minden mindegy alapon ültem fel ismét, majd miután sikerült fájdalom nélkül átmásznom Thomason, elmosolyodva néztem a fiút, akinek még a nyála is kifolyt. Egy kicsit meglöktem jobbra, hogy a hátán feküdjön, majd mikor ez megvolt, derekára ráülve kezdtem el csókolgatni csupasz mellkasát.

– Ezt meg tudnám szokni. – szólalt meg reggeli hangján, míg kezét felvezette az oldalamra.

– Mi történt este? – kérdeztem halkan, miután fejemet ráfektettem mellkasára.

– Elaludtál a buliba, én meg hazahoztalak. – válaszolta ásítva, én pedig fejemet felmelve félve vártam a folytatást. – De még járni se tudnál, úgyhogy a kezembe kellett, hogy vigyelek. – nevetett fel édesen, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. – Szóval utána behoztalak a szobámba, én meg elmentem zuhanyozni. Mikor bejöttem, kicsit magadhoz tértél, aztán mint a buliba is, egyfolytában azt hajtogattad, hogy szeretsz. – mosolygott, míg derekamon át, fenekemre vezette meleg tenyereit. – Utána meg lefektettelek. – vigyorgott elégedetten, nekem pedig szemeim kipattantak. – Aludni. – tette hozzá nyugodtan, arcomat látva, mire hatalmasat sóhajtottam.

– Jézusom. – motyogtam, majd fejemet belehajtottam nyakhajlatába. – Sajnálom.

– Ne sajnáld. Igaz, jobban szeretem a józan Megant, de a tegnap se volt rossz. Annyira, de annyira jól esett, hogy úgy szeretgettél, meg nem akartál elengedni, meg minden úgy tűnt, mintha okék lennénk. És ez annyira hiányzott. Csak jó lenne, ha ezt alkohol nélkül érezném. Hogy szeretsz. – utolsó szavát suttogta, majd kezeivel felemelte arcomat, hogy rá nézzek. – Megan, vissza akarlak kapni. Teljesen.

– A tiéd vagyok. – mondtam halkan, mire Thomas lassan megrázta a fejét.

– Nem úgy értettem, azt akarom, hogy.. – kezdte el, de mutató ujjamat rátettem a szájára, ezzel megakadályozva, hogy több mondat hagyja el a száját.

– Csókolj meg, Thomas. – suttogtam ajkaira, miután elvettem onnan az ujjamat.

Thomas kezei elkapták a derekam, majd egy egyszerű mozdulattal lelökött magáról, aztán hirtelen fölém kerekedett. Tenyereivel megfogta fejemet, hüvelykujjával simogatta az arcomat, míg szemeim lecsukódtak, és élveztem, amit Thomas művel velem. Hogy már az ujjainak érintésére is csak Ő létezik számomra, nem érdekel senki más. Hogy már ajkainak közeledésétől már a fellegekben járok, annak ellenére, hogy fogalmam sincs, mi lesz a folytatás.

– Nyisd ki a szemed. – kérte halkan, én pedig nagy nehezn tettem amit kért; kinyitottam szememet, ami után tekintetét az enyémbe fúrta. Csillogott a szeme, imádtam ezt látni. Olyan megnyugtató, mégis annyira félelmetes volt. Ez az a tipikus pillantás volt, ami azt tükrözte, hogy bármelyik pillanatban nekem eshet, és én izgatottan vártam, hogy ez mikor fog megtörténni.

– Csókolj már meg. – szólaltam meg végül, Thomas pedig elmosolyodva vezette tekintetét ajkaimra, majd újra fel, a szemeimhez.

– Szeretlek. – suttogta számra, aztán végre nekinyomta az enyémnek. Nem vártam, míg Ő lép, nyelvemet hirtelen dugtam be a szájába, mire Thomas meglepetten felnyögött, közben kezét levezette az arcomról, a nyakamom át, a hasamra. Égtem az érintése alatt, minden egy momentum kínszenvedés volt, türelmetlenül vártam a folytatásra, holott tudtam, hogy ez nem fog megtörténni, Thomas szájának a tempójából ítélve. Nyugodtan, lassan mozgatta ajkait az enyémen, miközben én próbáltam gyorsítani rajta, de mindig lelassított. Nem hagyott irányítani, én pedig már épp túrtam volna bele hajába, de Thomas keze felfedező útra indult a testemen, amit követően még visszacsókolni is elfelejtettem. Hatalmasat nyeltem, majd fejemet hátravetve sóhajtottam fel. Meleg tenyere szinte mindenhol ott volt, égette a bőrömet, ami miatt még jobban vágytam Rá. Ujjaival simogatta csupasz oldalamat, amíg másik kezével nyakamat és kulcscsontomat cirógatta. – Mondd, hogy szeretsz, Megan. – búgta számra, amik a következő másodperben hallattak egy elhalt nyögést, Thomas ajkai közé.

– Szeretlek Thomas.

– Megan! – kopogtatott az ajtón talán Gery. Nem igazán tudtam figyelni a külvilágra, csak arra, hogy Thomas érintése mennyire feltüzelt.

– Húzz el innen! – kiabált neki vissza Thomas, majd mielőtt nagyobb élvezet hullámok söpörhettek volna végig a testemen, Thomas lefeküdt mellém, vigyorogva. – Igazából meg akarom ezt beszélni. – fordult felém teljes testével. – A tegnapot, a múlt hetet, mindent.

Fájdalmasan felsóhajtottam, aztán fejemet a plafon irányába fordítva tettem ketesztbe a karom. Nem akartam beszélgetni, egyrészt azért, mert a fejem szétment a fájdalomtól, másrészt pedig azért, mert másnaposan lehet a fejéhez vágnák dolgokat, amik amúgy igazságtalanok. Ígyhát csak nemet intettem a fejemmel, amit Thomas nem értett.

– M-most mi az? – húzta el a száját, én azonban csak ismét felültem az ágyon. – Megan?

– A francba már! – fordultan felé idegesen, majd folytattam is volna, ha Gery nem szólalt volna meg, ismét;

– Megan!

– Gery! Menj már a picsába! – Thomas idegesen fújtatott, aztán felém fordult  egy győzedelmes mosollyal, miután Gery elmotyogott az ajtón túl egy jó, megyek már félét. – Szóval?

– Ahj, Thomas... Szeretlek. Nem akarlak elveszíteni, nem akarom, hogy más lányt csókolgass, hogy másnak mondd, hogy szereted. Annyi sok szarság volt már kettőnk között, nem akarom, hogy vége legyen, mert  szeretlek, Thomas. – ismétletem magam, közben tehetetlenül meredtem a fiú szemébe nézve.

– Akkor tiszta lap? – döntötte oldalra a fejét.

– Tudod, hogy úgysem lesz tiszta lap. Nem tudjuk elfelejteni, hogy mi volt, hogy miket csináltunk.

– Akkor próbáljuk meg. Szeretlek, Megan. És bármit megteszek, annak érdekében, hogy sikerüljön ez kettőnk közt. – bólintott, én meg ezen elmosolyodva utánoztam Őt. – Bár mit is tehetnék. – nevetett fel, közben fejét a párnába tette, tekintetét pedig a plafonra vezette. – Elraboltad a szívem.

( . . . )

Anne. Csak egy név, de máris vége mindennek. Nem tudtam elfogadni, nem voltam rá képes, hogy elviseljem, hogy itt lakik velünk. Hogy állandóan attól kelljek rettegnem, hogy mikor veti rá magát a barátomra, hogy mikor teszi tönkre az életem, újra. És a viselkedéséből ítélve ez hamarosan be is fog következni, amitől nagyon félek. Bízni akarok Thomasba, el akarom magammal hitetni, hogy semmi baj sem lesz, de nem birom...

– Szóval? – húzott vissza a valóságba Maja, egyetlen kérdésével.

– Hm? – néztem rá kíváncsian, ugyanis az elmúlt egy, avagy két percben nem voltam itt vele fejben.

– Akkor Thomas. – nézett a fiú felé, aki mellettem ülve figyelte Maját. – Nehogy azt higgyétek, hogy baj vagy valami, de én félek attól, hogy újra összevesztek vagy mi. Hogy sikerült kibékülni? – kérdezte Maja, közben könyökét a térdén támasztotta meg, úgy nézett ránk érdekes tekintetével.

– Khm, tudod.. – húzta ki magát Thomas, majd a hozzám közelebbi kezével átkarolt. – Az alkohol ad valami kis őszinteséget. És igaz, hogy én tegnap nem ittam, de Megan igen, és ja... Azt hiszem. De persze szerintem alkohol nélkül is sikerült volna. – bólintott, aztán arcomra adott egy puszit és felállt a kanapéról. – És ha rajtam múlik, soha sem fogunk még egyszer úgy összeveszni, ahogy egy hete történt. Nem bírnám elviselni, ha mégegyszer úgy éreznén, hogy elveszíteném. – biccentett felém, Maja pedig mint egy romantikus filmet látott volna, ahol egy igen cuki jelenet jött, szemei könnybe lábadtak, majd elkezte magát jelezni, közben azt hajtogatta, hogy ez annyira édes, istenem ez cuki. – Hát ha Megan-ről van szó, más nem is lehet. Csak cuki. – kacsintott rám, én ezt követően temettem vörös arcomat tenyereim közé.

– Oké Thomas, fejezd be. – hesegettem el, amit kuncogva díjazott.

– Annyira imádom, hogy még mindig ennyire zavarba tudlak hozni. – harapta be alsó ajkát, majd sarkon fordulva indult el a konyha felé. – Végre nyílvánosan is szerethetem! Szeretlek Megan! – kiabálta, én bár ismét elpirultam, hallattam egy halkabb kuncogást.

– Állj, nem! – tette fel a kezeit a lépcsőn lejövő Will. – Túl sok a romantika. Nagyon-nagyon sok. És én elhiszem, hogy újra örültök egymásnak, de képzeljétek, valaki meg aludni akarna és nem ezt a tökéletesen elbaszott szerelmi életeteket hallgatni. Attól hogy neked van csajod. – mutatott Thomas felé, aki csak vigyorogva hallgatta a történteket. – Nem kell felvágni vele, mert valakinek meg rohadtul nincs. – itt magára mutatott.

Felnevettem kijelentésén, mint mindenki más, aki hallotta. Végül a nagy jó kedvet Anne törte meg, aki álmosan lépkedett el Will mellett. Furcsán nézett rám, nem is tudtam kivenni, milyen nézés akart ez lenni. Lenéző, féltékeny, vagy inkább az a tipikus úgy is megszerzem amit akarok nézés. Kicsit megijedtem tőle, de attól mégjobban, hogy megláttam, hogy Thomas felé közeledik. A többiek ismét elkezdtek beszélgetni, de én pont rálátást nyertem Anne-re és Thomasra, így nem hogy nem tudtam, de nem is akartam bekapcsolódni az adott témába. A lány Thomashoz hajolt, de valami hihetetlenül kihívóan; nem tudom, hogy melltartó volt-e rajta, de minden bizonnyal nem, mert ahogy Thomas előtt lehajolt, a pólójába is belátást kapott. A fiú csak zavartan elkapta a pillantását, és volt olyan szerencsém, hogy pont rám. Gúnyosan elmosolyodtam, miközben felhúztam a szemöldököm. A fiú nem csinált semmit, csak az előtte lévő asztalt bámulta, és gondolom emésztette a hallottalat, amiket Anne mondott neki, ami sajnos nem ért el hozzám. Unottan kaptam a fejem Taylor irányába, mikor engem megnevezve tett fel egy kérdést, talán.

– Ne hagyd, hogy megint elvegye a pasid. Menj oda! – biccentett én pedig jogosan bólogatva, mégis félve kezdtem el lépkedni feléjük.

Torkomat megköszörülve léptem be a konyhába, mire Thomasnak felcsillant a szeme, Anne pedig, nos Anne pedig megölt a szemeivel.

– Ah, Bébi. – sóhajtott fel Thomas, amire Anne köhögött egy óriásit. Nagyon nem tetszett neki a helyzet, és én ennek hatására felbátorodva léptem Thomas elé, majd ültem bele az ölébe. – Tudtam, hogy nem volt elég reggel. – mondta halkan mosolyogva, de csak annyira, hogy Anne még épp hallja. Nem zavartatta magát, ugyanott állt, minket bámult szúrós szemekkel, karba tett karral. – Van terved délutánra? Elvinnélek egy randira. Egy olyan igazi randira. – döntötte oldalra a fejét, de én alig tudtam kivenni, mit is akart mondani. Egyre jobban élveztem a helyzetet, miszerint most éppen féltékennyé teszem Anne-t, egyszóval, jó volt látni, ahogy szenved. És hogy rátegyek még egy lapáttal, közelebb hajoltam Thomashoz vigyorogva, majd érzékien összetapasztottam szánkat. Lassan, a lehető legnyálasabb csókolózásba kezdtünk, amit egyébként még sohasem csináltunk. És ennyi kellett a féltékeny lánynak, egyből kirohant a konyhából. El akartam válni Thomas ajkaitól, de igazából annyira jó volt ez a fajta lassú, szenvedélyes csók, hogy hiba lett volna megszakítani, és szerintem, vagyis legalábbis Thomas nyelvének mozgásából azt tudtam kivenni, hogy hasonlóan vélte. Kezét felvezette arcomra, közben, pont mint reggel, hüvelykujjával arcom simogatásába kezdett, ami még inkább fokozott a hangulaton. Az én kezeim sem maradtak a helyükön, belevezettem ujjaimat Thomas göndör fürtjei közé, mire a fiú beharapta alsó ajkam.

– Elég lesz! Menjetek szobára! Taylor ehhez még túl kicsi! – végül Will vetett véget a romantikus pillanatnak, és mint mindenki, én is felnevettem, ahogyan Thomas is.

– Haha, vicces William, szerintem meg te vagy ehhez kicsi... – kezdtek bele a vicces vitájukban, de persze nem tudtam rá figyelni. Csak Thomasra.

– Szóval? – kérdezte Thomas, amíg kezét levezette derekamhoz. Szóval? – Eljönnél velem egy randira? – tette hozzá furcsa arckifejezésemet látva, mire elmosolyodva adtam egy csókot újra neki. – Ezt igennek veszem. – suttogta csók közben, én pedig miután elmotyogtam egy igen, elmegyek szerűséget, nyomat egy utolsó puszit Thomas szájára, aztán kiszálltam az öléből.

Ennél tökéletesebben nem is történhetett volna az újrakezdés. Hisz randira hívott..!

• • •

beauties!
Bocsánat, eltűntem egy kis időre, de remélem pótóltam ezzel az egész hosszúra sikeredett résszel!

Éés, ne felejts el benézni a másik könyvembe, aminek már fent van a második része is! 😱↓

Igyekszem mindkét történethez hamar hozni a részeket, de ha nem is jön össze, akkor tényleg bocsánat, mostanába picikét sok a tanulás.

További szép napot beauties, vote-olj és kommentelj ha tetszett a rész! 💕