Van, hogy nem a pillangók jelzik, hogy szerelmes vagy, hanem a fájdalom.

( . . . )

Éveknek tűnő napok teltek el, de a helyzet ígysem változott. Thomas és én ugyanúgy kerültük egymást, a többieknek fogalmuk sem volt semmiről, és nem is merték megkérdezni. Mindig érezhető volt a feszültség köztünk, egyikünk se lépett, de mindketten akartunk valamit. Thomas talán csak azt, hogy végre hagyjam békén, én pedig azt, hogy ez ne legyen így. Vagy ki tudja, olyan kiszámíthatatlan, és nagyon nem tudok rajta elmenni. Nem tükröz semmit sem a szeme, vagy az arca. Érzelemmentes a közelembe.

- Szóval.. - kezdett bele Lisa, miután beléptünk a ruhaüzletbe.

Épp vásárolni voltunk, ugyanis hivatalosak voltunk egy házi buliba, ruhánk pedig nem volt, így erre a sorsra jutottunk.

- Júj, ez nagyon szép. - rohant oda egy hosszabb estélyihez. - Nekem tetszik. - felcsillant páztázta az amúgy elég gyönyörű ruhadarabot.

- Próbáld fel. - vontam vállat.

- De előtte neked is kell egyet nézni. - tette fel a mutatóujját, majd elindult a sorok között, én pedig követtem. - Mondjuk valami olyat, amitől Thomas eldobja az agyát. - mosolyodott el.

- Haha. Nagyon vicces. - forgattam meg a szemem, majd megijedve néztem Lisa felé, mikor felsikkantva állt meg egy ruha előtt.

- Na jó, ezt meg kell hogy vedd! - mutatotta felém az általa választott ruhám vigyorogva.

Nem is volt annyira rossz. Sőt. Kifejezetten tetszett. Piros, kicsit rövidebb volt, mint amilyet eredetileg akartam. Talán picit többet mutatott a kelleténél, felül és alul, de nagyon rendbe volt, nagyon elnyerte a tetszésem.

- Próba. - biccentettem a próbafülkék felé, mire Lisa ugrándozva hozta magával a ruhát.

A tükörbe nézegettem magamon a felpróbált ruhát, és hát azt kell mondjam, igenis tetszett. Talán a mell részénél kicsit nagy volt, ugyanis nem rendelkezek akkora mellel, mint a legtöbb pasztikázott cica, de elégedett voltam a ruhával.

- Lisa! - húztam el a függönyt, mire a lány felém kapta tekintetét.

Vigyorogva nézett végig rajtam, majd összecsapta a tenyerét.

- Ha ezt Thomas meglátja... - bólogatott elégedetten.

- Akkor semmi sem fog történni. - bólogattam én is, de a végére elnevettem magam. - Na, leveszem. - legyintettem még mindig nevetve, majd a függönyz visszahúzva kezdtem el levenni magamról a gyönyörű ruhát.

( . . . )

- Megjöttünk! - kiáltotta el magát Lisa, miután beléptünk az ajtón két szatyorral a kezünkben.

Tekintetem akaratlanul is Thomast kereste, de hamar kudarcot vallott, ugyanis nem tartózkodott se a nappaliba, se a konyhába.

- Mit vettetek? - kukucskált ki Gery a konyha felől.

- Csak ruhákat. - vont válla Lisa, majd velem együtt elindult az emelet felé. - Most inkább elrakom ezt a gyönyörűséget, mielőtt baja esik. - nevetett fel a kezében lévő ruhára nézve, majd a szobája felé vette az irányt, ahogy én is.

Amint beléptem a szobámba, megcsapott az a jellegzetes Thomas illat.

Itt járt volna?

De ahogy megfordultam, a válasz a szemem elé került. Thomas a szekrényemben túrkált, de az érzezésemre felém kapta a fejét. Csodálkozva néztem, ahogyan hosszasan kifújja a levegőt, majd a kezében tartott pólómat a földre dobja.

- Mit csinálsz itt? - szólaltam meg, karba tett kézzel, mikor megtaláltam a hangom.

- Sehol sem találom a pólómat. - sóhajtott idegesen. - És szerintem voltam olyan hülye, hogy itt hagytam nálad. - fordult vissza a ruháim közé, és ismét elkezdte keresni az állítása szerint itthagyott pólóját.

Most komolyan azért bejött, mert nem találja a pólóját?

- Öhm, nem hiszem hogy itt lesz. - léptem oda hozzá, majd a szekrény ajtót becsukva toltam el Thomast a bútor közeléből.

Ne forgasd már fel a ruhatáram!

Thomas lesütött szemmel hátrálni kezdett, majd amint elérte az ágyat, leült rá.

Egy póló miatt tuti nem jött volna be..

- Kimennél? - elvégre nem vagyunk együtt, nincs közünk egymáshoz - tettem hozzá gondoltban.

- Csak nem zavarok? - pillantott fel rám, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá.

Most csak szórakozik?! Emlékeim szerint ő küldött el, ő vetett véget a kettőnk között lévő dolognak, ezért szerintem jogosan vagyok összezavarodva. Állításai szerint nem tudunk egymásban bízni, de akkor miért járkál be a szobámba, ahelyett - ahogyan eddig is - elkerülne?!

- Mit akarsz? - tártam szét a kezem idegesen.

Ne szórakozz velem Thomas Smith, nem játszadozhatsz az érzéseimmel!

- Figyelj.. - állt fel az ágyról. Kezdtem félni. - É-én szóval, csak.. Istenem. - túrt a hajába.

Felvont szemöldökkel hallgattam a bénázását, majd mikor újra nekikezdett volna, az ajtón történő két kopogás megzavarta.

A levegőt idegesen fújtam ki, miközben odasétáltam az ajtóhoz, majd azt kinyitva méregettem az előttem álló Lisát.

- Zavarok? - húzta mosolyra a száját, mikor - gondolom - a vállam felett megpillantotta Thomast.

- Nem. - vontam vállat unottan. - Mit szeretnél?

- Csak a ruhával kapcsolatban akartam kérdezni, de nem akarok zavarni, majd később jövök. - húzogatta a szemöldökét egy pimasz mosoly kíséretében, majd kezét a kilincsre tette, és elkezdte húzni az ajtót. - Beszéljétek meg. - mondta halkan, majd az ajtót becsukva hagyott újra kettesben minket Thomassal.

Remek..

- Szóval? - fordultam vissza a fiú felé, aki csak legyintett egyet, majd engem kikerülve tépte fel a kilincset, és hagyta el a szobám, anélkül, hogy egy szót is mondott volna.

Döbbenten álltam a szobám közepén, de a fejemben csak egy kérdés zakatolt megállíthatatlanul; Ez mi volt?

Talán hiányzom neki? Meg akarta beszélni a dolgokat? Esetleg ki akar békülni? Áh, Megan, ne legyél naív, biztos most is csak ki akart oktatni, bár nem tudom miért.

Miért érzem azt, hogy Thomas egyre jobban közeledne, de valahogy minden egyes találkozással, beszélgetéssel azt érjük el, hogy távolodik..?

Miért?

• • •

hii beauties!
Nagyon, nagyom elcsúsztam a rész felrakásával, ezer bocsánat, de alig van szabad időm.

Megpróbálok így a téli szünet alkalmával kicsit aktívabb lenni🙌🏻

Ééés, ami nagyon nem ide illő, egy kis önpromó, mert még senkinek sem ártott↓

Aki szereti az idézeteket, nyugodtan kövessen, ígérem nem bánja meg🤞🏻

Ennyi lettem volna mára, köszönöm a 100 követőt, -köszönöm annak, aki beköveti az oldalamat instán-éés, nagyon szépen köszönöm a sok olvasót és vote-ot!🙏🏻

További szép napot!💕