Miután Thomas elhagyta a szobát, eldöntöttem, hogy átsétálok az enyémbe. Haha, mintha ez ilyen egyszerű lenne. Mihelyt' kitettem a lábam a szobából, Thomas ott termett és derekamat elkapva tolt vissza a szobába.

– Engedj már, pisilnem kell. – sóhajtottam hátravetett fejjel, mire Thomas csak egy halk kuncogást hallatott.

És még kiröhög..

– Reménytelen vagy.. – forgatta meg a szemét nevetve, míg a fürdőszobához vezető útból ellépett, én pedig azon elindulva sóhajtottam egyet.

Remek, nem is kellett mosdóba mennem, csak egy icipicit akartam egyedül lenni. Mondjuk ezt a fürdőbe is megtehetem, úgyhogy ügy letudva..

A fürdőkád szélére leülve túrtam bele a hajamba.

Miért ilyen zavaros minden?

Thomas az egyik percben besértődik azon, mert fel szeretném hívni Ryant, aztán röhög és ahj, olyan kiszámíthatatlan.. Akárcsak én.

Annyira jó lenne már, ha minden úgy menne, ahogyan azt szeretném. Bár az élet nem kívánságműsor, nem lehet minden úgy, ahogy azt akarom. Hogy Ryannek ne legyen olyan rossz, bárcsak más lányt szeretne, hogy Anne tünjön már el innen, és hogy Thomas ne csináljon olyan sok hülyeséget, amivel a szívem apró darabjait töri még apróbb szilánkokra..

( . . . )

– Jé, téged is látni errefelé? – nevetett fel Gery, miután beléptem a nappaliba.

– Haha. – forgattam meg a szemem, majd leültem Lisa mellé a kanapéra.

– Na, mi az? Hol hagytad a hisztis fiúd? – tette szét a kezét Will egy gúnyos mosoly kíséretében.

– Nem tudom hol van. – vontam vállat unottan. – És nem is érdekel.

– Űűű, Thomas! – kiáltotta el magát Gery. – Thomas, a csajod.. nhm fíp hagáfal. – mondta volna Gery, de befogtam a száját, így elég érdekesen fejezte be a mondatot.

Thomas, mint aki meghallotta – vagy csak éppen most járt erre – toppant be a nappaliba.

– Mi van a csajommal? – vonta fel a szemöldökét, miközben végigmért engem. – Na mi az, kis hisztis. – kuncogott, miközben felém lépkedett, majd hajamon megsimítva tette kezét az arcomra.

Szemeimet lehunyva élveztem, amint meleg tenyere simogatja az arcom, míg hosszasan kifújtam az eddig bent tartott levegőt.

Hihetetlen, hogy mekkora hatással van rám...

– Sziasztok! – hallottam meg Anne hangját, amitől szó szerint kipattantak a szemeim.

Na, és itt lett vége a tökéletes pillanatnak.

Thomas a kezét elhúzta arcom elől, majd miközben köhintett egyet, leült az előttem lévő kanapéra. Ki gondolta volna, hogy Anne pont mellette foglal majd helyet.

Hát én igen...

– Mizujs? – nézett Thomas felé a nyálashangú, mire a fiú elmosolyodva vállat vont.

Mégegyszer rámosolyogsz erre a libára, kinyomom a szemed!

– Nincs semmi, veled? – kérdezett vissza Thomas.

– Unatkozok. – biggyesztette le ajkait a csaj, mire szemöldökömet felvonva néztem végig rajta.

Ez valami célzás akart lenni? Mert ha igen, bekaphatod, Thomas az enyém. Nem baj az, hogy most éppen egy kis nézeteltérésünk van, akkor is szállj le róla te csirke!

– Én is. – mondta halkan Thomas, kicsit közelebb hajolva Annehez.

Biztos azt hitte hogy majd nem hallom meg. Hah, tévedsz Drága, hallottam, akkor legyél boldog vele, és unatkozzatok együtt.

Nem akartam elmenni, mert furdalt a kíváncsiság, de azonban mégis olyan nagy késztetést éreztem arra, hogy felálljak és úgy pofán vágjam Thomast, hogy azt egy hétig megemlegeti. Miért beszél azzal a lánnyal, aki miatt majdnem tönkrement a kapcsolatunk?!

Így játszunk? Akkor már én is!

– Héj Will! – kiabáltam a fiúnak, aki ijedten kapta rám a tekintetét. – Átjöhet Ryan? – kérdeztem mosolyogva, szemem sarkából látva Thomast, aki felmordulva túrt hajába.

Haha, Édes.

– Nekem oké. – vont vállat. – Akkor m.. – kezdett volna bele.

– Vagy áh, nem. Nem jön. – legyintettem, mire Thomas száját elég feltűnően elhagyta egy megkönnyebbült sóhaj. – Inkább átmegyek hozzá. – vontam vállat vigyorogva, miközben boldogan felpattantam a kanapéról és elindultam a szobám felé.

Na ehhez mit szólsz, Tommy?

A lépcső tetején álltam meg, aztán fordultam vissza. Thomas morogva szedte a lábait, majd mikor felért mellém, kezeimet megfogva kezdett húzni a szobája felé. A gúnyos mosoly nem került le ajkaimról, ahogy az ő ideges tekintete sem arcáról.

– Nem mész te sehova. – jelentette ki határozottan, én pedig csípőre tett kézzel, felhúzott szemöldökkel néztem végig a fiún, aki pont akkor csapta be az ajtót.

– Ugyan miért nem? Látom jól elvoltál azzal a libával, nem szeretnék zavarni.. – dünnyögtem, mire hitetlenkedve felnevetett.

– Jaj, Megan! – csapott az íróasztalra idegesen, aminek hatására összerezzentem.

Ijesztő volt, nagyon is, de jelen pillanatban az én szeiemim is szikrákat szórtak...

– Fogd már fel, hogy kurvára nem érdekel. Szard le, hidd el, hogy nem csinálnák olyat, amit nem kellene. – mondta idegesen.

– Mi? Nem?! Mi az, hogy szarjam le? Ha nem vetted volna észre, az előbb kurvára neked kellett volna leszarnod, Thomas! Miatta ment tönkre a kapcsolatunk! Nem veszed észre? Ez a lány van köztünk, na meg a te hülyeséged. Még hogy nem csinálnál olyan amit nem kéne.. – motyogtam, majd az ágyhoz lépve helyet foglaltam rajta, míg Thomas mérgsen a hajána túrt, és ide-oda járkált a szoba egyik végéből a másikba.

– Mintha te nem csináltál volna olyan nagy baromságot. – nézett rám szúrós szemekkel.

– Miután te jól elintézted a kapcsolatunkat! – kiabáltam rá, aztán felálltam az ágyról. – Miután te jól kicsesztél velem azzal a lánnyal akinek még most is a seggét nyalod!

– Nem hiszem el.. Semmivel sem vagy különb! Te is hibáztál, ahogy én is. Megcsókoltam, aztán te is. És?! Én megbocsájtottam, mert tudtam, hogy nem gondoltad komolyan, és engem szeretsz. Vagy inkább ezt akartam hinni.. – csóválta meg a fejét gúnyosan mosolyogva.

– Higgy csak amit akarsz! – csattantam fel. – És nekem kéne most mérgesnek lennen, Thomas! Kétszer. Nem egyszer, kétszer! Kétszer játszottad el a bizalmam! És én már nem tudom mit higgyek. Nem bízom benned, és ami az előbb is, volt. Ez az unatkozok és én is. Cseszettül célozgatott, ki van éhezve a kurva és neked meg ez jön be, vagy mi? Aki csak úgy, egy szó nélkül odaadja magát, hm?! – tártam szét kezeim. – Igen, Thomas? Mert akkor elfelejthetsz, mert én nem vagyok egy kibaszott kurva. Nem vagyok a kurvád, inkább akkor menj Annehez, ő úgyis annyira élvezi, hogy folyamatosan elbassza azt, ami köztünk van! – túrtam idegesen a hajamba. – vagy volt.. – tettem hozzá, majd se szó, se beszéd, felpattantam az ágyról, majd a kilincset feltépve rohantam le az emeletről.

• • •

Ne öljetek meg, plíz!
Nagyon, tényleg, nagyon sok szünet van a mostani és az előző rész között, de nem voltam jól, valójában most sem, de úgy éreztem nem hagyhatom cserben a kedves olvasóim, ezért összedobtam nektek egy ilyen részt.

Nem szeretnék spoilerezni, de embereek, ne bántsátok Megant, se Thomast, hamarosan újra minden happy lesz.

Ha tetszett ⭐&💬!

A következő résszel kapcsolatba nem tudok sajnos mondani semmit, csak azt, hogy amint tűrhető állapotba leszek, megpróbálom megírni.

Köszönöm a megértést, további szép napot! 💕