Lisa keltett fel, az ágyam előtt ugrálva.

-Megan! Kelj már fel! -kiabálta a fülembe

-Ah-sóhajtottam egyet-Ébren vagyok!-mondtam majd a fejem a párnába nyomtam.-Miért zavartad meg csodás álmaim? -felnéztem, majd elnevettem magam.

A kezembe nyomott egy borítékot. Gondoltam ez az a boríték ami megváltoztathatja a jövőm. A zene, az ének. Sikítottam egyet, amiért most biztos bolondnak nézhet, ami valójában nem érdekel. Leszaladtam a konyhába, de nem volt ott senki. Így elkiabáltam magam, hiszen tudnia kell mindenkinek, hogy hogy alakul a jövőm, elvégre a legjobb barátaim.

-MINDENKI HÚZZA IDE A BELÉT!!!-kiabáltam, majd mindenki nagyon, nagyon álmosan leballagott a lécsőn. Josh jött utoljára, és mindenki közül a legálmosabban.

-Megjött!- sikítottam, aztán ugrálni kezdtem a borítékkal a kezemben.

-Most komolyan azért keltettél fel, mert menstruálsz? -kérdezi Josh értetlenkedve, és idegesen.

-Nem, de még a menstruációm is érdekesebb mint a TE életed. -hangsúlyozom ki a "te" szót. Ezután kinyitottam a borítékot amiben ez állt:

Kedves Megan Parks!
Tájékoztatjuk önt hogy felvételt nyert a New York-i zeneiskolába. .......................................................

-ÚRISTEN!!! -visítoztam, mint egy kislány.

-Na? Mond már mi van! -sürgetett Lisa.

-FELVETTEK!!! -mondtam, majd megöleltem Lisát.

-Grat! -tapsolt Josh, majd visszament a szobájába, gondolom aludni.

Mindenki nagyon örült a sikeremnek. Thomas tapsolni kezdett, majd közeledni kezdett felém. -Jézusom, csak ne csinálj ciki dolgot-reménykedtem, hátha csak kicsit közelebb akar jönni. (?) ~taps, taps~ Csak tapsolt és egyre közeledett felém. Persze lassan tapsolt, ezért még félelmetesebb a dolog. Már alig egy méter volt köztünk.

-Gratulálok! -mondta cuki hangon, majd megölelt.

-Köszi! -pirultam el, de azt úgyse látta, mert a fejem a nyakába volt. Mikor szétváltunk a többiek furcsa szemekkel néztek ránk.

-Oké! Én megyek enni. -mondta Taylor, aztán elindult a konyha felé.

Elnevettem magam, aztán Thomasra néztem, aki rám mosolygott. Annyira édes a mosolya. Láthatóan elpirultam, ezért elfordultam.

-Én is! -mondtam, majd követtem Taylort, mert igazán éhes voltam. "Én is!, Én is!" -eket hallottam, és láttam hogy már majdnem mindenki a konyhába van. Csak Thomas nem.

-Remélem van kaja! -mondtam idegesen és a hűtő felé vettem az irányt, mivel semmi kedvem boltba menni. Benéztem a hűtőbe, és szerencsémre tele volt kajával.

Végül is, hogy is gondolhatnám, hogy egy társasház hűtője ne legyen tele kajával...Pff

-Ez az! -kiáltottam, majd kezdtem az asztalra pakolni az ételeket. Volt itt minden, pizza, sajt(a sajt az nem maradhat ki), csoki, jó sok csoki és különféle saláták.

-Mentem a szobámba! -kiáltottam, majd elvettem egy pizzát és a lépcső felé indultam. Már az első lépcsőfokra lépnék fel, amikor valaki elkapja a vállam. Thomas. Most meg mit akar?

-Hello! -mosolygott, és elengedte a vállam.

-Szia(?) -mondtam, de értetlenkedve néztem a szemébe.

Vártam hogy, mondja mit szeretne, de csak ott álltunk egymás szemébe nézve, vagy 10 másodpercig. Közelebb jött -gondolom csak el akart mellettem menni- , de az orrunk már majdnem összeért. Lisa hirtelen rohant fel mellénk, Thomas pedig hirtelen villámsebességgel távolodott el tőlem.

-Khmm... -hajtottam le a fejem. Thomas továbbra is mosolygott, rám nézve.

-Csak azt szeretném kérdezni, ömm.. -hirtelen Thomasra néz, aki mind végig a szemembe nézve mosolyog. -Ömm.. Megzavartam valamit? -kérdezi reménykedve, hátha Thomasnak csak valami baja van, amitől nem tudja levenni rólam a szemét.

-Nem! -mondta Thomas Lisa felé fordulva.

-Ja oké! -mosolygott Lisa-Na... Akkor hol van a kenyér? -kérdezi, majd újra mosolyog.

-A kenyértartóba? -kérdezek vissza, mert elég egyértelműnek tűnik.

-Nem! Nincs ott! -szomorúan nézett a földre, mintha ez tényleg a világ végét jelentené.

A kenyér nincs a kenyértartóba..Borzalmas..

-Ahh... Mindent nekem kell csinálni? -rohannák le idegesen a konyhába, ha Thomas nem fogná meg a kezem.

-Hagyd! Majd én. -mondja, miközben a szemembe nézve mosolyog.

Én persze természetesen, mint minden ilyen "Thomas mosolyog rám" pillanatnál zavarba jöttem, ezért a tarkómat fogva elfordultam. Thomas a konyha felé lépkedett mikor Lisa megszólal.
-Oké. -röhög, aztán mosolyogva hátrál, végig rám nézve, mint egy bolond.

Felmentem a szobámba, majd elfogyasztottam a pizzát. Mikor már ott tartok, hogy a sarokban lévő kukához sétálok, hogy kidobjam az üres dobozt, hirtelen ugrok kicsit, mikor kopognak az ajtón. Kezemet a szívemre szorítom, ezzel jelezve, hogy baromira megijedtem, de úgyse látja senki, ezért tiszta hülyének érzem magam.. De a fő, hogy igenis beszarasztott az, aki kopogott..