Film után nem nagyon csináltunk semmit. Sőt. Úgy egész nap csak az ágyban voltunk, beszélgettünk, mindenféle éretmetlen dolgot csináltunk, de jó volt. Elvoltunk. Nagyon is.. Aztán jött az este, ahol Thomas ismét bepróbálkozott, de természetesen nem olyan durván, ahogy azt tegnap este..

-Thomas.. Álmos vagyok.. -szólaltam meg, mikor ajkai újra nyakamra találtak.

-Kicsim, ne már. Kérlek. Annyira, rohadtul kívánlak. -suttogta bőrömre, ami kicsit csikizte nyakam, és ezt Thomas tudtára is adtam a nevetésemmel. -Na, mi az? Csak nem csikis vagy? -kérdezte vigyorogva, aztán visszahajolt nyakamhoz és nyelvét végighúzva rajta simított végig az oldalamon, amin már nem nevettem.

Nem csikizett, épp ellenkezőleg. Thomas elérte a célját, és ezen még mosolygott is, ami valljuk be, iszonyatosan jól állt neki, a csillogó szemei mellé.

Reggel...

Egy nagy nyújtózkodással adtam a világ tudtára, hogy ébren vagyok. De olyan szinten emeltem fel a kezem, hogy véletlenül megütöttem a mellettem fekvő fiú arcát.. Hupsz.

Nem kelt fel, szerencsére, csak morgott egyet, aztán átfordult a másik irányba. Ilyenkor annyira édes. Mint egy kisgyerek...

Az éjjeli szekrényem felé fordítottam a fejem, majd szemügyre vettem a rajta díszelgő digitális órát. 11:56.

-Héj, álomszuszék, ébresztő! -fordultam vissza Thomas felé, aki ismét egy morgással jelezte nemtetszését. Nagyot sóhajtottam, aztán újra megpróbáltam. -Drága, egyetlen Szerelmem. Kérlek szépen nyisd ki azokat a szép szemeidet, mert annyira látni akarom.. -suttogtam Thomas füléhez hajolva, majd mint aki csak erre várt, kipattant szemekkel fordította felém fejét, ezúttal nyitott szemmel.

-De csak mert szépen megkértél. -mosolyodott el. -Meg mert szeretlek. -hajolt közelebb, aztán egy apró csók után visszadőlt az ágyba. -De az ágyat is szeretem.. -motyogta, miközben egy párnát vett kezei közé, és azt kezdte el ölelgetni.

-Mindjárt dél. -mondtam, mire Thomas szemei ha lehet még jobban kidülledtek.

-Mi? -vonta fel a szemöldökét.

-Igen.. Hát énse aludtam még eddig. -nevettem fel.

-Hát, meg is értem. Durva este volt. -kuncogott, mire vörös fejem elé kaptam kezeim. -Jaj, ne már Megan. -simított végig kezemen, le, egészen oldalamon át a combomig, mire teljesen kirázott a hideg. -De imádom, hogy így zavarba tudlak hozni. -vigyorgott, majd belepuszilt nyakamba.

-Na jó, menjünk le. Éhes vagyok. -toltam el magamtól.

-Előbb felöltözök.. De tőlem te így is lejöhetsz. -biccentett mesztelen testem felé.

-Haha.. -forgattam meg a szemem, aztán felültem az ágyon. -Thomas, mindig eldobálod a ruháim. Nem lenne egyszerűbb, ha lerakod az ágy mellé a földre? -néztem rá, aki mosolyogva hallgatta leszidásom. -Ne mosolyogj, inkábbb öltözz! -vágtam oldalba.

-Jó, jó. -nevetett fel. -Csak úgy megjegyzem, hogy te is elszoktad dobálni a ruháim. Na tessék. -mutatott a szoba közepén heverő pólójára. -Meg ott. -most a nadrágjára mutatott, ami az íróasztal előtti széken volt(?).

-Hát, akkor bocs. -nyomtam gyors puszit arcára, de még mielőtt viszahajolhattam volna, csuklómat megfogva rántott vissza ölébe.

-Megbocsájtok, ha adsz egy csókot. -csücsörített, miközben hátamat simogatta.

Válaszul csak szememet megforgattam, aztán nyomtam egy puszit ajkaira.

-Csókot mondtam. -nézett rám szúrós szemekkel, de én továbbra se mozdultam meg, így ő hajolt számhoz, és hát, valami tökéletes csókban részesített. -Na ez, csók volt. -lihegte, miután szétváltunk.

-Jól van, Mr.Csókkirály, mostmár mehetek? -vontam fel a szemöldököm.

-Nyugodtan. -elengedett, így ki tudtam mászni az öléből, és elkezdtem keresni a ruháim, amik az éjszaka folyamán eltűntek - legalábbis én nem találom őket.

(...)

-Most keltetek fel? -kérdezte Gery, miután beléptünk a konyhába.

-Neked is szia, de amúgy igen. -bólintottam. -Miért?

-Jaa, semmi. Khm, khm.. -nevetett fel.

-Oké, elég lesz. -szólalt meg Thomas, majd egy puszit nyomott fejem búbjára és odalépkedett a hűtőhöz. -Amúgy egyre jön Anne.

-Király, akkor megyek és szólok a többieknek. -mondta Gery, aztán már ment is a konyhából.

Thomas elővette a reggelit a hűtőből, majd szedett magának, és neki is látott az evésnek, amit az előtte lévő széken figyeltem, miközben én is szedtem magamnak az asztalon lévő tojásrántottából.

-Mi az? -kérdezte, mikor észrevette, hogy nézem.

-Olyan cukin eszel. -mondtam mosolyogva.

-Cukin? -vonta fel a szemöldökét, majd miután lenyelte az utolsó falatot a szájából, áthajolt az asztalon. -Te meg tegnap este olyan cukin... -suttogta fülembe, de Will megzavarta ezt a csodás pillanatot, így a mondat végét nem hallhattam.

-Helló! -kiabált, majd megállt az asztal előtt.

-Szia. -köszöntünk egyszerre Thomassal, miután visszamászott a helyére.

-Akkor egykor jön Anne, ugye? -kérdezte mosolyogva.

Úgy érzem Will már nagyon várja.

-Igen. -mondta Thomas, aztán a tányérját és az enyémet a mosogatóba rakta. -Ennyire várod?

-Nem, csak kíváncsi vagyok. -vont vállat.

-Ugyanaz. -nevettem. -Na, felmentem.. -mutattam az emelet felé, de még mielőtt bárki is mondhatott volna valamit, elindultam.

Miután a lábam találkozott a lépcső első fokával, megláttam Thomast, aki villámsebességgel szalad el mellettem, egészen fel, a szobájáig, de persze mikor mellettem ment el, nem hagyhatta ki a fenekem megcsapását.

Khm, kösz Thomas...

-Ezt még visszakapod! -néztem rá szúrós szemekkel, a szobája küszöbén állva.

-Igen? Csak tessék. -megfordult, kicsit előre dőlt, így több figyelmemet vette el az a tökéletes feneke.

Basszus, de jó segge van..

Közelebb lépkedtem, majd fenék csapás helyett belemarkoltam, mire ugrott egy picit.

-Hé, hé, Cica. Erről nem volt szó. -fordult meg, feltett mutatóujjal.

-Nem baj, ez azért biztos jobb volt, mintha izomból megütöttem volna, ahogy te is az enyém.. -néztem rá összeszorított szemekkel.

Válaszul csak derekamat elkapva húzott közel magához, aztán kezét levezette a fenekemig, amibe, hát nem a legóvatosabban markolt bele.

-Na, jobb? -kérdezte pimasz mosollyal, majd ajkaimhoz hajolt, de nem csókolt meg.

-Sokkal.. -suttogtam, aztán végre megérezhettem a számon az övét. -De.. -toltam el magamtól, mikor egyre többet akarva csókolt. -Lassan egy óra, le kéne menni.

-Ne már! Csak még egy csókot. -csücsörített, amitől olyan aranyos lett az arca, hogy nem tudtam nem megcsókolni, így hát eleget tettem kérésének.

Alsó ajkamat megharapta, amit követően szám autómatikusan nyílt szét, így Thomas nyelve becsúszhatott a számba, ami meg is történt, miközben kezét visszavezette derekamra, úgy húzott magához még közelebb. Bár ennél már nem volt közelebb.. Mellkasa az enyém ellen feszült, míg csípője és az enyém között is hasonló távolság volt; semmi. Aztán éreztem, hogy Thomas kezdi átlépni a határt, ahol még tűrtőztetni tudja magát, ígyhát talán nem túl kedvesen ellöktem magamtól.

-Menjünk le. -javasoltam, mire egy nagy sóhajtást kaptam válaszul.

-Jó, menjünk. -motyogta, aztán sértődötten hátat fordított nekem és kisétált az ajtón.

Na ne már, komolyan megsértődött?

Követtem, egészen a nappaliig, ahol nem mellé, hanem Gery mellé ültem, amiért újabb csúnya nézést kaptam.

-Na, ki várja? -szólalt meg Will, és a hangjából ítélve ő az, aki a legjobban várja.

-Én. -emelte fel a fejét Thomas is, mosolyogva.

Aha, szóval így játszunk?

Miután kibeszéltük, hogy mindenki mennyire várja már, hogy vajon milyen lesz, eljött az idő, amit nem akartam, hogy eljöjjön; kopogtak. Persze az se biztos, hogy ő lesz az, de ki más lenne? Thomas vigyorogva nézett rám, miközben felállt a kanapéról, és odasétált az ajtóhoz.

Nem hiszem el.. Direkt csinálja?

Újból kopogtak, de Thomas időben ott volt, így kinyitotta, majd mikor meglátta az ajtóban álló lányt, mégnagyobb mosolyra húzta a száját.

Undorító...

Szőke haj, viszonylag csinos testalkat, szép arc. Valami modell lenne? De komolyan, megirigyeltem a kinézetét. Olyan tökéletesnek tűnt..

-Szia Tommy. -nyomott puszit szerelmem arcára.

Az én szerelmem, érted? Nem a tiéd!

-Szia. -tette le a fiú, mert még mindig a nyakában csüngött. -Skacok! Megjött. -kiabált be a nappaliba, mintha nem látnánk el az ajtóig..

-Sziasztok. -lépett be a nappaliba Anne.

Első ránézésre nem szimpatikus, de szerintem nem is lesz az.

-Helló! -köszöntünk vissza kedvesen.

Leült a kanapéra Gery mellé, majd mesélni kezdett magáról, de inkább a Thomassal való közös emlékeiről. Kicsit unalmas volt, de mindenki más mosolyogva hallgatta, még Thomas is. Washingtonból jött, a szülei elváltak, és van egy tesója. Bla, bla, bla. Ennyit jegyeztem meg, mivel csak a kezemen lévő karkötőt piszkálgattam.

-Meséljetek magatokról. -mosolyogva mondta Anne, aztán Will-re pillantott.

Először Will, Gery, majd Maja mondott magáról pár szót. Most pedig én következnek, de csak ültem, a földet bámulva. A mellettem ülő Taylor megbökte a vállam, hogy most én jönnék a bemutatkozással. Egy nagy sóhajtás után elkezdtem.

-Megan Parks vagyok, 18 éves. Van egy bátyám és egy húgom. Szeretek énkelni, és úgy ennyi. -ja, és van egy pasim, aki ott ül melletted te liba.

Aztán ránézett Thomasra.

-Most énis meséljek magmról? -nevetett Thomas.

-Hát ha akarsz.. -nevetett ő is. -Mi történt veled abba a pár hétbe, mióta utoljára láttalak?

-Hát, nem sok.. -rázta meg a fejét.

Nem sok? Úgy tudom, abban a pár hétben jöttünk össze, de nem sok.. Hát köszi.

Miután mindenki bemutatkozott, Will felállt és feltette a kérdést, amit a legkevésbé akartam hallani.

-Na szóval, szerintem senkinek sincs kifogása, hogy itt lennél. Esetleg valaki? -nézett körbe, én pedig nagyon gondolkodtam, hogy mondjak-e valamit. -Senki? Hát jó. Akkor Anne. -nézett a lányra, miközben felkelt a kanapéról. -Mostmát hivatalosan is a "családunk" tagja vagy. -mutatott nyuszifület a levegőbe.

-Juuj, köszönöm. -ugrott fel a kanpéról, majd megölelte Willt, aki bizonyára nagyon örült, mert fülig ért a szája.

Sziasztok!
Itt is lenne a következő rész, remélem tetszett →💬&⭐!
Na, ki mit szól Thomashoz? ↓
További szép napot! 💕