Örökkévalóságnak tűnt ez az amúgy egy percnél nem több ideig tartó csók. Pihegve váltak szét ajkaink, majd hajába beletúrva ismét összetapasztottam szánkat. Thomas kicsit meglepődött - ugyanis nem nagyon szoktam kezdeményezni - de szinte azonnal viszonozta csókomat. Pár másodperc múlva már nyelve táncol enyémmel, így egyre jobban elmélyítve a csókot. Végül Thomas törte meg ezt a csodás pillanatot azzal, hogy elfordította a fejét.

-Öhm, van egy jó barátom, Anne. Ugye ha Josh elmegy, üres lesz a szobája, és Anne megkérte, hogy kérdezzem már meg, nem-e jöhet ide.

Hát mit ne mondjak, Thomas. Jártas vagy a tökéletes pillanatok elbaszásában. Na meg a francia csókban is..

-Ki az az Anne? -húztam el a szám.

-Kiskorunkban nagyon jóban voltunk. Apám és az övé nagyon jó barátok voltak, és így mi is.. -mosolyodott el.

-Hát, nekem mindegy.. -vontam vállat.

Dehogy mindegy. Igenis baj, vagyis biztos idegesítene, ha mégegy lány lakna itt, Thomassal, akit ráadásul már kiskora óta ismer.. Még Lisával is nehéz..

Thomas biztosan észrevette dühös, kicsit féltékeny arcom, ezért kezébe véve arcom kezdte el simogatni ujjaival.

-Ha nem szeretnéd, akkor nem jön. -suttogta közelebb hajolva hozzám. -Bébi.. -tette hozzá szintén suttogva, majd időt nem hagyva nekem, esett újra ajkaimnak.

Hát, a szar pillanatok jobbá tételében is jártas, az is biztos..

Kezem hajába vezettem, majd mikor aprót húztam haján, férfias hangján felmordult.

Imádom ezt a hangot..

De ez sem tarthatott sokáig, ismét eltávolodott, aztán egy gyors puszi után az ajtóhoz sétált.

-Lent leszek, megkérdezem a többieket, hogy mit gondolnak róla. -mutatott az ajtó felé, majd mielőtt bármit is mondhattam volna, elhagyta a szobát.

Szuper.. Nagyba itt csókolgat, aztán meg lemegy, mert a régi kis lány barátjának kéne egy ház, ahol élhet, ezzel leszarva engem. Király..

Pár percig még álltam, hátha Thomas visszajön, hogy 'Haha, ez csak vicc, dehogy hagynálak itt, csak azért hogy az egyik jó barátom kedvére tegyek, dehogy. ' De nem, nem jött. Leballagtam a lépcsőn, majd a konyha felé vettem az irányt. A küszöböt átlépve nekiütköztem egy kemény mellkasnak. Már épp néztem volna fel, és kértem volna bocsánatot, de ekkor ajkamon megéreztem az övét.

Thomas..

-Szia, Cica. -mosolyodott el.

-Szia. -erőltettem magamra egy halvány mosolyt, de nem annyira jött össze, Thomas következő kérdéséből ítélve.

-Mi a baj? -biggyesztette le ajkait.

-Semmi. -vontam meg a vállam, majd toltam volna el magamtól, hogy bemenjek a konyhába, de derekamat megfogva visszahúzott maga elé.

-Naa, Kicsim. -súgta fülembe, amitől ismételten kirázott a hideg. -Baj van?

-Nem. -sóhajtottam, mire fejét hátrahajtva halkan felnevetett.

-Te lány.. -nevetett, aztán átölelt. -Nagyon makacs vagy. -puszilt bele hajamba, amin elmosolyodtam.

-Mizu? -hallottuk meg Will hangját a lépcső felől.

-Heló! -Thomas elengedett, aztán Will elé lépett. -Figyu, van egy barátom, Anne. Megígértem neki, hogy megkérdezem, hogyha Josh elmegy, övé lehet-e a szoba. -kérdezte meg Willtől is.

-Hát.. -húzta el a száját Will.

Imátkoztam, hogy nemet mondjon..

-Nem ismerem, szóval.. -vont vállat unottan, mire hatalmasat lélegeztem.

-Hidd el, jó fej. Valamelyik nap átjöhetne, hogy megismerjétek. -győzködte Thomas..

-Hát jó, de a többiek beleegyezése is kell. -mutatta fel mutatóujját Will.

-Persze. -bólintott Thomas. -Köszi.

Will csak szemet forgatva ment tovább a nappaliba, ezzel újra kettesbe hagyva minket.
Nem értem Thomas miért akarja ennyire Annet..

-Megan, Megan, Megan.. -mosolygott rám sokatsejtően. -Ha már minden el van intézve, befejezhetnénk azt, amit még nem tudtunk. -lépett közelebb hozzám, majd derekamat elkapva adott egy gyors puszit elnyílt ajkaimra. -Hm?

-A-aha.. -mondtam félve.

Hirtelen nem tudtam mire gondol, ami igazán megijesztett. Kezét lecsúsztattam derekamról, aztán sarkon fordulva indultam el az emelet felé, egy szó nélkül. Végül az ágymara leülve sóhajtottam nagyot, mikor Thomas vigyorogva lépett be a szobámba, aztán miután becsukta az ajtót, gyors léptekkel jött felém. Biztosan látta ijedt arcom, de nem szólt semmit, csak leült mellém. Kezét combomra rakta, majd apró köröket rajzolva kezdte el simogatni, egyre feljebb...

-Thomas.. -sóhajtottam csukott szemmel.

-Mi a baj, Megan? -súgta fülembe, majd combomba markolva csókolt bele nyakamba.

-S-semmi..

-Mondom, ha nem akarod hogy jöjjön, akkor nem jön, de amúgy jó csaj, szerintem jóba lennétek.. -vont vállat, miközben kihajolt személyes teremből.

-De jöhet. -bólintottam, felé nézve.

-Akkor? -húzta fel szemöldökét.

-A-a.. A befejezés.. -suttogtam alig hallhatóan.

Thomas szemszöge:
______________________________

-A befejezés.. -suttogta.

Á, valahol gondoltam, hogy ez lesz a baj. Nem tudom, most miért nem akarja, elvégre apánál ő kezdeményezett, ő akarta, most pedig miért nem? Talán rosszat mondtam volna? Talán valamit elszúrtam volna?

Nem tudom, ha a közelemben van, valahogy mindig eléri azt, hogy úgy akarjam, hogy tényleg kezdeni kelljen valamit, vagy ami mégnehezebb; nem ránézni, nem hozzáérni, és nem gondolni rá. Hát, ezt az állapotot valahogy most is elérte. Azok a gyönyörű szemek. Azok a csábító ajkai.. Áh, megörjít.

-Ha nem akarod, akkor nem.. -nyögtem ki nagy nehezen, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, ami igazán nem okozott örömet.

Persze az ő érdekei az első, de most valahogy mégis rosszul esett ez az elutasítás.

-Nem lenne baj, ha most nem? -húzta el a száját, félve a választól.

-Persze, nem baj. Megértem. -bólintottam szomorúan.

Dehogy értem meg. Miért nem akarja?!

-Köszönöm.. -suttogta fülembe, nekem pedig nagyon, de tényleg nagyon nagy tűrőképesség kellett, hogy ne csináljak olyat, amit nem akar. 

Nem tudom miért, de eddig nem volt ilyesmi. Hogy ennyire erősen vonzódnák hozzá... testileg.

-Elmemtem zuhanyozni, majd jövök. -állt fel az ágyról, majd az ajtóhoz sétált, így meg tudtam nézni formás testrészét.

Alsó ajkamat beharapva próbáltam nem gondolni mocskosabbnál mocskosabb gondolatokra, de ez eléggé nehezemre esett, miközben előttem ringatta csípőjét.

-Oké, én is megyek majd. -szólaltam meg végül. -De várj! -szóltam utána, mikor keze kilincsen volt.

Gyorsan felálltam az ágyról, és elé sétáltam. Elkaptam csípőjét, lehet picit erősen martam bele, mert fájdalmasan felnyögött, amitől mégnehezebbé vált csók nélkül hagyni azokat a csábító ajkait.

-Tudod.. -hajoltam közel hozzá. -Ha ketten mennénk, gyorsabban végeznénk. -suttogtam ajkaira, de nem bírtam ki, megcsókoltam, talán túl erőszakosan.

-Felejtsd el. -mosolyodott el, aztán a kilincset lenyomva hagyta el a szobát, mielőtt bármit is mondhattam, avagy csinálhattam volna.

A francba..

(...)

Miután én is végeztem a zuhanyzással, egy szál boxerbe befeküdtem mellé az ágyba.

-Alszol? -simítottam végig csupasz combján, ugyanis a takaró épphogy nem takarta lábait, ezzel mégjobban tüzelve a vágyat az iránt, hogy itt és most ne essek neki..

-Igen. -motyogta alig hallhatóan, majd felém fordulva sóhajtott egyet. -Jó éjt. -suttogta, miközben fölém hajolt és egy apró puszit nyomott számra, de ugye nekem ez nem volt elég, így visszatolva az ágyra most én hajoltam főlé, az ajkaink megszakítása nélkül. Vadul, erőszakosan csókoltam, mint még soha. Még magamon is meglepödtem..

-Thomas! -próbált lelökni magáról, de minden egyes próbálkozása sikertelennek bizonyult, mert derkát szorongatva próbáltam egyhelyben tartani. -Kérlek. -nyögött fel, mikor kicsivel jobban belemarkoltam derekába.

-Shht, Kicsim. Kérlek szépen.. -suttogtam ajkaira, amik pár másodperc múlva ordították le a fejem.

-Thomas! Nem! -kiabálta, majd kezét mellkasomra téve letolt magáról.

Idegesen ült fel az ágyon, majd alsó ajkána harapva túrt bele hajába.

-Bocsánat.. -suttogtam, lesütött szemekkel.

Egy barom vagyok...
Egy kanos barom...

-Elmennél? -kérdezte, majd könnyfátyolos szeméből lefolyt az első könnycsepp.

-Nem.. -ráztam meg a fejem mosolyogva, aztán rájöttem, hogy ezzel csak rontok a helyzeten, így arckifejezést váltva öleltem át. -Sajnálom. Tudod, hogy sosem tudnálak bántani.. -súgtam fülébe, miközben hátát simogattam. -Szeretlek.

-Én is.. -motyogta, majd ölelésemből kibontakozva feküdt vissza az ágyba. -Jó éjt.. -húzta magára a takarót.

-Jó éjt. -suttogtam, aztán lefeküdve mellé hozzábújtam és kezem lecsúsztattam derekára, mire halkan felszisszent. -Fáj? -kérdeztem döbbenten.

Válaszul bólintott egyet, aztán kitakartam testét és felhúztam pólóját.

-Basszus, bocsánat.. -simítottam végig a lila folton - ami derekán ékeskedett, amit az imént csináltam-, mire újra, de ezúttal hangosabban kipréselt a fogai közül egy fájdalmas nyögést. -Nagyon sajnálom.. -suttogtam, miközben pólóját visszahúzva csupasz, csábító testére. -Megan. -temettem fejem nyakhajlatába. -Nagyon, nagyon sajnálom.. -pusziltam bele nyakába, mire jólesően felsóhajtott. -Szeretlek, nagyon. -újabb puszi, aztán mégegy, és mégegy.

Hihetetlen, hogy még ezek ellenére is nehezemre esik leállni.

-Jó éjt. -végül egy utolsó nyak-puszi után inkább átfordultam a másik irányba, de azért a hozzá közelebbi kezem oldalán pihent.

Sziasztok!
Itt is lenne a következő rész, ami remélem tetszett!
Bocsánat, hogy csak most került fel, de csak ma volt időm írni.
További szép napot/estét! ☀️🌙