A kocsiban ülve majdnem elaludtam, de csak majdnem, mivel a mellettem ülő fiú kiabálta a nevemet. Fogalmam sincs miért, de mikor kinyitottam a szemem, az összes szempár rám szegődött.

-Mi az?

-Akkor jössz? -kérdezte mosolyogva Thomas.

-Mi? Hova? -vontam fel a szemöldököm.

Nem hiszem el. Már megint menni akarnak valahova? Nem elég nekik az, hogy tegnap voltunk egy buliba, ahol mindenki annyira berúgott, hogy azt se tudta, melyik bolygón van, ma ráadásul a tengerparton is voltunk, ahova szintén nem volt kedvem menni, holnap meg ki tudja hova megyünk..

-A pizzázóba. Nem messze van itt egy. -adott választ a kérdésemre.

-Nem tudom. -vontam vállat, majd visszadőltem Thomas vállára.

Miután hazaértünk, gyorsan felszaladtam a szobámba, bebújtam az ágyba, és megpróbáltam elaludni.

-Megan? -jött be a szobába Thomas.

-Nem. -motyogtam.

-Na, jössz holnap? -ült le mellém az ágyra.

-Nincs sok kedvem. -vontam vállat. -Inkább itthon maradok.

-Maradjak én is? -simított végig arcomon.

-Nem kell, menj nyugodtan. -pusziltam meg az arcomat simogató kezét.

-Rendben. Mindjárt jövök, lemegyek vacsizni. Te nem jössz? -mutatott az ajtó felé.

Válaszul csak megráztam a fejem, és visszadőltem az ágyba.

Mielőtt Thomas kiment volna a szobába, utána kiabáltam.

-Igen? -fordult vissza vigyorogva.

-Mellettem alszol, ugye? -mosolyogtam rá, miközben újra felültem az ágyba.

-Persze. -mondta, majd leült mellém az ágyra.

Kezével állam alá nyúlt, úgy adott egy csókot számra. Kezemet nyaka köré fontam, miközben az ő keze oldalamra talált. Egyre szenvedélyesebben csókolt, mikor ajkainkat elszakítva egymástól feltérdeltem az ágyon, így teljes testemmel felé fordultam. Kezem hajába vezettem, miközben Thomas előre dőlt, így én hátra, egészen addig, míg a hátam az ágyamon nem volt. Lábammal derekát kulcsoltam át, ő pedig kezét fejem mellett megtámasztva tépte tovább ajkaim.

Bevallom, úgy éreztem most, hogy készen állok rá, azonban Thomas nem ezt hitte, és hangot is adott neki.

-Megan. -vált el ajkaimtól, miközben én pólója alatt simogattam oldalát. -M-mit csinálsz? -kérdezte suttogva.

Válaszul csak vállat vontam vigyorogva, majd fejemet felemeltem egy csókért, de elfordította az övét, így csak egy arcra puszit sikerült adnom neki.

-Mi az? -kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal.

-S-semmi. -szállt le rólam, majd az ágyról is. -Basszus, Megan. -túrt bele hajába, aztán hátat fordított nekem.

-Mi a baj?

-Mi a baj? -kérdezett vissza gúnyosan. -Szerinted az nem elég baj, hogy tegnap, meg ma reggel azt mondod, hogy nem akarod, most meg itt.. -mutatott az ágyra, aztán rám. -Itt izélsz, én meg.. -túrt bele ismét hajába. -Na jó, hagyjuk.. -sóhajtott nagyot. -Majd jövök. -azzal kiment.

Ajkamba harapva túrtam bele hajamba.

Ez mi volt?

Jó, én értem, hogy tényleg azt mondtam, hogy nem szeretném, meg hogy reggel eléggé kiakadtam azon, hogy vajon lefeküdtünk-e, de szerintem most eléggé a tudtára adtam, hogy nem gond, de úgy látszik nem eléggé..

Reggel...

Thomas nélkül keltem. Szerintem a saját szobájába indult, miután vacsorázott, ugyanis nem keltem fel rá, hogy bejött volna.. Vagy lehet bejött, csak úgy aludtam, mint a bunda, de szerintem a történtek után kizárnám ezt a feltevést..

A konyhába leérve köszöntem a többieknek, amit Gery, Will, Lisa és Maja takart.

Reggelizés után elhatároztam, hogy beszélek Thomassal, de sehol sem találtam. Néztem a szobájába, se a nappaliba, se a konyhába.

-Hé, Maja. -állítottam meg a lányt, aki az imént lépett be az ajtón. -Nem láttad Thomast?

-De, a parknál láttam, aztán elindult erre, szerintem mindjárt jön. -vont vállat.

-Köszi. -mosolyogtam rá hálásan.

Miután Thomas átlépte a küszöböt, odasétáltam hozzá, és megöleltem. Nem számított erre, ezért csak másodpercekkel később ölelt vissza.

-Szia. -suttogtam, aztán adtam egy puszit az arcára, amitől szintén meglepődött.

-Szia? -kérdezte nevetve, aztán kezemet megfogva kezdett el húzni az emelet felé, amit a többiek furcsa szemmel néztek. -Figyelj. -kezdett bele, miután becsukta szobája ajtaját. -Bocs a tegnapiért, de döntsd már el, hogy mi van.. Most vagy akarod, vagy nem, mert akkor nem fogok úgy viselkedni, hogy.. na, érted. -mutogatott össze-vissza.

-Aha, bocs.. -nevettem zavartan.

-Na, gyere. -ölelt át, majd hajamba puszilt.

(...)

Nem hiszem el. Tényleg elment. Azért legbelül reménykedtem benne, hogy itt marad velem, és nem kell egyedül unatkoznom.. De hát mégis.

Miután a telefonom jelezte, hogy Thomas kirakott egy képet instára, elővettem a telefonom, és megnyitottam. Rajta volt Thomas, Lisa, Josh, Gery, Maja, Taylor és valami másik csaj, akit nem ismerek. Hosszú, fekete haj, kék szem, viszonylag csinos testalkat. Thomas mellett állt, akit át is karolt.

Talán félnem kéne?

Ezzel a gondolattal nem foglalkozva mentem le a konyhába, hogy csináljak valami ehető kaját. Találtam krumplit, így eldöntöttem, hogy sült krumpli lesz. Már az utolsó krumlit szeleteltem, mikor meghallottam, hogy megérkeztek a többiek.

Lisa futott oda hozzám, majd kezemet megfogva rángatott fel a szobájába. Értetlenkedve néztem, vajon mit akar.

-Figyelj! Thomas a pizzázóban...-kezdte el, aztán lehajtotta a  fejét.

-Mivan Thomassal? -kérdeztem vissza idegesen.

-Megcsókolta Stephani-t. -mondta szomorúan.

Mi? Ez nem lehet! Hirtelen lefagyott az arcom, és nem tudtam mit csináljak. Most kezdjek el sírni vagy neveti? 

-Mi? -mondtam, miután eléggé meglepődtem ahhoz, hogy végre kiejtsek egy szót a számon.

-Én annyira sajnálom, nem gondoltam volna Thomasról. -mondta, aztán megölelt.

Hirtelen elkezdtem könnyezni, mert csalódott voltam. Megbíztam benne, és ezt tette. Nem tudom, hogy állok majd az elé, aki megcsókol egy másik lányt, miközben velem van együtt. Aki miatt majdnem elhagyott a legjobb barátnőm. Akit aznap megláttam, egyből beleszerettem. Akit, ha meglátok, egyből mosolyogni kezdek. Aki életem szerelme volt, eddig a bizonyos percig...

-Ez biztos? -kérdeztem a könnyeimmel küszködve.

Válaszul csak bólintott egyet, és ha eddig nem is, de bennem eltört valami, amit eddig Thomas tartott össze...

Sziasztok!
Következő rész!
Ha tetszett ⭐&💬! 💕