Nem nagyon szoktam bulikba menni, de ezt kifejezettem vártam. Vagy a ruha miatt, vagy a barátaim miatt, akik nélkül egy buli nem is igazi buli. Lehet mindkettő. Mivel cipő még nem volt a ruhámhoz, elkezdtem keresni, amit nagy nehezen ki is választottam. Egy utolsót fordultam a szobám falán lévő tükör előtt, Thomas benyitott a szobámba, ismét kopogás nélkül. 

-Szia. -köszöntem még mindig a tükörbe nézve.

Odajött mögém, majd átkarolta a derekamat.

-Gyönyörű vagy! -suttogta a fülembe, amin elmosolyodtam. 

-Köszi. -mondtam, aztán szembefordultam vele. Meg akartam csókolni, ami sikerült volna, ha nem hajtja le a fejét. 

-Khm... Én most megyek készülődni, majd lent találkozunk. -lépett el tőlem, majd miután elmotyogtam egy "Oké, szia" félét, már ki is ment a szobámból. 

Ezt nem tudtam hova tenni, de biztos köze lehet a reggelhez, na meg az előbbi kajás dologhoz, bár fogalmam sincs. Nem akartam nagyon ezen gondolkodni, majd lesz valahogy.. 

Besétáltam a fürdőbe, ahol rendbe szedtem magam, oly' annyira, hogy készen álljak a bulira. Lelépkedtem a lépcsőn, ahol a többiek már csak rám vártak, így indulhattunk is. 

(...)

Már nagyba ment a buli, ami amúgy nagyon unalmas volt, vagyis nekem. Mindvégig a pultnál ültem, ahol az italokat osztogatták, amikből néha én is ittam egy-egy kortyot. Na jó, baromi sokat ittam, és azt se tudtam hol vagyok, csak azt tudtam, hogy Thomast akarom megkeresni.

Mikor megláttam Bettyt, gyorsan oda futottam, vagyis amennyire bírtam gyorsan, mivel a hirtelen felállástól megszédültem, és majdnem elestem, de szerencsére csak majdnem. 

-Szia! -köszönt először. 

-Szia, nem láttad Thomast? 

-Nem. És te Shawnt? -kérdezte nevetve.  

-Nem, meg kéne keresni őket! -javasoltam, majd miután Betty helyeslően bólintott egyet, elindultunk az emelet felé. 

Miután benyitottunk az egyik hálószobába, megláttuk a fiúkat, amint nevetve beszélgetnek egymással. Betty odarohant Shawnhoz, aki a levegőbe emelte, majd forgott egyet vele. Valamit mondtak egymásnak, aztán megcsókolták egymást. Mosolyogva néztem az eseményeket, miközben Thomas felé kezdtem lépkedni. Megfogtam a kezét, és kivezettem a szobából.

-Szia, figyelj. Beszélnünk kell. -fordultam szembe vele. 

-Jól van. -bólintott, aztán  elkezdett lépkedni a következő szoba felé, ahova be is lépett, majd ki is gyorsan, gondolom már valaki bent volt, vagy valakik. 

Így a harmadik szobába belépve - miután megbizonyosodtunk arról, hogy üres, és rajtunk kívül nincs bent senki -Thomas becsukta maga mögött az ajtót, míg én helyet foglaltam az ágyon.

-Figyelj, ami reggel volt.. és úgy ami egész nap, szóval bocsi.. -ült le ő is az ágyra, mellém.

-Semmi baj.. Igazából nem nagyon értettem, de.. -kezdtem bele egy hirtelen jött csókkal belém folytotta szavaim.

Nem tudtam hova tenni, de ennek ellenére visszacsókoltam, mert igazából már délután óta egy csókra vágyom..

-Hé Thomas.. -váltam el ajkaitól. -Mi lenne ha elfelejtenénk a reggelt, meg úgy az egész napot? -kérdeztem vigyorogva, mire Thomas is elmosolyodott.

-Hát oké. -vont vállat, majd hátra dőlt az ágyon, miközben fenekem alá nyúlt, úgy húzott magára.

Derekára ráülve hajoltam hozzá egy újabb csókért, mikor keze hátamra siklott, pontosabban a ruhám cipzárjához. Hagytam, hogy lehúzza egészen hátam aljáig - biztos volt valami a piába, ami miatt most nem teszek úgy, mint reggel. De nem is nagyon érdekelt. Ami most érdekel, az kizárólag csak is Ő volt.

Felálltam az ágyról, majd gyorsan kiléptem a ruhámból, ami után vissza ültem Thomas csípőjére, de ez se tartott sokáig, mivel lelökött magáról, és főlém kerekedett. Kezem pólója alá csúszott, miközben apró puszikat hagyott nyakamtól kulcscsontomig, majd amennyire tudtam, elkezdtem fölfele húzni az anyagot, ami felsőtestét takarta. Fejét fölemelte, így ki tudott bújni pólójából, amit aztán a földre dobott. Apró puszit adott számra, majd ismét visszatért nyakamhoz, aztán egyre lejjebb. Aprókat sóhajtottam érintése alatt, majd miután elért hasamhoz, ahonnan már nem tudott lejjebb menni, a ruhadarabnak köszönhetően, rám emelte tekintetét, miközben ujját bugyimba akasztotta, és kicsit húzott rajta. Nem csináltam semmit, csak néztem, ahogyan csendben néz, csillogó szemekkel.

-Hm? -húzta fel egyik szemöldökét, mire bólintottam egyet.

Mosolyogva bólintott ő is, majd húzta volna le rólam a fehérneműm, ha az ajtó nem nyitódott volna ki, és egy kiabáló Shawn nem lépett volna be.

Ilyen az én szerencsém.. Francba!

-Thomaas! -kiabálta.-Baszki, bocsi itt se voltam! -mondta kicsit zavartan, miután észrevette, hogy nem kéne bejönni, aztán visszacsukta az ajtót.

Nevetve keltem fel az ágyról. Thomas visszavette a pólóját, aztán csalódottan leült az ágyra, majd miután felvettem a ruhám, odaültem mellé.

-Hát, ez.. Ezt nem kellett volna. -temette arcát kezei közé. 

-Ahh.. -sóhajtva dőltem hátra az ágyon. -Hagyjuk, felejtsük el.. Inkább menjünk le inni. -tereltem a témát, de Thomas még mindig szomorúan csillogó szemeivel nézte, ahogy felkelek az ágyról, majd kezdek sétálni az ajtó felé. -Na? -nyújtottam felé kezem. 

-Oké, de ezt még befejezzük. -mutatott az ágyra most már mosolyogva, mire én is elmosolyodtam, egy vállrántás közepette. 

Miután lementünk a konyhába, ahol az alkoholos italok voltak felsorakoztatva a pulton, egy pasi a kezembe nyomott egy rózsaszín löttyöt. A szaga nem volt olyan erős, de az íze.. na az ütött mint állat. Persze Thomas csak egy sörös üveget vett el, míg másik kezével derekamat karolta át. Mikor Shawn jött felénk, legszívesebben visszafordultam volna.

-Hello. -vakarta meg a tarkóját zavartan. 

-Szia. -köszöntünk egyszerre Thomassal. 

-Bocs ez előbbiért, csak azt gondoltam nincs bent senki. -mentegetőzött.

Hát, kedves Shawn.. Kopogással eldönthetted volna. 

-Nem baj. -motyogta Thomas.

-Hát akkor jó. -vont vállat Shawn, aztán sarkon fordult és otthagyott minket.

Khm, kedves.

-Kopoghatott volna! -súgtam Thomasnak, aki csak halkan felnevetett. 

-Mindegy. -legyintett. -Nem jössz táncolni? -kérdezte vigyorogva. 

-Egy pillanat. -mondtam, majd gyorsan lehúztam az italt, aminek köszönhetően annyira megszédültem, hogy elestem volna, ha Thomas nem tartott volna meg. 

-Hoppá. -nevetett fel. -Jól vagy, kis italos? -kérdezte még mindig nevetve, mire mellkasába ütöttem. 

-Fogd be. 

A kezemnél fogva húzott táncolni, amit nem nagyon akartam, mivel majdnem elájultam annyira szédültem. Öt percig ügyetlenkedtem, majd leültem egy székre. Láttam, ahogy a barátaim milyen bénán táncolnak, amin hangosan elnevettem magam. Gery odahúzott mellém egy széket, majd leült.

-Miért nem táncolsz? -kérdezte, majd beleivott kezében lévő italba, amit ki nem találok, hogy mi lehetett, de a szaga alapján valami összekevert szar. 

-Ha én most ugrálnák egyet, akkor tuti behánynák. -mondtam nevetve. 

-Ja, értem. -nevetett velem együtt. 

-De szerintem ugrálás nélkül is hányni fogok! -mondtam, majd kezemet a szám elé szorítva felfutottam az emeletre, a fürdőbe, ahol szerencsémre nem tartózkodott senki, így nyugodtan ki tudtam adni magamból a gyomrom tartalmát, aminek szerintem 90%-a alkohol lehetett. 

-Jól vagy? -futott be hozzám Gery. 

-Persze.. -legyintettem, majd megmostam az arcomat. 

Sziasztok!
Következő rész jelen!
Remélem tetszett! 💕