Szervusztok, magyar fociért bolonduló bajtársaim! 🙋

A minap azon gondolkodtam, vajon vannak-e még olvasóim...igazából, ha egy lélek sincsen már itt, azt is megértem. Valószínűleg nálam hanyagabb bloggert még nem hordott hátán a Föld, és nagyon sajnálom. Ez a történet remekül indult...tudom ezt én is, mert éreztem azt a hatalmas ötlet-áradatot ami minden alkalommal elfogott, akárhányszor beléptem ide. És persze ezt igazolták a számok is. Az a rengeteg megtekintés, szavazat, komment és minden más pozitív visszajelzés...nagyon boldog voltam hogy vannak még rajtam kívül olyan emberek, akik ennyire bolondulnak a magyar fociért és a focistáinkért.

Aztán egyszer csak BUMM minden megváltozott. Nem, mindenki nyugodjon meg, nem a focit kezdtem megunni, ilyenről szó sincs. Ezt a sportot 2016 nyarán úgy megszerettette velem ez a pár, odaadóan játszó magyar játékos, hogy el sem tudom mondani. Hatalmas élmény volt követni a menetelésüket az EB-n, ahogyan szívüket-lelküket kirakták a pályára a hazájukért. A hazánkért. Egy szó mint száz, a foci iránt hatalmas rajongást éreztem akkor, érzek most és fogok is nagy valószínűséggel továbbra is.Különösen a magyarért. Egyszerűen nem jött több ihlet. Nem tudtam mit írni, és erőltetett lett a vége ennek az egésznek. Minden jel erre utalt. Az olvasók kezdtek elfogyni teljesen érthető okból kifolyólag.

Ez már nem az a történet volt, ami lassan egy éve elindult és az egyik legsikeresebb focis fanfiction volt jóideig. (Ezt is nektek köszönhettem/köszönhetem, végtelenül hálàs vagyok érte.) Ez már egy erőltetett akármivé fejlődött. Nekem rengeteget kellett sz*rakodjak a sulival és még kelleni is fog, ugyanis itt Erdélyben még nem jártak le a felvételi-vizsgák. Ezért nem volt elég időm a blogra és nem voltam formában, az egész sztori valahol elkanyarodott az eredeti száltól.
Most talán úgy tűnhet, egy sikeréhes idióta vagyok, aki a számoknak él és ha nem kap elég szavazatot meg megtekintést, nem is csinálja tovább. Tévedéés.
Valóban, nem szeretném tovább írni a blogot. De nem azért, mert elfogynak lassacskán az olvasók, hanem azért, mert úgy érzem, a sztori kicsúszott a kezemből és nincs értelme tovább erőltetni. Ha lenne ihletem, írnám akkor is, ha egyetlen olvasóm sem maradna. Írnám, amíg be nem fejezném rendesen a történetet. De ezt már nem tudom. És sajnálom. Millió köszönet azoknak, akik végig izgulták Niki, Szalai és Dzsudzsák történetét. Tényleg, néhányatokat már név szerint azonosítani tudlak, hogy Dzsudzsinak vagy Szalának szurkoltatok-e annak idején, amikor Nikiért folyt a "harc" 😂
Köszönöm továbbá mindenkinek, akik díjakat adtak nekem, nagyon jól esett, hogy ennyi embernek tetszik amit csinálok.

Tudom, hogy nagyon méltatlan módja ez a befejezésnek, de azért egy epilógusra még futja tőlem. Holnapra terveztem a publikálását, és elég nagyot ugrik előre majd az időben. Remélem elolvassátok, és tetszeni fog.

Ez egy eléggé nyálas köszönetnyilvánítás volt a részemről 😅

Nagyon sajnálom ezt az egészet, és mindent köszönök! 💚💚

Ria, Ria, Hungária! ❤💚💪⚽