-Apuci! Gyere, kísérj le pancsolni!!-hallottam Lara hangját.

-Mindjárt, életem. Menj, kérdezd meg Vikit és Nórát hogy ők szeretnének-e jönni.-válaszolt Ádám a kislányának.

Lara elszaladt, hogy megkérdezze barátnőit, van-e kedvük lemenni a Balaton-partra, én pedig mosolyogva néztem utánna. Ádámmal közös kislányunk a minap töltötte be ötödik életévét. Hihetetlenül gyorsan repült az idő. El sem hiszem, hogy a fiunk, Dominik már 17 éves. 17 év...ennyi ideje tett óriási fordulatot az életünk. Megszületett ő, ráadásul a magyar válogatottnak csak néhány pont kellett volna azon a bizonyos nyáron, hogy kijusson az oroszországi világbajnokságra. Bár a VB-re nem jutottunk ki, ünnepelt hősökként tekintettek rájuk, és tekintenek azóta is. 2016 óta volt még alkalmunk résztvenni Európa-bajnokságon, de a fociszerető emberek azóta is az akkori keretet istenítik. A csapat, amely megtörte a 44 éves átkot.

Ebből a keretből már csak Nagy Ádám és Kleinheisler László játszik a válogatottban. A többiek mind visszavonultak a válogatottságtól és sokan a focival is felhagytak már, korukra hivatkozva. Bernd Storck nyugdíjba vonulása után nagy volt az öröm. Bár Herr Storck-ot könnyeinkkel küszködve búcsúztattuk, amikor visszatért Németországba, de öröm is vegyült ebbe a bánatba. Ugyanis Németországból érkezett az új edző, aki nem is volt annyira új. Pali volt az. Visszatért hozzánk, mindenki legnagyobb örömére.

Neki köszönhettük az újabb nemzetközi sikereket. A magyar nép végre egységesen hitt abban, hogy igenis, focis nemzet vagyunk. De még milyen!

Sikerült elérni, hogy a külföldi klubbok érdeklődjenek a magyar játékosok iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Nagy Ádám, az a szerény kisgyerek, akivel anno Franciaországban ismerkedtem meg, 10 éve játszik az FC Barcelona csapatánál. Imádják a katalánok és ő is imád ott játszani. Utolsó szezonját tölti ott, aztán ő is visszavonul, s hazaköltözik Magyarországra. Ami Lacit illeti, ő a Fradinál játszik a mai napig. Bár több neves külföldi klub is tett neki ajánlatot, ő ezeket figyelmen kívül hagyta. Nagyon szívén viselte a magyat foci alakulását, s meg is lett a munkája eredménye. A Ferencváros TC immár egy igen neves európai csapatnak mondhatja magát.

Ami minket illet, Ádám a Borussia Dortmund csapatánál fejezte be pályafutását, hat éve. Azóta itthon tevékenykedik, de még mindig gyakran járunk Németországba, főleg Dortmundba.

A 2016-os csapat tagjai- bár munkájuk már nem köti őket össze- ma is remek kapcsolatot ápolnak egymással.

Legutóbb két hete gyűltünk össze Telkiben. Az immár majdnem teljesen megújult keretet csekkolták le a srácok.

Ezután még jópár napot eltöltöttünk ott együtt, ahogy anno régen. Ugyanúgy hülyültünk, nevettünk és ugrattuk egymást. És ez csodálatos volt.

Most pedig Dzsudzsiékkal jöttünk le a Balaton-partra. Balázs nyaralója elég nagy volt ahhoz, hogy mind elférjünk benne. Mi négyen, valamint Dzsudzsákék. Balázs, Bianka és a lányaik: Jázmin, Viki és Nóra.

-Niki, te is lejössz a partra?-kérdezte Bianka.

-Persze, menjünk mind!-válaszoltam.

-Hol van Dominik?-kérdezte Ádám.

Körülnézve tényleg nem láttam sehol a fiam, bár volt egy sejtésem, hogy hol lehet.

-Na és Jázmin?-kérdeztem vissza.
-Pff, a többit rakjátok össze.-kuncogott Bianka.

Úgy tűnik ugyanarra gondoltunk Biankával. Dzsudzsiék 16 éves lánya, Jázmin, valamint Dominik már bő egy éve egy párt alkottak.
-Jesszus, valaki szóljon nekik hogy elmentünk!- forgatta a szemét Balázs.

-Dominiiiiiik!-kiáltott Ádám.

A nyaraló egyik teraszajtaja ekkor kitárult és Dominik lépett ki rajta. Pontosan úgy nézett ki, mint Ádám, amikor ennyi idős volt.

-Igen?-kérdezte.

-Lemegyünk a partra. Jöttök?-kérdezte Ádám.

-Áhh, most inkább nem, köszi.-vakarta meg zavartan az állát Dom.

-Jólvan.-kuncogott Ádám.- Használj gumit.-vetette oda a fiának nevetve.

-Apaa!!!-szólt mérgesen Ádám után a fia, de az már messze járt Larával.

-Kiheréllek, te gyerek!- szólt Dzsudzsák fenyegetőzően, de látszott rajta, hogy mindjárt elneveti magát.

-Nemár, Balázs. Tudom, hogy imádsz.- dobott neki csókot Dominik, és nevetve visszament a szobába Jázminhoz.

-Leráztak, apuskám. Vagy szólítsalak Papának?-heccelte a férjét Bianka.

Balázs nem válaszolt csak kiöltötte a nyelvét és ikerlányait, Nórát és Vikit kézenfogva elindult Ádámék után.

-Hé, hallottad, hogy Gera fia a Bundesligába fog szerződni a következő szezontól?-újságolta Bianka.

-Neeem. Tényleg? Melyik csapathoz?- kérdeztem.

-Schalke.

Az ismerős név hallatán mosolyra húzódott a szám.

                           ~~~

A parton ülve figyeltem, ahogy Ádám Larával játszik a vízben.

A kislány vidáman sikoltozott, amikor apukája feldobta a levegőbe, majd elkapta.

Szala remek apa. Nála jobbat nem is kívanhatott volna sem Dominik, sem Lara. Mindig ott volt a gyerekeinek, bármi gondjuk-bajuk volt, és biztos vagyok benne, hogy ez mindig is így lesz.

Amikor Lara kifáradt, kijöttek a partra és leültek mellém. A kislány csakhamar apukája ölébe hajtotta a fejét és elaludt. Ádám mosolyogva nézte és kisöpört egy kósza tincset Lara homlokából, ő maga meg vállamra hajtotta a fejét.

-Néha eszembe jut, hogy mekkorát tévedett apám annak idején.-suttogtam a fülébe.

-Pontosan melyik tévedésére is gondolsz?-kérdezte Ádám aki bármennyire is erőlködött hogy megfeleljen apámnak, ez mindmáig nem igazán sikerült.

-Arra, amikor azt mondta, nem leszel jó apa.-mondtam.

-Miért? Az lennék?-nézett a szemembe mélyen.

-Az vagy. Jobb mint ő valaha is volt.-fúrtam a tekintetem az övébe és megcsókoltam. 

                          ~~~

A nap már alacsonyan járt, és kezdett hűvös lenni. Dzsekimet Larára terítettem én meg közelebb húzódtam Ádihoz, aki szorosan átkarolt.

Biankáék úgy egy fél órája mentek vissza a házba, mi meg csak ültünk itt mozdulatlanul.

A szememet behunyva mély levegőt vettem és éreztem Ádám illatát. Jól ismertem. Ahhoz a személyhez tartozott, akit mindennél jobban szerettem a világon. Hihetetlen így visszatekintve, hogyha aznap nem megyek el nagyapával a magyar válogatott mérkőzésére,  most nem ülnék itt Ádámmal és Larával a Balaton parton. Rossz belegondolni, hogy milyen lenne nélkülük az életem.

Örökké hálás leszek a papának, aki elrángatott arra a meccsre és aki mostmár 7 éve fentről figyel minket. Hisz mindent és mindenkit aki fontos az életembem, neki köszönhetek. Ő szerettette meg velem a futballt is. A játékot, ami több mint egy játék. Ami képes egy nemzetet összefogni a legnehezebb időkben is. Megtanít az állhatatosságra, a türelemre, a becsületességre és arra, mit jelent igazán keményen dolgozni. Ez a játék az élet. ♡