Amikor mindenki megérkezett, a Kapitány belekezdett a szabályok ismertetésébe. Nincs telefon, számítógép, semmi kommunikációs eszköz. Az otthoniakkal nem beszélhetünk.

Ma délután lesz a többieknek egy edzés, úgyhogy két órájuk van pihenni és felkészülni. Ami engem illet, én is el kell menjek az edzésre (ki nem hagytam volna, de így, hogy kötelező, mégjobban örülök), arra az esetre ha a fiúkkal valami gond van.

Miután ezzel végeztünk, visszamentünk a szobáinkba. Ádi ledőlt pihenni egy órát,de nekem sehogy sem jött álom a szememre. Letusoltam, aztán úgy döntöttem, elmegyek felfedezni a terepet.

Először végigjártam a folyosókat, majd észrevettem, hogy van egy galéria, ami pont az étkezőre néz. Leültem az egyik kanapéra, és csak bámultam ki az ablakon.

Hihetetlen. Az elmúlt fél év, életem legőrültebb időszaka volt. Persze csakis jó értelemben. Örülök, hogy így alakult, hogy megismerhettem ezt a csodás csapatot, akik hál' istennek egytől egyig pozitívan álltak hozzám.

-Min gondolkozol?-kérdezte egy hang a hátam mögül.

Király ült le a mellettem levő fotelbe.

-Amúgy szia.-mondta mosolyogva.

-Szia. Úgy általában mindenen. Hogy hogyan kerültem ide, hogy milyen rendes a csapat velem. Megérdemlem én egyáltalán hogy itt legyek?

-Niki, meg se forduljon a fejedben hogy nem vagy idevaló. Attól a perctől, ahogy beléptél a Norvég meccs végén az öltözőben, mindenki megkedvelt.
-Ez komoly?-hökkentem meg.

-Persze. Ha hiszed, ha nem, a csapat azóta sokkal jobban kijön egymással. Sőt, mióta tudjuk,hogy sportorvos vagy, Storck-nak mindig az a végszava az öltözőben, meccs előtt: "Fiúk, vigyázzatok magatokra. Sok sikert. Nehogy megsérüljetek, nincsen itt a Niki hogy ellásson benneteket".

-De akkor is volt sportorvosotok.-mondtam nevetve.

Király legyintett.-Az más volt. 18 éve vagyok a válogatottban, de nem volt még olyan orvosunk, sőt, nem volt még olyan stábtagunk, akihez ennyire kötődtünk volna. Persze a szövetségi kapitányokat kivéve.

Bólintottam, és ahogy tovább beszélgettünk észre sem vettem, hogy hogy elrepült az idő Odamentem a korláthoz, és lenéztem az étkezőbe, ahol már néhányan gyülekeztek. Fél óra múlva kezdődik az edzés.

Gabi elköszönt és elment készülődni. Lementem a többiekhez, és leültem a Nagy Ádi melletti székre.

-Hogy aludtál?-kérdeztem.

-Jól.-szólt mosolyogva.-Akarsz ma is edzeni?

-Aha.

-Remek. Miután végeztünk, megkérem Bödét meg Gerát és akkor folytathatjuk.

-De csak akkor, ha nem vagyok a terhetekre.

-A terhünkre?-kérdezte csodálkozva Ádi- Dehogy vagy. Nagyon vicces ahogy bénázol.

-Haha.-mondtam és belebokszoltam a karjába.

Mikor mindenki megérkezett Storck intett, hogy induljunk ki a pályára, ő is jön mindjárt.

-Niki!-szólított meg valaki a hátam mögül.

Megfordultam és Dzsudzsák állt ott.

-Szia.-köszöntem.

-Szia. Na, hogy tetszik eddig az edzőtáborunk?

-Eddig minden oké, az kicsit meglepett hogy nem beszélhetünk az otthoniakkal, de majd megszokom.

-Értem. Ugye nézed az edzést?-kérdezte.

-Persze-mondtam mosolyogva.

Amikor odaértünk a pályára, én leültem a kispadra, és néztem ahogy a többiek játszanak.

Storck a pályán mutatta be a taktikákat, amit a fiúk kellett gyakoroljanak.

Négyen mindig futottak a pálya körül, a többiek labdát vezettek. Majd cseréltek. Így ment ez kb. húsz percig majd cseréltek.

Ezután a kapuralövést gyakorolták. Király állt a kapuban, és sorra védte a lövéseket. Gera és Dzsudzsák talált csak be a kapuba, a többit Gabi kivédte. Szalai következett. Letette a labdát a földre hátralépett, majd megiramodott és teljes erejéből megküldte a labdát.

Mind figyeltük, ahogy a labda leír egy szép körívet, és elszáll a kapu felett, és ezzel nagyjából egy időben hangos csörömpölést hallottunk. Felpattantam a padról és odafutottam a többiekhez, akárcsak Storck.

Szalai lövése viszonylag szép volt, csak betörte a hotel ablakát.

-Hú, b***dmeg.-dünnyödte Ádám.

-Semmi baj, Ádám. Maximum ma este kicsit húzat lesz odabent.-veregette meg Dzsudzsi a barátja vállát.

Szalai szája sarkában halvány mosoly jelent meg, majd odament Storckhoz, és bűnbánó fejjel közölte hogy betörte az ablakot. Storck csak legyintett, mondott neki valamit, amin Szalai nevetni kezdett, majd bement a hotelbe hogy visszakapja a labdát.

-Mit mondott Storck?-kèrdeztem Szalait mikor visszaért.

-Azt, hogy semmi baj, majd a számlámra írja.- röhögte el magát.

Az edzés további fele csendesen zajlott, majd vissza visszamentünk a hotelba.

Ahogy felértünk a szobába, én ledőltem az ágyra és olvastam, Ádi pedig elment tusolni.

-Niki!-szólt ki a fürdőből.

-Tessék?

-Mi van a tusolóval?

-Mi lenne?-kérdeztem furcsán.

Ekkor kijött a tusolóból, egy törölközővel a derekán és felmutatta a kezében levő tárgyat. A csap egy darabja.

-Azthiszem elromlott. De eskü hogy nem én törtem el.

Bementem vele a fürdőbe, és szeműgyre vettem a csapot.

-Fogalmam sincs.

Ádi visszaillesztette a darabot, majd felhúzta. Nem működött.

-Najó...-szólt és kilépett a szobába.

Ötletem sincs, hogy honnan, de szerezett egy gumit majd visszament a fürdőbe, és ráerősítette a darabkát a csap többi részére.

-Honnan van a gumi?

-A dzsemes üvegről.-felelte olyan egyszerűséggel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-Te hoztál dzsemet??

-Ja. Bármikor jóljöhet.

Ezt inkább szó nélkül hagytam,és figyeltem ahogy Nagyi a csappal foglalkozik.

-Nem fog működni.-jelentettem ki.

-Azt mondod?-nézett rám ravaszul és meghúzta a csapot.

Nem jött a víz. Ekkor Ádám rávágott egyet és azonnal elindult.

-Ezt hogy?-kérdeztem.

-Bödétől tanultam.-felete röhögve.

Elnevettem magam majd kimentem a fürdőből, hogy lezuhanyozhasson.

~~~

-Nos, emberek.-kezdte Balázs.

A vacsoránál ültünk, és épp kajáltunk, amikor Balázs lelkesítő beszédbe kezdett.

-Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én nagyon élveztem az első napot. Remélem a következő egy hét is ilyen remekül fog telni. Keményen fogunk dolgozni, hogy olyan teljesítményt nyújtsunk, amiért a szurkolók majd büszkék lehetnek ránk. Az első ellenfelünk Ausztria lesz. Mutassuk hát meg az Osztrákoknak, és az egész világnak, hogy nem a seggünkön ültünk az elmúlt 44 évben. Hadd legyenek ránk büszkék az otthoniak!

Balázs beszédét mindenki hangosan megtapsolta, és a hotel a skandálásunktól zengett: "Megcsináljuk!"

Sziasztook!:)
Tudom, kicsit elkéstem ezzel a résszel, de valami közbejött, így nem tudtam időben befelyezni. Viszont most ittvan, remélem tetszik. Ha igen, ne felejts ez vote-olni és kommentelni!

Kisses :*