3.rész
-Hogy micsoda?-kérdezte nagyapa.
-Jól hallottad. Megyünk Franciaországba.
-Mármint...
-Igen. Te is jössz. Persze csak ha akarsz.-mondtam mosolyogva.
-Hogy akarok-e? Hah, milyen kèrdès ez, te lány?
~~~
Két hónapja még ez volt a helyzet. Viszont amikor jegyeket akartam venni a neten, rá kellett jönnöm, hogy a Magyar-Osztrák meccsre minden jegy elkelt.
Tehát nem megyünk az EB-re. Ez önmagában még egy túlélhető dolog lenne, de az a gond, hogy erről még nem szóltam nagyapámnak.
Minden oldalt végignéztem, majd mikor láttam, hogy esélyünk sincs jegyet szerezni, végső kétségbeesésemben az utolsó lehetőséghez folyamodtam.
Fogtam a telefonom és tárcsáztam.
-Tessék?-szòlt bele egy álmos hang.
Ránéztem az órára és felszisszentem. Nem a legjobb az időérzékem...majdnem éjjfél volt.
-Szia. Sajnálom ha felébreztettelek. Zavarlak?
-Az attól függ, ki vagy. Mert tudod, ha valami telefonbetyár, akkor dögölj meg hogy felébresztettél de ha esetleg Palvin Barbara, akkor nagyon örvendek, mert...
-Balázs!-szakítottam félbe.-Én vagyok. Niki.
-Úristen, hát ezt nem hiszem el.
-Mit, hogy nem Palvin Barbi zavar fel az éjjszaka közepén?
-Nem. Azt hogy két hónapig bírtad nélkülem. Tudom hogy csábító vagyok, de az istenit Nikoletta, ez most meglepett.-nevetett.
-Jaj, de vicces kedvében van valaki. Csak az a baj, hogy most el fogom rontani a kedvét.
-Úha, ez nem hangzik jól. Mi a gond?
-Hát...nem tudunk menni az EB-re.
Rövid csend következett majd amikor azthittem hogy megszakadt, végül megszólalt.
-Mièrt?
Hát mit ne mondjak, ennél azért nagyobb hisztire számítottam.
-Mert minden jegy elkelt.
-Niki te ugye most csak szívatsz? Azthittem ennél jobb kifogásod lesz.-kezdett el nevetni.- Ha csak két jegy kell, megoldom.
-Na látod, ezt akartam hallani.
Erre csak még jobban nevetni kezdett.
-Honnan tudod, hogy két jegy kell?
-A nagypapád is jön, nem?
-De igen.
-Helyes, bírom az öreget.
-De nem is ismered- szóltam nevetve.
-Lehet, de szimpi az unokája. Szóval ő is az-mondta egyszerűen
-Értem. Na de jobb ha megyek.
-Hát akkor szia. Küldöm holnap a jegyeket. Csak...megyek vissza még Törökországba és edzőtáborba is leszek egy jó darabig. Azalatt nem tudunk beszélni.
-Nem baj. Kibírom.
-Ja persze. Két hónapig. Aztán rinyálsz hogy "Úgy hiányzik a Bazsiiiii"
-Ennyire azért ne tartsd nagyra magad.-szóltam nevetve.
-Nem tartom nagyra magam. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen képességeim vannak.
-Na persze. Jóéjt, Balázs.
-Jóéjszakát, Doktornéni.-mondta.
Készültem visszaszólni, de inkább csak mosolyogva kinyomtam. Örülök, hogy nem felejtett el.
Aztán lehervadt a mosoly az arcomról. Rengeteg dolga van és lesz is az EB-ig. Kitudja mikor láthatom újra? Vagy egyáltalán mikor láthatom újra a csapatot?
Sziasztook!:)
Tudom, ez egy kicsit rövidebb rész lett, de csak mert úgy gondoltam, ez csak egy rövid karcolat lesz. Valószínűleg még ma fenn lesz egy hosszabb rész. Ha tetszett, vote-olj és kommentelj. ;)
Kisses :*
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro