A buszon nyomasztó csend uralkodott. A pályán a fiúk a vesztes meccs ellenére boldognak tűntek, de úgy tűnt, mostanra tudatosult bennük, hogy ennyi volt.

Mindenki csak bámult maga elé, egy szót sem szóltak. Még a mindig fecsegő Kleinheisler és Nagyi is kussban ültek a negyedik sorban.

Én Ádám mellett ültem, fejemet a vállára hajtva.

-Nincs amiért szégyenkeznetek. Gyönyörűen játszodtatok.

-Nem szégyenkezünk. Én legalábbis nem. Dühös vagyok. És csalódott.

-Csalódott?-szólt át Gabi a mellettünk levő ülésről.- Dehát miért?

-Mert kiestünk.

-Ha most csalódott vagy.-folytatta Király.- Gondolj csak bele, hogy mit adtál volna, ha valaki egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja neked, hogy veretlenül és csoportelsőként benne leszünk a legjobb 16-ban.

Szala egy pillanatig farkasszemet nézett Gabival, aki rezzenéstelenül állta a tekintetét.

-Igaz.-mondta végül Ádám- De ez nem igazán vigasztal most.

-Csak feldúlt vagy.-tettem a vállára a kezemet.-Aludj rá egyet.

Bólintott, és végigsimította a karomat.

~~~

Mikor a hotelhez értünk, mindenki hullafáradt volt. Ahogy beléptünk az előtérbe, nagyon meglepődtünk.

Egy hatalmas magyar zászló volt a recepciós mögött, ő maga pedig a nemzeti színeinkbe burkolózott.

-Terv lefújva.-suttogtam Langnak.

-Nincs Allah Akbar?-kérdezte kiskutya szemekkel.

-Nincs Allah Akbar.-bólintottam.

-Jól játszodtatok.-mondta a recepciós, erős akcentussal.

-Danke!-válaszolta Böde mosolyogva.

Mindenki rámeredt.

-Ez németül van.-mondta Szalai.

-Francba. Hogy van franciául?-kérdezte.

-Merci.-segítette ki Dzsudzsák.

-Az.-mondta Böde.-Merci.

A recepciós mosolyogva bólintott.

~~~

Mindenki becsomagolta a cuccát, majd lementünk az előtérbe. Készen álltunk az indulásra, és amíg vártunk, beszélgetéssel ütöttük el az időt.

-És Gabi, tényleg ez volt az utolsó válogatott meccsed?-biggyesztette le a száját Nagyi.

-Valószínűleg.-bólintott Király.-Bár ezt még nem döntöttem el véglegesen.

-Kár lenne, ha elmennél.-mondta Dzsudzsi.-Persze teljesen megértjük. Nem várhatjuk el tőled, hogy örökre a válogatottban játssz, és vigyázz ránk.

-Voltak pillanatok, amikor ti vigyáztatok rám.-mosolygott Gabi.

-Emlékszel, amikor megmentetted az életem?-nosztalgiázott Kleini.

-Melyik alkalomra gondolsz pontosan?-kérdezte Király.

-Amikor elmentél helyettem a keresztlányommal a Violetta koncertre.

-Uh, az kemény menet volt.-kuncogott Gabi.- Az alatt a két óra alatt hullot ki a hajam 80%-a.

Mindeki röhögni kezdett. Az önfeledt hangulatot Balázs telefonjának csörgése szakította félbe.

-Szia, Anya.-szólt bele.

-Oh, az anyukája az.-suttogta Kádár.

-Csókolooooooom!-ordította Lang és Szalai egyszerre.

-Nem, csak Szaláék azok. Lehet, várj megkérdezem.-mondta Dzsudzsák.- Emberek, ki jön töltöttkáposztát enni?

A fiúk egy emberként nyújtották fel a kezüket. Egyesek két kézzel hadonásztak (Stibi és Lang), másoknak mind a négy végtagjuk a levegőben volt (Kleinheisler).

-Mindenki jön.-folytatta Balázs.-Fiúk, valaki kérdezze meg Storck-ot, hogy akar-e jönni.

-Majd én.-vállalkozott Böde.

-Masteeeer!-ordított.

-Yeah?-jött a válasz valahonnan az emeletről.

-Wanna come with us to Balázs's mum to eat töltöttkáposzta?

A tenyerünkbe temetett arccal röhögtünk Böde angoltudásán, ami egyébként egyáltalán nem volt rossz, csak ha valamit nem tudott, azt magyarul egyészítette ki. Storck ennek ellenére értette.

-Of course.-válaszolta a mester.

-Storck is jön. Oké, rendben akkor otthon találkozunk. Szia.-tette le a telefont Balázs.

-Kaja megbeszélve.-jelentette be.

Ezután még dumáltunk erről arról, majd úgy döntöttunk Ádámmal, hogy elmegyünk sétálni.

A fiúk mondták hogy nyugodtan menjünk, majd ránkcsörögnek ha indulunk. Lang megjegyezte hogy ne álljunk le egy bokornál se annyi időnk már nincs.

Szalai nemes egyszerűséggel felmutatta neki a középső ujját, majd kisétáltunk a hotelből.

-Vége van. El sem hiszem.-mondta.

-Nekem mondod? Egy éve gyűlöltem a focit. Mostmeg...itt vagy te. Meg a srácok. Nehéz lesz ezután visszaszokni a Pesti élethez.

Szalai sóhajtott.

-Épp erről akartam veled beszélni.-kezdte.

Tudtam, hogy mit akar kérdezni. Ő visszamegy Németországba én meg maradok Budapesten. Hogyan tovább?

-A kapcsolatunkról.-folytatta.- Nem szeretnék távkapcsolatban élni.

Teljesen elsápadtam. Most szakítani akar?

-Én sem.-válaszoltam.

-Akkor szerintem az lenne a legjobb, ha...nem folytatnánk ezt az egészet.

-Szakítasz velem?-kérdeztem.

-Mindkettőnknek jobb lesz így.

-Értem, nos...bocsáss meg de...jobb ha bemegyek.-dadogtam, azzal sarkon fordultam és a szálloda felé futottam. A szememben könnyek gyűltek.

~~~

-Niki, nem jössz?-kérdezte Balázs.

-Nem. Nem én a stábbal utazom.-mutattam a második repülő irányába.

A fiúktól már elbúcsúztam, amit furcsáltak is, hisz úgy tudták, együtt utazunk haza Magyarországra.

Nem így történt. Nem bírtam Szalaival egy gépen ülni. Egyszerűen nem ment.

-Miért?-kérdezte Dzsudzsák.

-Hosszú történet.

Nem firtatta, csak megölelt búcsuzásképp, majd mindketten elindultunk a gépünk felé, ami hazarepített minket onnan, ahol a magyar foci-álmok valóra váltak. Franciaországból.

Sziasztook!:)

A következő rész lesz az utolsó, ezzel be is fejeződik...

.

.

.

Az első évad. Nem tudom, hogy lesz-e második, ha szerernétek, hogy legyen, akkor a holnapi "Epilógus" rész alatt hagyjatok egy kommentet majd, hogy folytassam-e vagy sem.

Kisses :*