A limuzin megállt, Ádám pedig kiszállt, majd engem is kisegített. Nem szeretem a nagy felhajtást, így kifelyezetten örültem, amikor egy átlagos étterem előtt találtam magam.

Megfogta a kezem, majd elindultunk az ajtó irányába.

Ahogy beléptünk, a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt az étterem. A fehér terítős asztalok mindegyikén gyertya égett, néhány asztalnál emberek ültek, viszont ahhoz képest, hogy mennyire szép volt, kevesen voltak a vendégek.

-Gyere, Niki. Mi nem ide jöttünk.-súgta a fülembe Ádám.

Az ujjaim köré fonta a sajátjait, és elindultunk egy lift felé. Fogalmam sem volt, hogy hova is tartunk pontosan.

Amikor beszálltunk a liftbe, mosolyogva felnéztem rá.

-Most jön az a rész, hogy a jóképű lovagnak álcázott bérgyilkos megállítja a liftet, és leszúrja a gyanútlan lányt?-kérdeztem

-Nem, azért azzal még várok.-kacsintott rám.

Ebben a pillanatban kinyílt a liftajtó, és ha a földszintet gyönyörűnek találtam, akkor erre nem tudom mit mondjak...

-Ádi...

-Na? Tetszik?-kérdezte.

-Nagyon.-mondtam, és a vállára hajtottam a fejem.

-Gyere, ülljünk le.-szólt.

Bólintottam, és leültünk az egyik asztalhoz, ahol már várt egy pincér.

Azt vártam, hogy franciául, vagy angolul szólal meg, de meglepetésemre németül kezdett beszélni.

Ádámmal gyorsan váltottak egy-két szót, majd köszönt nekem is, és elsétált.

- Öt perc és itt lesz. Addig válasszunk valamit.-mondta Ádám és felémnyújtott egy étlapot.

-Mióta tanulsz németet? Nagyon jól beszélsz.

-16 éves korom óta. Amikor kikerültem Németországba.

-És nulla nyelvtudással mentél ki?

-Nagyjából. Az első két hónapban semmit nem értettem abból, amit mondtak, angolul beszéltem a csapattársaimmal meg az edzőmmel. Aztán belejöttem.

Ádám remek beszélgető- partnernek bizonyult, nagyon gyorsan elrepült ez a pár óra. Mire kiértünk az étteremből már 11 óra is elmúlt, de úgy döntöttünk, hogy sétálunk mégegyet.

Ahogy a kihalt utcán sétálgattunk, eszembejutott, hogy milyen is volt Franciaország amikor kiskoromban a családommal idelátogattunk. Csak halványan emlékszem, de még ígyis fel tudtam idézni az esti fényeket.

-Nem a Szajna partja.-mutatott Ádám körbe a kihalt utcán- De remélem megfelel.

-Semmire sem számítottam, úgyhogy ez is gyönyörű. Nem értem, minek aggódsz ennyit.-böktem meg a vállát.- Ha nem tetszene, már elmentem volna.-közöltem vigyorogva.

-Nem aggódok, csak...ideges vagyok. Egy picit.

-Mióta lesz ideges Szalai Ádám, ha egy lányt visz randira?-kérdeztem nevetve.

-Amióta találkozott egy bizonyos Nikolettával.-mondta és mosolyogva megcsókolt.

Nem is lehetne szebb ez az este. Ádám, Franciaország, éjjeli séta...na meg a holnapi portugál meccs. Ideje hazaindulni, különben Szalai úr fáradtan fog pályára lépni Ronaldo-ék ellen.

~~~

-Mindenki nyugodjon meg. Ha stresszeltek, attól csak rosszabb lesz.- fordította Bianca Storck mondanivalóját.

Az öltözőben tapintható volt a feszültség. Mindenki izgult, bármennyire is próbálták ezt elrejteni.

Miután Storck elmondta az utolsó tanácsait, a csapat kivonult a pályára, én meg követtem a többieket a kispadhoz.

Nagy Ádi mellé ültem, aki csak a fejét támasztva bámulta a felsorakozó játékosokat.

-Tudom, hgy mennyire szeretnél ottlenni.-tettem a válára a kezem.

-Ez nem igazság. Már nem is fáj a lábam. Nem lehet, hogy mondjuk ha valaki elfárad, beraknak a helyére?

-Semmiképp sem.-mondtam.- Ha ráállsz, maradandó sérülést is szerezhetsz.

Nagyi bólintott, és csendben néztük a meccset.

Mindenki rettegett ettől a meccstől, hisz kétségtelen, hogy a legnehezebb ellenfelünkkel álltunk szemben.

Viszont ami ezután következett, az mindenkit megdöbbentett.

Gera betalált.

-Góól, basszátok meg, góól!-ordította Nagyi hatalmas vigyorral az arcán.

A közönség örjöngött, akárcsak mi. Storck nem arról híres, hogy kimutatja az örömét, és ez most sem történt meg.

A meccs folytatódott, és kicsit később a portugálok Nani jóvoltából egyenlítettek.

1-1. Vége az első félidőnek.

~~~

Az öltözőben tapintani lehetett a feszültséget.
Én Ádám mellett ültem, Balázzsal a másik oldalamon és Biancát hallgattam, aki sebesen fordított.

Amikor Storck végzett, gyorsan Kádihoz siettem, mert mondta, hogy fáj a háta, így vetettem rá egy pillantást.

Szerencsére semmi komoly baja nem volt, így folytathatta a játékot, de Storck megkérte, hogy ha nem bírja szóljon, és akkor majd lecserélik.

-Doktornéni, én jó voltam, kapok cukorkát?-cukkolt Kleinheisler.

-Én is kérek. De csak ha cukormentes. Amúgy meg, Kleini, ez az én szövegem.-nevetett Balázs.

-Ha nem kussoltok, két pofot fogtok kapni. Az cukormentes.-közöltem. Próbáltam komoly arcot vágni, de ahogy ránéztem Dzsudzsira meg Kleinheislerre, elröhögtem magam.

-Nekem nem adhatsz pofot.-tette fel a kezét Balázs.

-Miért nem?-kérdeztem.

-Mert én leszek a portugál meccs gólkirálya.

-Dzsudzsák megint nagyot álmodott.-mondta Laci a falnak támaszkodva.

-Rúgok egy gólt nekik.-közölte.

-Biztos vagy te ebben?-szólt közbe Szala.- Volt egy helyzetem, és majdnem sikerült is gólt lőnöm, de Rui Patrició barátunk nagyon jó formában van.

-Zolinak ment. Nekem is menni fog. Sőt. Kettőt lövök.-mutatta a számot az ujjával.

-Úgylegyen.-szólt Gera és pacsiztak Balázzsal.

-Haver,-állt fel Ádám.- ha betalálsz kétszer, viheted Nikit egy körre.-mondta.

Ezt én sem hagyhattam szótlanul, odaléptem Szalához, és lekevertem neki eggyet. Kissé erőssebben sikerült mint gondoltam.

-Csak vicc volt.- mondta Ádám a pofon helyét dörzsölve.

-Tudom. De ez jól esett.-vigyorogtam.- Oldja a stresszt.

-Haha.- mosolygott Ádi is.- Na szóval, Balázs, módosítom a javaslatom. Ha kétszer betalálsz Patriciónak, van egy ingyen söröd.

-Legyen.-nevetett fel Balázs és kezet ráztak.

~~~

A második félidő elkezdődött, én pedig a kispadról néztem a fiúkat.

Úgy két perce kezdődhetett el a második félidő, amikor Dzsudzsi gólt lőtt.

-Aztakurva.-képedt el Ádi.

Mosolyogva figyeltem a srácokat. Tekintetemmel Ádit kerestem, és meg is találtam, Dzsudzsi mellett. Elismerően veregette a vállát.

A meccs folytatódott reménykedtünk, hogy nem lesz több találatuk a portugáloknak, de tévedtünk. Ronaldo lőtte a portugálok második egyenlítő gólját.

-Basszus!-ordítottuk egyszerre Nagyival.

Néztük tovább a meccset, és szorítottunk, hogy legyen még egy gól. Lett is, ismét Dzsudzsi jóvoltából.

A fiúk örömükben a tömegbe ugráltak, Rui Patrició a fejét vakargatta, látszólag köpni nyelni nem bírt.

-Megvan a söröm Szalaaaa!!-hallottam Dzsudzsák hangját és akárcsak a mellettem ülő Ádám, én is felnevettem.

~~~

Az öltözőben mindenki önkívületi állapotban volt. Hiába egyenlített Ronaldó 3-3-ra, mi akkor is örültünk ennek a döntetlennek.

3-3 ♡

Sziasztook!:)
Meghoztam az új részt. Remélem tetszik. :D

Kisses :*