Hannával hosszasan beszélgettünk erről a témáról, és végül arra jutottunk, minél hamarabb döntenem kell.

Miután végeztünk a beszélgetéssel, lementem a hallba, ahol a többiek voltak, lévén hogy véget ért a megbeszélés.

Teljesen belefeledkeztek a témába, a védők Királlyal egyeztettek, a többiek pedig a taktikákat beszélték át. Csendben leültem Kleiheisler meg Nagy Ádi mellé, és figyeltem ahogy beszélgetnek.

Storck nem volt sehol, úgyhogy gondolom épp a délutáni edzésre készült.

Határozottan feszültséget éreztem a levegőben, de szerintem ez teljesen normális, ha valaki egy ilyen jelentős mérkőzésre készül.

A mester persze ezt sosem díjazta, és most sem teszi, szerinte ha rástresszelnek, rosszabb lesz. Valahol természetesen igaza van, de ezt nem tudja befolyásolni.

~~~

Az edzés éppen most kezdődött el, a fiúk keményen gyakoroltak, fejlesztették a rugástechnikát...

Én a kispadon ültem Nagy Ádi melett, aki nagyon le volt törve, amiatt, hogy nem játszhat a portugálok ellen.

-Ez a legerősebb csapat az F csoportban.-mondta.-Nem tudom, hogy megbírkózunk-e vele...

-Meg fogtok.-nyugtattam meg.- Egy ország szurkol értetek.

-Tudom. Ez a legnagyobb motivációnk. Hogy ne okozzunk nekik csalódást.

Ebből a srácból lesz valami. Annyira őszinte és alázatos, megérdemli a sikert.

-Miújság Szalával meg Dzsudzsival?

-Semmi-sóhajtottam.- Ötletem sincs, hogy mit tegyek...

-Tedd azt amit a szíved diktál.-tette a vállamra a kezét.

Furcsán néztem rá, mire elmosolyodott, belőlem meg kitört a nevetés.

-Miaz? Ennyire élvezed?-kérdezte vigyorogva.

-Honnan szedted ezt a nyálas szöveget?

-Kleinheislerrel tegnap este szappanoperát néztünk. Franciául.

Továbbra is a könnyeimet törölgetve röhögtem.

-Nem vicces- kuncogott ő is.- Tudod, milyen nehéz volt megérteni? Egy életre elegem lett a google fordítóból.

-Képzelem.-bólogattam.

Az edzés befelyeztével, éppen indulni készültünk, amikor Storck egy nőt vezetett be a pályára. Mogyoróbarna szeme, és szőke haja volt, arcán halvány mosoly terült el. Máris szimpatikus.

-Ez vajon Storck csaja?-suttogta Kleinheisler.

-Hülye. Storck házas.- kuncogott Kádi.

-Jah, télleg'.-nyugtázta Kleinheisler.

A nő Storck-kal együtt megállt a csapat előtt, majd legnagyobb meglepetésünkre, magyarul szólalt meg.

-Üdvözlöm önöket.-kezdte.- Én vagyok Storck tolmácsa. A kapitány úr úgy határozott, hogy jobban át tudná adni a gondolatait maguknak, ha magyarul hallanák azokat.

A kissé hivatalos beszédstílusa eléggé furcsa volt mindannyiunknak.

-Öhm, hölgyem...-szólalt meg Dzsudzsi.- Igazán nincs szükség erre a formális beszédre. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nyugodtan tegeződhetünk.

A srácok vadul bólogattak, én viszont nem néztem fel, mert amióta Balázs megszólalt, hirtelen kezdett nagyon érdekesnek tűnni a cipőm orra.

-Nos, okés.-mosolygott a nő.

-Na így valahogy.-tárta szét a karját Kleinheisler.- Hogy is hívnak?

-Bianca.-válaszolta a nő.

-Nagyszerű, nos Bianca. Én Kleinheisler László vagyok.-mutatkozott be, majd a többiek is készültek hasonlóan tenni, de a nő megállította őket.

-Tudom kik vagytok.-mondta.- És részemről a megtiszteltetés.

-Oh, szóval focirajongó vagy?-kérdezte Böde.

-Nem igazán-vallotta be Bianca.-de az unokaöcsém az. Imád titeket.

A fiúk mosolyogva bólogattak, és felajánlották, hogy küldenek a fiúnak autogramokat. Bianca látszólag örült, hogy ennyire simán ment a bemutatkozás.

A fiúk valóban nagyon udvariasan meg kedvesen viselkedtek vele, akárcsak velem először. Viszont ha Bianca is eltölt majd velük egy kis időt, rájön, hogy néha rohadtul idegesítőek tudnak lenni.

A srácok aláírtak egy random labdát Bianca unokaöccsének, amit Stibi varázsolt elé valahonnét, majd elindultunk vissza a hotelhez.

-Szia.-szólított meg Bianca a hátam mögül.

-Oh, hali.-erőltettem mosolyt az arcomra.

-Tudom, hogy nem tartozik rám, de mi a baj? Olyan komor voltál.

-Nem, nincs semmi. Vagyis van, de ez hosszú sztori.

-Kitalálom. Jártál Dzsudzsákkal, de eközben Szalai Ádám szakított a csajával, meg akartad vígasztalni, de megcsókolt, és mivel te Balázs csaja vagy, Ádám meg a legjobb haverja így elmondtátok neki, akik miután hosszasan beszéltek erről Szalaival, arra a döntésre jutottak, hogy választanod kell közüllük.

Tátott szájjal meredtem rá.

-Honnan...honnan tudod?-kérdeztem.

-Nem csak tolmács vagyok, de profi titkosügynök is. Figyeltelek benneteket-mondta majd mikor látta, hogy valószínűleg elhittem, felnevetett.- Jaj, nehogy elhidd.

-Pedig meggyőztél.-nevettem kínosan.

-Storck mondta el.-válaszolta meg a fel nem tett kérdésemet.

-Pletykás gazember.-dünnyögtem.

-Nem bírod?

-Jaj, dehogynem, csak hülyéskedtem. Nélküle nem dolgoznék most itt.

-És sosem csaltad volna meg a barátod, és nem lennél ekkora bajban, ha nem lenne.

-Igazad van. Mégis utálom.-mondtam majd összenevettünk. Nem hittem volna ennyire jófej ez a csaj.

~~~

A galérián ültem, egyedül, mert a fiúk épp pihentek, Bianca meg Storck-kal volt.

A gondolataimba merültem, amikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül.

-Szia.-köszönt Gabi.

-Szia.

-Hogysmint?-érdeklődött.

-Voltam már jobban.

-Sejtettem. És pont emiatt jöttem.-mondta.- Nem akarlak siettetni. De jobb lenne, ha ma eldöntenéd. Nem tenne jót a fiúknak, ha egész meccsen ezen görcsölnének.

-Tudom. Csak terhetekre vagyok, és nagyon sajnálom az egészet.

-Ez nem igaz.-simította végig a válam.

-De igen. Viszont megfogadom a tanácsod. Még ma este döntök.-bólintottam.

~~~

Az idő már későre járt. Olyan tíz óra lehetett, én pedig a fiúk szobái ajtaja előtt elhaladva siettem egy bizonyos szoba felé. Eldöntöttem, hogy kit választok. Ez kissé ribancosnak hangozhatott, bár nem vennék rá mérget, hogy nem tűntem annak.

Amikor megérkeztem, nagy levegőt vettem, és bekopogtam.
A kilincset valaki lenyomta bentről, és kinyílott az ajtó.

A küszöbön ott állt ő.

-Szia, Niki. Mizu?

-Tudom, kurvásnak hangozhatok,és nagyon sajnálom az elmúlt napokat, hogy mindkettőtöknek okoztam kellemetlen perceket. De...-nem tudtam tovább beszélni, egyszerűen lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam.

Sziasztook!:)
Tudom, ezért a befelyezésért nagyon utáltok most...de hamarosan új rész.

Kisses :*