-Hogy mi?-kérdezte Balázs, meglepően higgadtan.

Mi csak csendben álltunk és mindketten az arcát figyeltük. Sebesen váltakoztak rajta az érzelmek.

-Ez igaz?-fordult felém.

-Igen.-bólintottam.

-Mikor?-kérdezte.

-Tegnap este.-válaszolt helyettem Szalai.

-Ezért viselkedtél olyan furcsán. Tudtam, hogy valami nem oké. De...pff, ezt nem hiszem el.-mondta Balázs.-Ráadásul veled, Szala...

-Figyelj, nagyon sajnálom. Tényleg. És nem csak úgy mondom, hogy sajnálom, hanem rohadtul komolyan is gondolom.-hadarta Szalai.

-Beszélhetünk négyszemközt?-kérdezte Dzsudzsák Ádámtól.

-Persze.-válaszolt Szalai, majd vetett rám egy utolsó pillantást, és Balázzsal együtt, elsétáltak a pálya felé.

Leültem a padra, mert azthittem visszajönnek, de nem tették. Elkezdtek bemelegíteni.

Holnapután portugál meccs, és én elcsesztem a csapat két kulcsjátékosának viszonyát egymással. Gratulálok, Niki...

Szalai:

-Figyelj...-kezdte Balázs, amikor nekiálltunk bemelegíteni.

Felé fordítottam a tekintetem, és vártam a szemrehányó, dühöngő ordibálást, de legnagyobb meglepetésemre továbbra is higgadt volt.

-Nem fogok veled balhézni,Szala. A barátom vagy. Viszont kérlek, válaszolj nekem egy kérdésre őszintén.

-Bármire.- bólintottam.

-Mióta szereted?-kérdezte, én meg egy pillanatra lefagytam.

-Miből gondolod, hogy...-kezdtem de ő félbeszakított.

-Ismerlek. Nem az a fajta srác vagy, aki csak úgy ok nélkül csókolgatja a lányokat. Megfontolt vagy, őszinte, és ezeket a tulajdonságaidat mindig is irigyeltem.

-Ez a tegnap este nem a megfontoltságról árulkodik.-csóváltam meg a fejem.

-Nem válaszoltál.-emlékeztetett Dzsudzsi.

-Mióta először megláttam.-sóhajtottam.

-Mivan?

-Jól hallottad.-mondtam.

-De az...az lehetetlen.-hökkent meg Balázs.- Hisz szurkoltál nekünk, hogy összejöjjünk...és Csilla...

-Csillával már hónapok óta nem voltak a dolgok a régiek. Szünetet tartottunk, és a szakítás szélén álltunk, de azért meglepett az az üzenet. Ami meg téged és Nikit illet...úgy éreztem, helyesen cselekszem, ha nem mondom el egyikőtöknek sem, és közömbösen viselkedem...most tuti utálsz.-sóhajtottam.

-Utálni? Dehogy.-vágott közbe.

-Hogy mondtad?

-Nem utállak! A legjobb haverom vagy és szörnyen érzem magam, amiért végig kellett nézned a csókunkat a pályán. Meg azt, hogy járunk. Másrészt...furcsa,hogy nem vettem észre, hogy hogyan nézel Nikire. Túlságosan önző voltam. Ha ezt tudom az elejétől, soha nem jöttem volna össze vele.

-Dehát szereted.-néztem rá furán.

-Mindennél jobban.-bólintott.

-Akkor hogyhogy...

-Nekem is fontos, hogy boldog légy. De egyszerre nem járhat két emberrel Niki. Választania kell.

-Beszélj vele.-vetettem fel.

-Az lesz a legjobb.

Niki:

A padon ülve ráláttam Balázsra meg Ádámra, amint beszélgetnek.

-Szia.-ült le mellém valaki.

-Hali.-feleltem mosolyogva,amikor megláttam Nagy Ádámot.

-Minden rendben?-kérdezte.

-Hát...igazából nincs. De ez egy hosszú történet és nem akarlak fárasztani, úgyhogy inkább mutasd meg hogy van a lábad.

-Azthiszem van elég türelmem, hogy végighallgassam.-mondta, és az ölembe rakta a lábát, hogy vethessek rá egy pillantást.

Megadóan sóhajtottam, és miközben a lábát vizslattam, elmeséltem mindent, a tegnap estétől kezdve, egészen addig, amióta a fiúk harminc perce elmentek edzeni.

Ádi figyelmesen hallgatott, és helyenként sóhajtott meg felszisszent, vagy azért mert a történet meglepően alakult, vagy azért, mert belefeledkezdtem a mesélésbe, és túlságosan erőssen nyomkodtam a lábát.

-Ezt most nem értem.-szólalt meg Ádi.- Nem szereted Balázst?

-Dehogynem.-bólogattam, amikor végeztem a lábával.

-Akkor miért csókoltad meg Szalait? Mármint...nem akarok képmutató lenni, de én is imádom Zsófit, és soha nem tudnám megcsalni.

-Hát igen.-mosolyogtam.- Szerencsés lány. Legalább nem kell aggódnia.

-Nem válaszoltál. Kit szeretsz igazán?

-Lehetséges, hogy egyszerre két embert szeressek, egyformán?

-Elméletileg nem...-bambult el Ádi.

-Na de gyakorlatban?-kérdeztem vissza.

Balázs:

Ahogy az edzéssel végeztünk, egyből a kispadhoz siettem, ahol Niki ült, Nagyi táraságában. Előbbi a semmibe meredt, utóbbi egy kulccsomóval játszott.

Amikor megálltam előttük, mindketten felnéztek rám, és Ádi úgylátszik, vette a lapot, mert felpattant, és miközben elsétált mellettem, megveregette a vállam. Niki tuti beavatta a részletekbe.

-Figyelj, beszéltünk az Ádámmal, de nem sokra jutottunk. Mindketten azt akarjuk,hogy a másiknak legyen jó. Ezért úgy döntöttünk,te kell hogy válassz.

-Mennyi időt adtok?-kérdezte.

-Amennyit csak szeretnél.-mosolyogtam rá, amit viszonzott.- Nem fogunk siettetni, az egyikünknek sem lenne jó.

-Köszönöm.-fújta ki a levegőt.

Egy darabig még álltam a pad mellett, majd még egyszer rámosolyogtam és elindultam a többiek után.

-Balázs.-szólt utánnam.

-Tessék?-fordultam meg.

-Most el kell költöznöm a szobádból?

-Addig maradsz, amígy kedved tartja.-mondtam.

Niki egy hálás pillantást vetett rám, majd felpattant a padról, zsebre dugott kézzel utánnam sietett és elindultunk az ebédlő felé.

Niki:

Az ebéd után a fiúk tartottak Storck-kal egy taktikai megbeszélést, így kihasználtam az alkalmat, felmentem a szobába és sietve benyomtam a Skype-ot.

A legjobb barátnőm, Hanna szerencsére elérhető volt, így azonnal videóhívást kezdeményeztem vele.

-Mizu, csajszi?-szólt bele azonnal.

-Szia, semmi. Veled?

-Semmi. Unalmas az életem.-nevetett fel.- Na de mesélj. Milyen Franciaország? És Marseille? Lyon? Bordeaux? A fiúk hogy vannak? Mizu Dzsudzsákkal?

-Franciaország csodaszép. Marseille-ben, Lyon-ban meg Bordeaux-ban nem igazán néztem még körül. A fiúk jól vannak, izgulnak a holnapi meccs miatt.-soroltam a válaszokat, az utolsót szándékosan kihagytam.

-És Dzsudzsi?-ismételte mire felsóhajtottam-Nikiii, mond eeeel.

-Nem tudom mi van most pontosan...

-Mi? Megcsalt?-kérdezte.

-Nem. Én csaltam meg őt.-böktem ki.

Ekkor Hanna megállt, és némán meredt a kamerába. Egy percig azt hittem, hogy lefagyott a kép és újra kell hogy indítsam, de aztán megszólalt.

-Hogy mi? Kivel? Mikor? Miért?

-Jól hallottad...és Szalaival.

-Ez komoly?

-Igen.

Egy kis ideig megint csendben voltunk, majd megszólalt.

-Jó az ízlésed egyébként.-mondta.-Milyen jó dolgod van...sorra váltogatod a sztárfocistákat. Dzsudzsák, Szalai...rosszabb vagy mint Zimányi Linda.-nevetett.

-Nem akarok olyan lenni mint Zimányi Linda.-szóltam.

-Nem is vagy. Csak vicceltem...vagyis még nem vagy olyan.-kacsintott.

-Haha.

-Na de komolyra fordítva a szót. Mi is volt pontosan?

Vettem egy mély levegőt, és egy szuszra elhadartam a sztorit Hannának.

Sziasztook!:)
Még szerdáig nem érek haza, úgyhogy nem igérek rendszeres részeket, de azért igyekszem. :)

Kisses :*