Tudtam, hogy ez nem helyes. Hogy Balázs az emeleten vár, és hogy egy óriási tuskó vagyok, amiért ezt teszem vele, de valahogy nem tudtam félbeszakítani a csókot. Egyszerűen nem voltam rá képes.
Ádám kifújta a levegőt, és egy pillanatra megállt. Kihasználtam ezt a másodpercet és elhúzódtam.

Szalai arcára is kiült a felismerés mert maga elé bámult és szaggatottan lélegzett.

-Bazdmeg...-mondta végül.

-Nekem mondod?-kérdeztem a homlokomat ráncolva.

-Mekkora tuskó vagyok...lesmároltam a legjobb haverom barátnőjét.

-Nem, Ádám...én is hibás vagyok. Hisz visszacsókoltam...

-De ha nem csókollak meg, akkor nem csókoltál volna vissza.-folytatta az eszmefuttatását.

A fejemet hisszahajtottam a fotelre, és csendben ültem.

-Elmodom mi lesz. Felmegyek, és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Mindketten agyalunk, hogy hogyan fogjuk ezt közölni vele, és hogy egyáltalán mi is volt ez az "incidens".-formáltam idézőjeleket az ujjammal a levegőbe.

-Az elhallgatás is hazugság.-emlékeztetett.

-Tudom.-sóhajtottam.- De momentán van jobb ötleted?

-Nincs.

-Akkor erről ennyit. Holnap edzésen találkozunk és megbeszéljük a többit.-mondtam.

-Oké.-bólintott.

-Nos, akkor megyek is.-álltam fel a helyemről.-Szia.

-Jóéjt.-intett.-És tényleg sajnálom.

-Neked is.-feleltem.-És nincs mit.

Balázs:

-Megjöttem.-rontott be Niki a szobába.

-Végre. Gera szólt, hogy kicsit később jössz.

-Aha, mondtam, hogy szóljon be.-bólintott.

Valami nagyon nem volt rendben vele. Nem mosolygott,mint ahogy álltalában szokott, és kerülte a tekintetem.

-Minden oké?-kérdeztem.

-Persze.-dünnyögte.-De én most nagyon fáradt vagyok. Gyorsan átöltözök és lefekszek.

-Oké.

Niki:

Mire végeztem a fürdőben, már későre járt. Balázs az ágyon feküdt és én hirtelen nagyon összezavarodtam. Mindennél jobban szeretem őt, de a ma estei "akciónk" után Szalaival, összezavarodtam.

Abban a pillanatban, amikor Ádám megcsókolt, különös érzés kerített hatalmába. Pont olyan, mint amikor Balázs csókolt meg először.

De az lehetetlen...az ember nem lehet egyszerre két emberbe szerelmes. Legalábbis azthiszem.

Gyorsan elhessegtettem a gondolataimat, és erős bűntudattal bújtam be az ágyba Balázs mellé.

-Jóéjt, Niki.-mondta, és megcsókolt.

-Jóéjt.-mondtam, és felé fordultam. Ő magához ölelt és így aludtunk el.

Szalai:

Az ágyamon feküdtem, tekintetemet a plafonra szegeztem. Kopogtak.

Felpattantam és az ajtóhoz siettem, majd kinyitottam. Gyorsan megragadtam az ajtóban álló személy csuklóját, és berángattam.

-Haver, mi a franc van? Akciós a görögdinnye a Spar-ban?

-Mi? Nem! Vagyis nem tudom...-lepődtem meg a kérdésén.

-Ja oké. Csak mert anyám az ilyen akciókra mindig lecsap. Apám mindig előre szól nekem. Olyankor felhív, hogy "Na, fiam, anyád dinnyét vett, meg kell enni mind a hetet."

-Laci, figyelj. Az év bármely másik napján örömmel meghallgatok egy történetet a szüleidről meg a dinnyékről, de most a segítségedet szeretném kérni.

-Csajok?-kérdezte.

-Egy csaj.-nyomtam meg az első szót.

-Csilla?-találgatott, és az ágyamom elnyújtózva játszott a kulcsaimmal.

-Niki. Megcsókoltam.-böktem ki gyorsan.

Kleinheisler láthatólag nagyon meglepődött, mert a kulcs megállt a feje fölött, majd elejtette, és a súlyos csomó az arcán landolt. Pontosabban az orrán.

-Hogy mit csináltál?-küzdötte fel magát ülő helyzetbe, az orrát dörzsölgetve.

-Megcsókoltam. Jól hallottad.

-Balázs tudja?

-Nem-sóhajtottam, és továbbra is a falat támasztottam.

-Mikor szándékoztátok elmondani neki?

-Holnap. Csak nem tudom, hogy hogyan is mondhatnám el úgy, hogy ne pofozzon fel.

-Sehogy. Lesmároltad a csaját. Lehetetlen.

-Meg is érdemlem.-húztam el a szám.

-Meg.-nyugtázta.

-Kössz, Laci. Azért hívtalak, hogy nyugtass meg, nem azért, hogy még nyilvánvalóbbá tedd azt, ami elkerülhetetlen.

-Hé.-állt fel és odajött mellém.- Balázs a legjobb haverod. Meg fog bocsátani.

-Remélem is.-biggyesztettem le a szám.

-Ha pedig mégsem, akkor az EB befelyeztével eljöhetsz hozzám. Tudod, én leszek az új öribarid. Kisírhatod a lelked, megölelhetsz, és ehetünk együtt görögdinnyét.

Mosolyra görbült a szám. Hihetetlen, hogy ez a gyerek ilyen körülmények közt is tud viccelődni.

-Miféle romantikus filmet néztél?-kérdeztem.

-Pretty Little Liars. Az unokahúgom követeli, hogy megnézzem vele minden részét. Tudtad hogy Alison él? Őrület.-rázta a fejét.

-Remélem hogy én is túlélem a holnapi dühkitörését Balázsnak.

-Túl fogod.-komolyodott el Kleinheisler.- Piszkosul kitoltál vele, de mégis csak a legjobb haverod. Ha ő valami oltári nagy hülyeséfet csinált volna, megbocsájtanál neki?

-Előbb-utóbb biztosan.-mondam.

-És miért.

-Mert szeretem.

-És ő is téged, nyugi. Akkor is ha ez a mondatod egy kicsit buzis volt.-tette a vállamra a kezét és meg ismét elmosolyodtam.

~~~

Niki:

Reggel Balázzsal együtt lementünk az étkezőbe, és beültünk a többiek közé. Kora reggel írtam egy SMS-t Ádámnak. Úgy döntöttünk, hogy a legegyszerűbb módon közöljük vele. Elmondjuk az igazat a szemébe.

A reggelinél szándékosan kerültem Ádám tekintetét. Majd amikor végeztünk mindenki felment az edző cuccokért és elindultak a pálya felé. Én meg szokásomhoz híven követtem őket.

Mikor körülbelül félúton voltunk, intettem Szalainak, és félrevontuk Balázst.

-Balázs, valamit el kell mondanunk.-kezdtem.

-Húha. És mi lenne az?-kérdezte.

Hallottam ahogy Szalai sóhajt, és elkezd beszélni.

-Én...mármint mi...tegnap este...tehát én...-kereste a szavakat de egyszerűen nem találta őket.

-Hm?-várta Dzsudzsi Szalai mondatának befejezését.

-Csókolóztunk Nikivel.-bökte ki Ádám.

Nem láttam Balázs arckifelyezését, de éreztem, hogy az ujjak, amelyek eddig szorosan az enyémekre voltak kulcsolva, most engednek a szorításból.

Amíg már nem is fogta a kezem...

Sziasztook!:)
Tudom, iszonyat lassú vagyok és jogosan utáltok, de mint mondtam, épp nyaralok ezért nincs olyan sok időm. Az elkövetkező napokban ne számítsatok részre, mert nincsen időm írni, de ma úgy éreztem, illene adnom egy kis életjelet, úgyhogy itt is volna az új rész. :)

Kisses :*