Miután Ádit Böde meg Balázs felvitték a szobájába, közöltem az eseményeket Storck-kal. Meglepődött, és nagyon sajnálta Ádámot, de állítása szerint fel volt készülve arra az esetre, ha ilyen történik.

Felmentem Nagyihoz, akinek a szobájából épp akkor lépett ki Király.

-Niki...-szólt.

-Igen?

-Nagyon maga alatt van. Próbáld meg felvidítani.

-Minden tőlem telhetőt megteszek.-bólintottam és beléptem a szobába.

-Szia.-köszöntem Ádinak, aki az ágyán feküdt, a sérült lába alá pedig párnát rakott. Éppen egy sportújságot forgatott, amikor beléptem.

-Hali.-nézett föl a lapból, de szokásától eltérően, nem mosolygott.

Leültem mellé az ágyra, és az arcát fürkésztem.

-Miért vagy ilyen szomorú? Ez csak egy meccs.

-Ez nem csak egy meccs.-sóhajtotta.- Tudod, hogy át szeretnék igazolni egy külföldi csapathoz, ugye?

Bólintottam.

-Nos.-folytatta.- Ez nagyon nagy esély lenne. A Protugálok ellen bizonyíthatnék.

-Jaj, Ádi. Te így is rengeteget bizonyítottál. Biztos vagyok benne, hogy pár év múlva topcsapatoknál fogsz játszani.-mondtam.

-Igen, de...kihagytam a szóbeli érettségit, csak ez a meccs miatt. Tiszta hülye vagyok...

-Dehogy vagy.-simítottam végig a hátát.- Érthető, hogy miért döntöttél így. Majd jövőre lerakod.

Ekkor Balázs nyitott be a szobába.

-Sziasztok. Niki, nem is tudtam hogy itt vagy.-mondta mosolyogva, majd odalépett Ádihoz.-Hogy vagy öcskös?

-Hát...igazából nem is lenne olyan nagy baj hogy egy-két hétig az ágyat nyomom, csak ez most pont rosszkor van. Nem játszhatok a portugálok ellen.

-Igen, hallottam.-mondta Balázs együttérzően.-Nagyon sajnálom.

-Én is.-sóhajtott Ádi.

~~~

-Niki.-szólított meg Dzsudzsi amikor kiléptünk Ádi szobájából.

-Tessék?

-Nincs rá mód hogy...tudod, Nagyi játszhasson a portugálok ellen?

Szomorúan megráztam a fejem.-Sajnos nincs.

-Szegény...annyira sajnálom.-sóhajtotta.

~~~

-...és akkor rájöttem, hogy mi volt az a borzalom. Nokedli és pörkölt. Tudtátok, hogy még a nokedlit is el lehet rontani, pfuu...-nevetett Böde amikor beléptem az étkezőbe.

-Hali, srácok.-köszöntem.- Miről maradtam le?

-Semmiről.-mosolygott Balázs amikor leültem mellé.

-Épp egy nagyon hosszú sztorit hallgatunk arról, hogy Böde haverjának felesége milyen rosszul főz.-mondta Gera.

- Niki, szerinted mit lehetne tenni?-húzta el Böde a száját.

-Legközelebb rendeljetek pizzát.-vontam meg a vállam.

-Jó, de hogy mondjuk el neki, hogy rosszul főz?-kérdezte.

-Ha rám hallgatsz, sehogy. A batátnőm is szarul főzött. Én megmondtam neki.-szólt közbe Kleinheisler.

-De akkor nem haragudott meg. Hisz még mindig jártok, nem?-kérdezte Szalai.

-Ja,nem. Ez az exemmel volt.-kuncogott "Laci".

-De nem emiatt szakítottatok, ugye?-firtatta tovább Ádám.

-De igen. Vagyis...hozzámvágta a forró serpenyőt...és azt mondta, hogy "Menj a p*csába, László." Ezt szakításnak lehetett venni?

-Abszolút.-kuncogott Kádár.

Kleinheisler egy bólintással nyugtázta a választ, és folytatta az evést.

~~~

-Figyi...-kezdte Dzsudzsi.

Az ágyon feküdtünk, valami borzalmas spanyol szappanoperát néztünk, és vártuk hogy kezdődjön Balázs csapata, a Bursaspor meccse.

-Hm?-fordultam felé.

-Engem rohadtul zavar, hogy apád keresztbe akar tenni neked.
-Igen, engem is, de ez már csak ilyen.

-De nemár. Én ezt nem hagyom annyiban.-mondta Balázs.

-Figyelj, Bazsi.-ültem fel.-Nem tudom, hogy mi ütött belé, de beszélek vele. Csak légyszives semmi meggondolatlanságot ne csinálj.

-Pff, csináltam én olyat valaha?

Kérdésére egy amolyan Komolyan kérdezed? Mert sorolom. Pillantás volt a válaszom.

Mosolyogva behúzta a nyakát és a képernyőre szegezte a tekintetét, mert elkezdődött a meccs.

Felálltam, és lementem az automatához, az előtérbe, hogy szerezzek valamit inni. Nem mintha fenn nem lett volna inni való, de hirtelen nagyon megkívántam a kólát.

Amikor leértem, a társalgóban Szalait, Gerát és Királyt találtam.

-Niki! Idejössz egy kicsit?-szólt Szalai.

Feléjük sétáltam, majd kérdőn levetettem magam az egyik fotelbe.

-Igen?

-Kell egy EB jegy?-kérdezte legnagyobb meglepetésemre.

-Nem...VIP-m van.

-Tudom. Csak nem akarsz meghívni valakit vagy tudomisén?

-Nem jut eszembe most senki.-voltam vállat.-De várj...honnan van felesleges EB jegyed?

-Srácok mi felmegyünk, még dolgom van. Meg Gerának is.-szólt Gabi, és felállt, majd elindult a lépcső felé.-Jóéjt.

-Zoli!-szóltam Gera után aki visszanézett.-Légyszíves szólsz Balázsnak, hogy mindjárt megyek fel, csak Ádámmal vagyok?

-Persze.-bólintott és elindult Király után.

Amikor mindketten elmentek, újra Szalai felé fordultam. Nem kaptam választ a kérdésemre, és kék szemeiből is csak vegyes érzelmek áradtak. Méreg és szomorúság.

-Nos?-kérdeztem.

Válaszul csak a kezembe nyomta a telefonját, és egy SMS-t mutatott.

A feladó Csilla volt, a barátnője.

Időközben átültem az Ádám melletti kanapéra, hogy el tudjam olvasni az üzenetet.

Az állt benne, hogy nagyon sajnálja, de szakítani szeretne vele, mert már nem teszi boldoggá ez a kapcsolat, satöbbi, satöbbi...

Miközben a sablondumát olvastam, a szemöldököm egyre magasabban volt a csodálkozástól.

-Ez most komoly?-kérdeztem-Szakított veled?

-Ja.-bólintott.

-Nem úgy nézel ki, mint aki bánkódik a miatt, hogy a négy éves kapcsolata véget ért.

-Mert nem is bánt. Ha annyi tisztesség nem volt benne, hogy személyesen közölje, akkor nem érdekel. Egy SMS-t érek neki...pff. Szánalmas.

-Igazad van.-mondtam.

Egy pár percig csak csendben ültünk egymás mellett, végül én törtem meg a csendet.

-Többet érsz, mint egy SMS. A barátnőd nagyon szerencsés volt, és bolond volt, hogy így lerendezett. Lehet, hogy mostanság menő pimaszul dobni egy sztárfocistát, de ezzel magát minősíti.

Ádám csak bámult, mintha még életében nem látott volna, majd elkezdett közeledni felém. A tekintete a szemeimről a számra tévedt, majd megint a szemeimre.

Majd énis felé dőltem, és összeért az ajkunk. Megcsókolt, én meg visszacsókoltam....

Sziasztook!:)
Tudom, már megint késtem ezzel a résszel, és nagyon sajnálom :(
De most itt vagyok és már gőzerővel dolgozok a kövi részen, ugyanis holnap este indulok nyaralni és addig még szeretném ha fenn lenne a következő rész. :)

Kisses :*