-Hát b*zdmeg fasz kivan.-kelt ki Ádám magából.-Hogy mer így beszélni a gyerekünkről? Ha nem is azért mert az enyém, hanem mert a lányáé. Az unokája. Nem is örül neki?

-Nem igazán. Az ilyeneknek nem adnék a kezébe gyereket. Nem is tudja hogy kell vele bánni.-bökött apa Ádi felé.

-Én meg csak azt sajnálom hogy Niki magával egy levegőt kellett ez idáig szívjon. De nem hagyom hogy tovább ezt csinálja vele. Meg a picivel. Hagyjon békén.-mondta.

Anya csak kapkodta a fejét Ádám és apa közt.

-Kincsem, én elmegyek, gyere. Persze csak ha akarsz.-fordult felém Ádám.

Én a zokogástól szóhoz sem jutottam csak bólintottam és megöleltem.

A hátamat simogatta és az ajtó felé mentünk.

Anya utánnunk sietett és megölelt engem Szalának meg intett, halvány mosollyal az arcán.

-Sajnálom.

-Igen, én is.-mondtam majd kiléptünk az ajtón és a kocsi felé vettük az irányt.

Elmentünk a cuccainkért, hogy elindulhassunk Telkibe.

Elköszöntünk Ádám családjától majd az edzőközpont felé vettük az irányt.

-Sajnálom hogy így összevesztem apáddal.-mondta.

-Semmi baj. Én is berágtam rá. Szemét alak.

Ebben mindketten egyet értettünk.

~~~

Mire megérkeztünk Telkibe már majdnem teljesen besötétedett. Az edzőközpont gyönyörűen ki volt világítva.

A parkolóban sorakoztak a sportkocsik, az egyikből épp most szállt ki Némó.

Odajött és köszöntött minket. Próbáltam elfordulni, hogy ne lássa az arcom, de így is kiszúrta hogy baj van.

-Ajaj...mik ezek a kisírt szemek.

-Semmi...semmi bajom.-mondtam halkan.-Bemegyek.

Elindultam a csomagtartó felé kiszedni a cuccaimat.

-Niki, hagyd csak. Felvisszük mi.-mondta Ádám.

Magamra erőltettem egy mosolyt és elindultam befele.

Szalai:

-Ember, mi történt. Nem tetszik ez az arckifejezés. Kezdetek megijeszteni.-mondta Némó.

-Voltunk a szüleinél vacsorára, az apja pedig elég sok mindent a fejünkhöz vágott. Visszaszóltam neki, ebből veszekedés lett, majd üvöltözés, Niki elsírta magát, és eljöttünk. Ennyi.-foglaltam össze, figyelve arra, hogy egy szót se ejtsek a babáról.

-Szegény. Nem tudom, nem szimpatikus az apja. Láttam az EB-n...kissé mogorva a faszi.

-Nekem mondod?-kérdeztem.

A csomagokért indultunk hogy bevigyük őket. Háromszor fordultunk mire behordtunk mindent.

Ekkor felmentünk a többiekkel a galériára, ahol a szabadidőnket szoktuk tölteni, ha Telkiben vagyunk. Lévén hogy nem telefonálhatunk és hasonlók, együtt töltsük az időnket.

-Hol van Niki?-kérdeztem amikor beléptem az említett helyiségben.

-Nektek is szép estét.-mondta Dzsudzsi.-Amúgy meg felmentek a szobátokba Biancával. Ne kérdezd hogy miért, nem tudjuk. De Niki eléggé ki volt készülve. Azt mondta adjam át hogy ne aggódj, minden oké, és hogy ne menj utánna mert meglesz. Mi a gond?

-Majd elmesélem.-húztam el a szám és leültem a többiek közé.

Körülbelül öt percig nyomattuk a sablondumákat, vagyis "Hogy vagy?","Mizu?", "Milyen volt a napod?" szövegeket.

Általában így van ez, ha sokáig nem találkozunk, majd kis idő elteltével visszatérünk megszokott önmagunkhoz és hülyülünk.

-Éhes vagyok.-közölte hirtelen Laci.

-Terhes?!-nézett nagyon Böde, aki ezidáig Lang-gal dumált.

-Éhes. Hülye.-nevetett Kleinheisler.

-Ja, megnyugodtam.-fújta ki magát Böde.

-Valaki ad kaját?-kérdezte.

-Mert eltévedsz a konya felé, László?-kérdezte Nagyi.

-Nem. Csak én most érkeztem. Sokan itt voltak egy héttel előbb. Nem szánjátok meg a szegény légióst egy falat valamivel?-nézett a többiekre.

-Nem.-rázta meg a fejét Dibusz.

-Ajj. Akkor lemegyek én.-duzzogott Laci.-Valaki valamit?

Leadtuk a "rendelésünket", Kleini meg elindult a konyhába, Dominikkal a nyomában, aki felajánlotta hogy segít felhozni a kaját.

Dzsudzsival kezdtem el beszélni, de csak reflexszerűen válaszolgattam, nem is figyeltem oda. Az agyam Nikin kattogott.

Niki:

Az új szobámba érve leültem az ágyra. Bianca a sarkamban volt és becsukta maga után az ajtót.

-Oké. Mi a baj? Mesélj.

-Apám.-feleltem egyszerűen.

-Bővebben?-telepedett le mellém.

Sóhajtottam és elmeséltem mindent, amiről tudnia kellett. Ő szomorúan bólogatott, és lebiggyesztette a száját.

Amikor a sztori végére értem, némán néztem és vártam a reakcióját.

-Már meg ne haragudj Niki de apád egy seggfej.-mondta.

-Nem mondod.-feleltem szarkasztikus hangnemben.

-Hogy lehet valaki ilyen? Nem is ismeri Ádámot.

-Tudom. Bár szerintem ezek után nem is fogja. Ádi nagyon kiakadt.

-Nem is csodálom. Én felpofoztam volna.

Nem tudom mennyi időt tölthettünk apám szidásával, és azzal hogy a babáról meg Ádámról dumáltunk, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem is vagyok szomorú.

~~~

Kopogtak úgyhogy felkeltem az ágyról.

-Szia Laci.-köszöntem az ajtóban álló jövevénynek.

-Hali, Niki. Pletyóztok?-kukkantott be a szobába.

Elnevettem magam.

-Kérlek, de tényleg nagyon szépen kérlek hogy soha többé ne használd ezt a szót.-mondtam.

-Oké.-biggyesztette le a száját.

-Mi jártaban.

-Gyere, be kell mutatnom valakit. Te is gyere Bia.-intett az ágyon ülő barátnőmnek.

Mindketten követtük Kleinit a földszinre, ami teljesen üres volt. A bárpultnál egy lány ült nekünk háttal.

Laci odasietett hozzá, majd hozzánk vezette.

-Gyerekek, bemutatom Petrát.

Sziasztook!:)
Tudom, tudom. Szégyelljem magam. Az utóbbi napokban nem voltak részek, és még kifogásaim is vannak, hogy miért nem, de ezeket most nem sorolom fel. A lényeg, hogy nem tartom valószínűnek azt, hogy ezután is minden nap legyen rész. :(
Azért igyekszem minél többször jelentkezni :D

Kisses :*