Amikor reggel felkeltem, Ádám már nem volt sehol.

Lementem a konyhába, ahol senki nem volt, az öccsét kivéve.

-Jó reggelt.

-Hali. Jól aludtál?-kérdezte mosolyogva.

-Aha. Ádi hol van?

-Itt van.-hallottam Szala hangját a hátam mögül majd megölelt.-Csináltunk reggelit neked.

-Hűha. Szalaiék tudnak főzni?-ugrattam őket.

-Igazából sütöttünk.-elmélkedett Ádám.-Palacsintát. Gyere.-szólt és kihúzta nekem a széket.

A tesója egy nagy tál palacsintát rakott elém. Akkora adag volt,hogy akár egy évet átvészeltem volna vele Szibériában.

-Jó étvágyat.-mondta.

-Köszi. Ti nem jöttök enni?

-Már végeztünk.-vont vállat.

Enni kezdtem, majd miután végeztem, elkezdünk készülődni, mert egy óra múlva a kórházban van jelenésünk, ultrahangra

~~~

Amikor beértünk a kórházba, rájöttünk hogy tulajdonképpen egyikünk sem tudta hogy merre is kell pontosan mennünk.

Egy nővér eligazított minket, úgyhogy végül megtaláltuk a keresett termet.

Senki nem volt előttünk így bementünk. Egy nő várt minket, akivel előzőleg már beszéltem, amikor időpontot foglaltam.

Nagyon kedves volt, válaszolt minden kérdésünkre és megjegyezte, hogy a kisfia imádja Ádámot, aki mosolyogva megköszönte.

Az ultrahangon megmutatta a babát.

-Mint látják nagyon pici még. Alig nagyobb egy diónál.

-Doktornő, tudom hogy az még kicsit odébb van, de körülbelül mikorra tudhatjuk meg a baba nemét?

-12. hét környékén, bár ez még nagyon bizonytalan. A 16.-18. hétre már biztosan lehet tudni.-mondta.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd elhagytuk a kórházat.

Ádámnak jelenése volt egy sajtótájékoztatón, nekem meg szólt Storck, hogy mindenképpen tartsak Ádival, ugyanis meg kell beszélnünk néhány dolgot.

Jelenleg nem vagyok hivatalosan a válogatott sportorvosa, ugyanis a szerződésem csupán az Európa-bajnokság idejére szólt. A telefonban a mester csak annyit mondott, hogy mindenki meg van elégedve a munkámmal, így továbbra is szívesen alkalmazna.

Egyikünk sem értette, hogy miért kell egy sajtótájékoztató miatt elmenni Telkibe, de nem bántam, legalább körülnézek, az elkövetkező egy hetet úgyis itt fogom tölteni a srácok edzőtábora miatt.

-És mikor mondjuk el a többieknek?-kérdezte Szala.

-Szerintem majd amikor megkezdődik a tábor. Csak hogy egyszerre tudják meg.-válaszoltam.

A baba bejelentése igen nagy dilemmát okozott mindkettőnknek. Holnap estére ott kell lennünk az edzőközpontban mert megkezdődnek a felkészülések.

Sokkal jobb lett volna, ha később tudjuk bejelenteni otthon, viszont szorít az idő, így ebből már semmi nem lesz. Ma este elmondjuk Ádi szüleinek, holnap meg beugrunk anyuékhoz is.

A Telki edzőközpont óriási volt. Már az aula is ámulatba ejtett, és a többi részét még nem is láttam. Lenyűgöző volt.

-Akkor itt találkozunk.-nyomott egy puszit Ádi a fejemre majd a sajtó-terem felé vette az irányt.

Én elindultam Storck irodája felé, ami az első emeleten volt. Bekopogtam és Bianca válaszolt.

-Szabad.

-Hello.-nyitottam be.

-Oh, Niki, nice to see you.-üdvözölt Storck.

-Nice to see you too.-válaszoltam.

-Niki, Storck megkért, hogy ma tolmácsoljak, ugyanis úgy véli, hogy így könnyebben megértenéket egymást.

-Remek. Megbeszélés után el kell mondanom valamit.

-Mit?

-Terhes vagyok. De pszt.-tettem a szám elé a kezem.

-Ja, okés. Várjál miii?-visított Bianca.

Storck kérdezett valamit Biancától, mire ő vigyorogva bólintott és elnézést kért. Ennyit azért tudok már németül.

Az elkövetkező fél órában megbeszéltünk minden lényeges dolgot, és hivatalosan is a válogatott sportorvosa lettem, a selejtező-sorozat végéig.

Storck ezután sietősen távozott, mert neki is jelenése volt a sajtótájékoztatón.

Biancával kimentünk a hall-ba és leültünk két fotelbe.

-Na szóval. MIVAAAAN?-visított Bianca.

-Terhes vagyok.-mosolyogtam.

-Ez szupiii. Gratulálok. Meg Szalainak is-ölelt meg.

-Köszi. De ne mond el a fiúknak. Majd az edzőtáborban bejelentjük.

-Jó...bár nehéz lesz megállnom-tapasztotta a szájára a kezét mosolyogva.

-Te, figyu. Nincs egy jó tipped azzal kapcsolatban, hogy hogyan jelenthetnénk be Ádi szüleinek? Ezen filózok egész nap, de semmi ötletem.

Bianca szeme felragyogott, és látszott hogy nagyon gondolkodik. Két teljes csendben töltött perc után végre megszólalt.

A terve nagyon tetszett, szerintem ez lesz a befutó.

A fiúk sorban jöttek ki a teremből. Juhász Roli, Dani, Zoli, Stibi, de Ádám még mindig sehol.

A fiúk felénk közeledtek, és Gera csakhamar meg is válaszolta a kérdésem.

-Ha Ádámot keresed, még bent van. Dzsudzsihoz, Németh-hez és hozzá még volt pár kérdése a sajtónak. Tíz perc és ők is szabadulnak.

-Rendben.-mosolyogtam rá.

A fiúk sorban üdvözöltek, intettek, köszöntek, pacsiztak...utóbbival Böde próbálkozott és tökre fel volt dobva, amikor belecsaptam hatalmas tenyerébe.

-Ennél erőssebben is menni fog. Gyúrnod kéne.-mondta.

Ezután jött Nagyi meg Laci.

Előbbinek ahogy meglátott 200 wattos vigyor terült el az arcán.

-Szia, ex-lakótárs.-köszönt nevetve és megölelt.

-Hali.-mosolyogtam és viszonoztam az ölelését.

Kleini mosolyogva intett, amikor elhaladt mellettem.

-Hallottam valami Petráról.-mondtam.

Erre a kijelentésre megtorpant, majd felém fordult.

-Honnan?

Bianca felé biccentettem, mire Kleini szeme résnyire szűkült.

-A kis pletykafészek.-suttogta, bár semmi harag nem volt a hangjában.-Mindegy is. Majd bemutatom. Annyira aranyos lááány.

-Alig várom.-mosolyodtam el.

Amikor a srácok mind elmentek, Biancával maradtunk, és a három jómadarat vártuk.

Végre nyílott a terem ajtaja és megpillantottuk őket. Beszélgettek valamit, majd amikor kiszúrtak minket, felénk indultak.

Krisztián nem jött oda, ő lekanyarodott az ajtónál, és csak sietve intett nekünk egy mosoly kíséretében, amit viszonoztunk.

Ádám és Dzsudzsi megérkezett hozzánk.

Szala lehuppant mellém a fotelbe, Dzsudzsák pedig Biancához ment.

-Hali, Bi.-mondta majd megcsókolta.

-Szia.-válaszolt végül Bianca.

Mi Ádámmal igencsak meglepődtünk, ugyanis egyikünknek sem magyarázkodtak.

Mindketten az újdonsült gerlepárra szegeztük a tekintetünket, és vártuk a megvilágosodást.

-Egyikőtöknek sem mondtuk még, mert azt akartuk, hogy egyszerre tudjátok meg.-kezdte Balázs- Járunk.