Niki:

Pont kész lett a kaja amire a két Ádám megérkezett. Miután megnéztem két részét egy Horror sorozatnak, végtelenül örültem, hogy végre megérkeztek és nem kell egyedül lennem a házban.

-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk amikor beléptek az ajtón.-Nagyiii.

-Sziaa.-ölelt meg.

-Mizujs? Milyen Bologna?

-Imádom-vigyorgott.

-Ennek nagyon örülök. Éhes vagy?

-Aha. Eléggé. Mi a kaja?

-Bologna-i.

-Ez komoly? Azt hittem Szala viccel.

-A kajával...sosem viccelek.-vágott komoly fejet.

A szememet forgatva betereltem őket a konyhába.

~~~

-Szerintetek milyen lesz Gabi nélkül?-kérdeztem elgondolkodva miután végeztünk a vacsorával.

-Furcsa.-adott tömör választ Szala.

-Nekem is.-bólintott Nagyi- Hiányozni fog. A szurkolók már most hiányolják.

-Mindenki más is.-bólintottam.

-Viszont eljön a meccseinkre.-mondta Szala.

-Igen, nekem is említette. A legjobb helyről fogja nézni. A kispadról.-vigyorogtam.

-Feltéve.-kezdte Nagyi.-Ha Szala lesz olyan kedves, és átadja neki a helyét a padon.

-Hú, de vicci vagy.

-Vicci? Életemben nem hallottam ezt a szót tőled.-röhögtem el magam.

-Most hallottad.-kacsintott rám.

~~~

-Na megvagytok?-kérdezte Szala.

-Meg. Indulhatunk.-bólintott Nagyi.

Bezártam az ajtót majd a kulcsot visszaadtam Ádámnak.

-Oh, hogy b*szná keresztbe az anyját.-káromkodta el magát Szala.

-Mi az?

Nem válaszolt csak a kocsira mutatott, aminek az oldalán egy hatalmas karcolás éktelenkedett.

-Nem vitted be tegnap este a garázsba?-kérdeztem.

-Nem.-dünnyögte.- De basszus hogy lehet valaki akkora tapló, hogy nekimegy, és baszik szólni róla?

-Figyelj. Majd megkéred Tomot hogy vigye el megcsináltatni. Nincs idő most ilyesmire. Menjünk a másikkal?

-Nem tudom. Megkértem az egyik haverom hogy jöjjön el a kocsiért a reptérre, de a másikat nem szívesen adom oda hogy vezesse. Egy vagyonba került. Jó, mondjuk mostmár kurvára mindegy, úgyhogy indulok a másikért.

-Nektek hány kocsitok van?-kérdezte Nagyi.

-Három. Ez itt- mutattam a mellettünk levőre- meg amivel most áll ki Ádám és az enyém. Csak az most nincs itthon. A rendelőnél van.

-Értem. Milyen rosszul megy sorotok.-mondta mosolyogva.

Éreztem a szarkazmust a hangjában és belebokszoltam a vállába.

-De te sem panaszkodhatsz.

-Az lehet, de azért nem tartok még itt.-mutatott a házra.

-Majd fogsz. Szívből kívánom.-mosolyogtam.

-Köszönöm.

-Jöttök?-szólt ki Ádám a kocsiból.

-Aha.

~~~

-Basszus azthittem nem lesz vége a becsekkolásnak.-sóhajtott Nagyi.

-Nekem mondod? Az a csaj nem volt normális.-fújtattam.

Leültünk a helyünkre, és vártuk a felszállást. Az én jegyem Nagyi mellé szólt, Szala meg mögöttünk ült. Öt perc múlva kiderült, hogy Ádám egy csapattársa a Hoffenheimből is Pestre utazik. Addig variáltak a többi utassal, amig végül egymás mellé nem kerültek.

Jól elvoltak, aztán amikor felszállt a gép üzenetem érkezett. Ahogy megnyitottam, elröhögtem magam, ugyanis ez fogadott:

Hali, szívem. Mizujs? 😙😆

Mosolyogva írtam vissza. 21.század...az emberek ott ülnek egymástól egy méterre, de SMS-eznek élő beszéd helyett. Azért a repülőn való selfiezésből én sem maradhattam ki.

Semmi. Veled? 😄

-Ezdejó.-nevetett fel Szalai amikor megkapta a képet.

-A tietek se semmi.-szóltam hátra.

Az út nem lesz hosszú, így nem fogok aludni, inkább rámentem az egyik kedvenc sporthírekkel foglalkozó oldalamra. Két csaj vezeti és eszméletlenül jól írnak.

Amikor betöltött a kezdőoldal, nem kis meglepetés ért.

"A válogatott megkezdi a felkészülést a világbajnoki-selejtezőkre.-Interjú Szalai Ádámmal"

-Nem is tudtam, hogy interjún voltál.-mondtam Szalainak.

-Nem voltam.

-Akkor ez micsoda?-nyújtottam neki hátra a tabletet.

-Fogalmam sincs.-válaszolt és megnyitotta.

Erre már Nagyi is kíváncsi lett.

-Olvasd hangosan.-szólt hátra Ádámnak.

"Virágnak és Nekem, a minap volt szerencsénk összefutni a Mannheim-i repülőtéren a Magyar Válogatott csatárával, Szalai Ádámmal. Rövid interjút készítettünk vele, íme."

-Várjunk csak. Kik vezetik ezt a blogot?

-Két lány. Viki és Gabi.

-Viki vörös Gabi meg egy kis szőke?-kérdezte Szala.

-Aha.

-Akkor mégiscsak adtam nekik interjút. Amikor Nagyit vártam a reptéren, odajöttek és elkezdtek kérdezgetni mindenről. Azt egy szóval sem említették, hogy egy blogot vezetnek és arra kell.

-Régóta olvasom a cikkeket, sok mindenkivel megcsinálták.-bólintottam.- Az emberek felszabadultabban beszélnek nekik, ha nem tudják hogy interjú.

Visszaadta a tabletet én meg tovább olvastam a cikket. Az utolsó kérdésnél viszont elidőztem.

"Arra a kérdésre, hogy van-e barátnője, és mi a helyzet Csillával, csak annyit válaszolt, hogy "A magánéletemről nem szeretnék beszélni", mi viszont holtbiztosak vagyunk benne, hogy közte, és a Válogatott sportorvosa, Nikoletta közt alakulóban van valami."

Na ezen én is alaposan felhúztam magam. Nem értettem, hogy egyáltalán mi közük lenne Ádi magánéletéhez...Nem szóltam erről neki, mert jól tudtam, hogy a föld alól is előkerítené a két fruzskát. Mérgesen kiléptem a böngészőből és az út további részében inkább Nagyival beszélgettem.

~~~

-Akkor találkozunk a megbeszélés után.-nyomott puszit Ádám a homlokomra.

-Okés. Hívj, ha végeztetek. Benézek Hannához.

-Rendben. Ne vigyünk el?-kérdezte.

-Nem kell, köszi. Nem messze lakik. Elsétálok.

-Oké. Szia.

-Szia.-mondtam mosolyogva.

Elindultam Hannáékhoz. Csukott szemmel is eltaláltam már a házukhoz. Amire az utcájukba értem már a hányinger kerülgetett. A repülőút megtette a hatását. Csúcs.

Végre megérteztem drága barátném házához. Bekopogtam.

Az ajtó szinte egyből kitárult és Hanna várt az ajtóban. Valószínűleg azóta leste az ajtót, amióta telefonáltam neki, hogy jövök.

-Szia, Niki.-ölelt át.

-Szia.-mondtam és viszonoztam az ölelését.

Sziasztook!:)
Itt is lenne a kövi rész. Próbálok minden nap új résszel jelentkezni, nem tudom mennyire lesz ez megvalósítható.
Emelett, elkezdtem egy másik történetet is, ami szintén egy fanfiction, az American Horror Storyról. Akit érdekel, az vethet rá egy pillantást. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezt a blogot elhanyagolnám, sőt! :)

Jó olvasást!