Szalai lő...gól! Góól! Úristen, micsoda találat!!! Szalaiii! Az osztrák meccs után, most Budapesten is bizonyított! Magyarország 1, Svájc 0!! A 91.percben!!! Így kell ezt emberek! És ebben a másodpercben a játékvezető megfújja a sípot. Világbajnoki selejtezőn Magyarország-Svájc 1-0!!!

A tömeg tombolni kezdett én pedig Storck nyakába ugrottam, aki szorosan magához ölelt. Amikor elengedtem, vidáman néztem fel rá...illetve csak akartam. Mert Storck vidám mosolya helyett apám nézett vissza rám...

-Apa? Mit keresel te itt?

-Niki! Niki!

-Tessék?

-Nikiii!!!

Furcsán néztem rá. Mivan, már meg is őrült?

-Niki! Ébredj fel!-hallottam Ádám hangját.

Kinyitottam a szememet, és körbenéztem. A hálószobánkban voltam, Ádámmal az oldalamon, aki gondterhelten nézett fel rám.

-Minden rendben?-kérdezte.-Mintha rémálmod lett volna.

-Nem. Nem rémálom volt. Épp ellenkezőleg. A Svájc-Magyarország meccsen voltunk. És te lőtted a győztes gólt.

Ádám elmosolyodott és végigsimította a karomat.

-Úgylegyen.-suttogta.

~~~

-Kérjük kedves utasainkat, készüljenek fel a leszállásra! Reméljük kellemesen telt az utazásuk, és további szép napot.

A repülő ereszkedni kezdett, és Budapest háztetői elkezdtek kirajzolódni. Hiába...bármilyen szép is Hoffenheim és Dortmund, a leendő otthonunk, mégis Magyarország a hazánk. Nem is születhettem volna szebb helyre, és ezzel nem hiszem, hogy egyedül vagyok. "Mert magyarnak lenni, kiváltság!"- viszhangoztak a fülemben Dzsudzsi szavai.

Miután leszálltunk a repülőről, elvettük a csomagjainkat, és fogtunk egy taxit, majd elmentünk Ádám szüleihez.

-Sziasztok, csakhogy megérkeztetek!-ölelt magához mindkettőnket Ádám anyukája.

Viszonoztuk az ölelését, majd beléptünk az ismerős nappaliba. A fotelben Ádám apja ült, kezében a távirányítóval, és épp egy vizilabda-mérkőzést nézett, de érkezésünkre felpattant a fotelből és üdvözölt minket, majd mindketten kérdésekkel árasztottak el minket.

-Mond, Niki, hogy viseled a terhességet?-kérdezte Ádám anyja, gömbölyödő hasamra pillantva. Még néhány hónap volt hátra, és mindenki tűkön ülve várta a kisfiunkat. Merthogy fiú lesz. Bár erről még Ádám nem tud.

-Őszinte leszek, borzalmas.-válaszoltam.- Mindenki valami világmegváltóan gyönyörű érzésnek írja le, de nem az.

-Tényleg nem.-nevette el magát.-Na mesélj.

Le a kalappal Ádám édesanyja előtt, aki türelmesen és végig érdeklődve hallgatta végig ahogy a fájó derekamról, meg egyéb ügyes-bajos dolgaimról panaszkodok, aminek a pici az okozója.

-Hidd el, megéri.-mondta, amikor végeztem.

-Efelől semmi kétségem.-bólintottam.-Viszont igen kellemetlen most.

-Jaj, ez még csak a kezdet. Még meg sem született.-legyintett nevetve.

Valahogy ez nem igazán nyugtatott meg...

¤¤¤

Amikor megérkeztünk Telkibe, rengeteg újságíró fogadott. Ádám nem válaszolt egy kérdésre sem, némán mentünk be az edzőközpontba.

-Sziasztoook!-ugrált le Laci a lépcsőn.

-Szia.-köszöntöttük egyszerre.

-Ejj, de gömbölyű vagy Nikoletta.-nézett rám, bár tekintete kicsit homályos volt.

-Laci, részeg vagy?-kérdeztem, és Ádám is felvont szemöldökkel állt az ügy elé.

-Én? So...soha.-dadogta Kleini.

-Kleinheisler!?? Hol vagy Laci?-hallottunk egy ismerős, vékony hangot.

-Kokó, mi lett Lacival?-kérdezte Szala amikor Kleini megjegyezte hogy Ádámnak nagyon szép madár fészkelt a fejére.

-Dani és ő ivóversenyt rendeztek. Pálinkával. Veszített.-zárta rövidre a dolgot, és felnyalábolta a földről barátját.

-És ééén nyertem.-jelent meg Böde is a lépcső tetején, gyanúsan józan arccal.

-Miért van olyan érzésem, hogy egy korty alkoholt sem ittál?-tettem csípőre a kezem.

-Mert ez az igazság.-röhögte el magát.-Két üveg volt, az egyikbe vizet töltöttem, a másikban pálinka volt. Én a vízből ittam, de Laci...nos látjátok.-mutatott a Kokó vállára támaszkodó férfira.

-Kokó, hol az anyádba vagy?-hallottam meg Némó hangját az emeletről.

-Megyek.-sóhajtott a fiú.

-Várj, segítek.-léptem oda mellé és Lacit együtt emeltük fel.

-A faszomat segítessz. Nyugton ülsz.-förmedt rám Ádám, de szája sarkában mosoly bújkált.

Elengedtem Lacit és Szala átvette a helyem.

-Ejnye, te lány. Pihenj egy kicsit.-csóválta a fejét Ádi.

Így mentünk fel az emeletre, ahol már a teljes csapat ott volt, Petrával és Biancával kiegészítve.

-Sziasztok.-köszöntem nekik, ők meg üdvözöltek.

Szala és Kokó lerakták Lacit Petra ölébe, aki meglepetten konstatálta, hogy barátja illumináltabb, mint valaha.

Ádám mindenkivel lepacsizott, majd leült legjobb barátja, Balázs mellé.

Dzsudzsi széles mosollyal üdvözölt minket, és melegség áradt a szemeiből, amikor együtt látott minket.

-Hogy vagy?-kérdezte.

-Jól. A körülményekhez képest.-bólintottam.-Milyen Abu Dhabi.

-Meleg. Borzasztóan...-adott tömör választ.

Bólintottam. Nem igazán volt amiről társalognunk.

A társaság jól elvolt, sztorizgattak, összeröhögtek, és szívatták egymást.

Ádám bekapcsolta a TV-t, ahol épp sporthíreket mondtak.

-És most élőben kapcsoljuk kollegámat, aki ha minden igaz, már meg is találta Pintér Attilát a stadionban.

-Hööö.-hörgött fel Böde és beintett a TV-nek, mire Nagyi oldalba vágta.

-Mivan? Nem utálhatom hangosan?-kérdezte a "sértett"

-Nem. Itt legalábbis nem.-mutatott Ádi körbe.-Valaki még meghallja a stábból. Nem akarunk médiabotrányt.

Dani elhallgatott és inkább az interjút figyelte.

"Jól játszodtunk ööö....szerintem a csapat ööö...remekül szerepelt ööö...mindenképpen szép eredmény"

Hallgattuk a szavakat kereső Pintér Attilát amikor is Szala felált mellőlem.

-Hova méssz?-kérdezte Dzsudzsák.

-Le a konyhába ööö...kér valaki ööö...inni...ööö?-utánozta Pinyőt mire felröhögtünk, és mivel senki nem volt szomjas, Ádi távozott.

-Aztarohadt.-kiáltott Némó, mire mind köré gyűltünk. Egymáson nyomorogtunk, hogy lássuk a kijelzőt, engem kivéve. Várandós lèvén ugyanis óvatosan bántak velem a fiúk, úgyhogy Kokó felpattant Nèmeth mellől, helyet adva nekem. Protekció pls.

Némó az egyik e-mailje miatt lett ennyire ideges. Homlokát összeráncolta és gondterhelten nézte a sorokat.

-Mi a baj mélytengeri bohóchalam?-simogatta meg Lang Némó fejét aki lesöpörte a fejéről a kezet.

-Ez a baj.-mutatott az e-mailre.

-Dehát ebben az áll hogy egy új edző csatlakozik a stábhoz. Jason Cartmann az USA-ból!-néztem rá, a többiek pedig totál felvillanyozódtak. Örültek ennek, Némóval ellentétben.

-Nem értitek-rázta a fejét.-Jason a Kansas Citynél még a csapattársam volt. És utáltuk egymást...

Sziasztok!
Tudom, iszonyat rég volt új rész, tudom, ezerszer elmondtam már ezt, és tudom, nem számítanak a kifogásaim. Viszont most itt van az új rész, amolyan késői karácsonyi ajándék. Boldog Karácsooonyt mindenkinek😇!