Kiléptem az ajtón, majd becsuktam magam után. Dzsudzsival találtam szembe magam.

-Mit keresel itt? A többiek edzésre indultak, miért nem tartottál velük?-kérdeztem.

-Mindjárt megyek utánnuk. Csak képtelen voltam elmenni, amíg nem tudom, hogy van.

-Jól.-mosolyodtam el.-Végeztem a vizsgálattal, játszhat a meccsen. Épp készülődik az edzésre. Megvárhatod, ha szeretnéd.

-Köszi.-villantott meg felém egy halvány mosolyt.

~~~

-Ez a stadion?-kérdezte Kleini, miközben a busz leparkolt.

-Igen.-bólintott Böde.

-Furcsa...nagyobbnak hittem.

-Egy ekkora szigetnek, elég egy ekkora stadion.-vonogatta a vállát Nagyi, majd felugrott a helyéről.-Mindenki fogja be! Gerzson facetime-olni akar!

A csapat minden egyes tagja hirtelen odatömörült Ádi telefonjához, és figyelték ahogy fogadja a hívást.

-Sziaaaaa, Gerzsoooon.-mondták totál egyszerre.

-Hali srácok. Meg Niki.-mondta mikor meglátta hogy én is a fiúkkal vagyok.

-Íjj, de sötét van otthon. Kápcsúd bé' a khámerát.-utasította Laci.

A képernyőn Gera jelent meg.

-Sokkal jobb.-nyugtázta Kleinheisler.

-Mizu, skacok?-kérdezte.

-Semmi. Épp most érkeztünk meg a stadionhoz.-közölte Némó.

-Uh, akkor nem kéne zavarjalak titeket. Nagyi azt mondta, ráér.

-Rád mindig van időm, cica.-vonogatta a szemöldökét Ádi, mire mindenkiből kitört a röhögés.

-Hogy van a bordád?-váltott komolyabb témára Balázs.

-Egyre jobban.-nyugtatta meg Zoli, majd beszélni kezdett valakihez.

-Úúú, a kislányod az?-kérdezte Lang.

Zoli bólintott egy mosoly kíséretében.

-Mutaaaaaasd.-nyújtotta el a szó végét Kleini.

Gera kislánya bejött a képbe, és integetni kezdett, mi meg mosolyogva köszöntünk neki.

-Sok sikert a meccshez.-mondta a kislány tündéri hangján.

-Awwww, köszönjük.-mondták a fiúk.

-Hallom nektek is fog születni egy pici.-fordult felénk Gera.

-Igen.-mondta Ádám mosolyogva.

-Szívből gratulálok. Meglátjátok, ő lesz az életetek legfontosabb része. Imádni fogjátok.

-Már most is az.-mosolygott Ádi és a lassan gömbölyödő hasamra tette a kezét.

Zolival mindenki váltott még pár szót, majd Tibi bá' szólt hogy "takarodjunk az öltözőbe mert el fogunk késni".

Mind elindultunk, Nagyi kezében még ott volt a telefon.

-Ki volt aki szólt az előbb? Kicsit...-kereste a szavakat Gera.

-Undok?-segítette ki Lovrencsics.

-Igen.

-Ne is törődj vele. Az MLSZ bérelt nekünk egy bébiszittert. Iszonyat irritáló a faszi.-forgatta a szemét NagyÁ.

Egyértelmű volt, hogy a csapatunkból ő gyűlöli a legjobban Tibi bá'-t. És ahogy elnéztem, az öreg sem szimpatizál vele túlságosan.

-Értem. Nos, akkor gondolom majd megismerem.-állapította meg Zoli.

-Átkozni fogod a napot...-szúrta közbe Némó.

-Na, jobb ha hagylak titeket. Sziasztok, és sok sikert!

-Köszönjük.-mondták egyszerre a fiúk majd sorra elköszöntek.

-Szia, Gerzson. Gyógyulj meg hamar!-intett Nagyi.

-Igyekszem, Ádi. Szia.-mondta vigyorogva majd bontotta a hívást.

~~~

-Gyerünk,srácok!-buzdította Balázs a többieket.

-Let's go, gentlemen!-tapsolt kettőt Storck.

A fiúk mind kimentek a folyosóra és felsorakoztak.

Kleini iszonyat izgatott volt, úgy pattogott mint a gumilabda, így Kádár kénytelen volt oldalba bökni, hogy nyugodjon le. Nem nagyon sikerült

Kezdetét vették a VB-selejtezők.

A szél nagyon fújt, az eső is esett, a körülmények nem nekünk kedveztek. Leültem a kispadra, Szala mellé, akit Storck be akarta cserélni, de nem terhelhette túlságosan a lábát, így nem került a kezdőbe.
Priskin kezdett.

A himnuszok után kezdetét vette a játék. Gulácsi óriásit védett, az eredmény null-null volt.

-Szalai, menj melegíteni.-intett Tibi' bá.

Ádám felállt a padról és elindult a pálya szélére. Amikor végzett, Storck jelezte, hogy cserélnénk.

Priskin le, Szalai fel.

A tömeg tombolt, iszonyat lelkesek voltak, pedig nem voltak többen magyarok kétszáznál.

A félidőben még mindig 0-0 volt.

-Srácok, nyugi.-szónokolt Balázs.-Meg tudjuk csinálni, van még 45 percünk. Mutassuk meg nekik.

A második félidőben- bármennyire is küzdöttünk- nem született gól.

Az öltözőben rideg volt a hangulat, mindenki csendben öltözött és miután mindenki kész lett, elindultunk a busz felé.

Szerencsére egy riporterbe sem futottunk bele, így gyorsan felpakoltuk a cuccokat a buszra, és visszaindultunk a hotelbe.

Megvacsoráztunk, majd Bianca utasításait hallgattuk.

-Fiúk!-kezdte -Pakoljatok össze, holnap reggel indulunk!

Mindenki felsietett a szobájába és nekiállt a csomagolásnak.

Mi Szalaával viszonylag hamar végeztünk, így lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel tértünk vissza Magyarországra.

~~~

1 héttel később:

Egy hete volt a Feröer-Magyarország mérkőzés, amin igazságos döntetlent játszott a Magyar Válogatott.

A srácok csalódottak voltak, a stáb csalódott volt, de legjobban a szurkolókat rendítette meg.

A legtöbben újra károgni kezdtek, de szerencsére sokan bíztak még mindig a srácokban, és már a következő meccsre koncentráltak.

-Niki!-szólított Ádám.

-Itt vagyok!

-El kell mennem tárgyalni.-jött be a konyhába és puszit nyomott az arcomra.

-Kicsit bővebben?-kérdeztem.

-Meg kell beszélnünk a részleteket a Dortmund-dal. Elfogadom az ajánlatukat.

Sziasztook! :)

Tudom...ezt a részt múlt szombatra terveztem, de hétvégén nem volt rá lehetőségem, hogy írjam, hétfőn pedig- itt Erdélyben is- megkezdődött a suli. :(

Hamarosan itt a felvételi, nekem pedig rengeteget kell tanulnom, a román tanárnőnk máris boldogítja az életünket...😩😡

Szóval ez volt annak az oka, hogy nem volt rész, de most ittvan, úgyhogy ha tetszett vote-olj és kommentelj! ;)

Kisses :*