-Adj egy tollat, Némó.-nyújtotta a kezét Szala Krisztián felé.

Némó készségesen felényújtotta az írószert, Ádám pedig elvette a lelkes szurkolótól a füzetet, és aláírta a lapot. Aztán a következőt...majd az utánna levőt.

A napszemüvegem mögül figyeltem a jelenetet, amint a srác forgatja a lapokat, Ádi meg az összesre ráfirkantja a nevét.

A nap nem igazán sütött, a szemüveg azért kellett hogy ne ismerjenek fel...bár én teljesen feleslegesnek tartottam, mert így is lefotóznak, Bianca rámtuszkolta.

-Köszönöm szépen.-mondta a srác és elment.

Szala megfogta a kezem és elindultunk leadni a csomagokat. Már nem fájt a bokája, holnap megvizsgálom és valószínűleg játszhat.

-Elnézést.-állított meg minket egy riporter.- Feltehetnénk pár kérdést?

-Fel, persze.-bólintott Ádám.- Menj csak be, Niki, majd követlek.

-Igazából hozzá is lenne néhány.-javította ki magát az újságíró.

-Kizárt.-vágta rá Szala.-Ő kimarad ebből. Semmi köze a sajtóhoz és nem is akarjuk, hogy legyen.

Én elindultam a lépcső irányába, még hallottam, ahogy kérdezgetik Ádámot. Örültem hogy így helyben hagyta a riportert, és nem kellett én is interjút adjak, hiszen tuti hogy csak a magánéletünket firtatták volna.

Amint beléptem a reptér épületébe Böde várt, és felajánlotta a segítségét a csomagok cipelésében.

Mondtam hogy nincs rá szükségem, de a tekintetét látva inkább odaadtam a sporttáskám, mielőtt kicsavarja a kezemből.

A becsekkolás után a legtöbben fénysebességgel rohantak a repülő felé, mert mindenki az ablakhoz akart ülni, ami képtelenség lett volna, így "aki kapja marja" elv alapján működött a dolog.

Szala nem szállt be a játékba, inkább mellettem sétált,másik oldalán Dzsudzsival.

Az osztagból néhányan nem voltak hajlandóak versengeni, így hozzánk hasonlóan csak nyugisan lépkedtek. Amikor észrevette a srácok magatartását, Tibi bá' feje vörösödni kezdett, addig, amíg már inkább hasonlított egy céklára, mintsem emberre. Dühösen fortyogott valamit az "éretlen huszonévesekről" és utánnuk sietett.

-Nem lesz bajuk?-kérdeztem Storckot aki csak legyintett.

-Dehogy. Én vagyok a főnök, Tibornak nincs akkora hatalma, max. sarokba állítja őket...esetleg kioszt egy-két pofont -nevetett fel.

Amikor felértünk a repülőre a többiek már befejezték a vitát. Némó nem érte el a célját, mert a legszélén ült, távol az ablaktól, keresztbe font karral. Mellette Stibi, hasonlóan. Az ablaknál pedig, Tibi bá' csak hogy egyikük se ülhessen ott.

Szala visszafolytott nevetéssel pacsizott le Némóval és sok sikert meg kitartást kívánt az úthoz. Mondjuk teljesen mindegy, ahogy felszálltunk, amúgy is mindenki felpattan majd a helyéről, és koslatni kezd.

Így is történt. Amint a pilóta szólt hogy kikapcsolhatjuk az öveket, mindenki felállt (Némó és Stibi a szokásosnál gyorsabban) és dumálni kezdtek meg helyeket cserélgettek.

A fiúk addig nyafogtak, amíg csináltam róluk egy képet, hogy mind feltolhassák a közösségi oldalakra. A fényviszonyok szörnyűek voltak, úgyhogy az összes lámpát felkapcsoltuk a jó kép érdekében. Ami végül sikerült:

Miután elkészült a fotó, jöhettek a "Nagy az orrom?", "Jézusom hogy vigyorgok", "Mi az a fej, basszus" kririkák.

-Mintha egy csapat lány nézné a saját képét. Mindenki befogja és ezt most feltoljuk a netre. Nyugi, jól néztek ki.-mondtam.

-Örülünk hogy ennyire szexinek találsz bennünket.-vigyorgott Némó.

-Én nem ezt mondtam- nyújtottam rá a nyelvem.

A srácok jót vihogtak a szóváltásunkon. Majd készültem visszaülni a helyemre, de egy ülésbe bevertem a lábam.

Nem túl nőies szavak hagyták el a számat egy "áuuu" közepette.

-Mi a baj, Niki?-kérdezte Szala.

-Jön a baba!!!-ordította el magát Laci mire mondenki felénk fordult.

-Mi? Nem! Hülye! Csak bevertem a lábam.-nevettem el magam.

-Jaa...okés. Már megijedtem.-vont vállat és mintha semmi sem történt volna, tovább nézte Nagyival az angol nyelvű filmet, amiből alig értett valamit, így a mellette ülő fiút faggatta a szavak jelentéséről, aki már kezdett ideges lenni, hogy nem tud figyelni az eseményekre.

-Ùúú...és mit jelent a "trávöl"?

-Amit most csinálsz.-válaszolta Ádám.

-Ülök?

-Nem.

-Filmezek?

-Neeeem.

-Feleslegesen fecsegek?

-Neem. Vagyis de. Feleslegesen fecsegsz. Viszont a szó nem ezt jelenti. Hanem azt hogy "utazni".-felelte.

-Jaaaa.

Mi Szalával visszafolytott röhögéssel hallgattuk a párbeszédet, majd a vállára dőlve aludtam el.

A következő hang amit hallottam Ádi hangja volt, aki a fülembe suttogta hogy keljek fel, mert megérkeztünk.

~~~

-Emberek, itt rohadt hideg van.-jelentette ki Lang.

-Remek. Van még valami ehhez hasonló mélyen szántó megjegyzésed?-kérdezte Dibusz.

-Nem, most éppen nincs.

A hotelünk felé sétáltunk. Mindössze néhány métert kellett megtennünk a "Feröeri nyárban", de máris meg voltunk fagyva.

A hall nagyon barátságos volt, szép berendezéssel, és ami a legfontosabb, végre meleg volt.

-Jesszusom, nem hittem volna hogy valaha ennyire fogok örülni egy kis tűznek.-futott Laci a téglából kirakott kandalló mellé.

A recepciós furcsán nézett rá, amikor törökülésben letelepedett a tűzhely elé, de végül szó nélkül hagyta, és a kulcsainkat kezdte átadni Storcknak.

-László kelj már fel onnét!-rivallt rá Kleinire Tibi bá' aki időközben szintén beért az épületbe.

-Francba. Azthittem ráfagy a járdára vagy valami ilyesmi.-dünnyögte Balázs.

-Áh, nincs akkora szerencsénk.-mormogta Szala.

-Egyáltalán ki vette fel?-fintorgott Némó.

-Nem kellett fölvenni. Magától jött. Az MLSZ vezetőjének testvére.-válaszolta meg a kérdést Bianca, aki néhány másodperccel ezelőtt még esküdni mertem volna, hogy Storck körül ólálkodott, folyamatosab telefonálgatva.

-Uh, akkor nem lenne jó ötlet belefolytani a tengerbe, igaz?-szisszent fel Nagyi.

-Ha a Szövetségnél akarsz maradni, nem. Páros lábbal fognak kirúgni ha áskálódtok ellene.-rázta meg a fejét Bia.

-Rosszabb mint Sztákon.-rázta meg a fejét Niko, mire mindenki rá szegezte a tekintetét.

Ki a fene az a Sztákon? Értetlenül néztünk össze, amíg Isti meg nem szólalt.

-Nem Sztálin?-utalt a kommunista vezetőre.

-Egyre megy.-legyintett Nikolics.

-Hát, nem egészen...-dünnyögte a fiú.

-Jó voltál töriből igaz, Kiskokó?-ölelte át Isti vállát Böde.

-Igen. Sok jó jegyet szereztem belőle.-vonogatta a vállát.

-Nagyszerű. Akkor most szerezz nekem egy forrócsokit.-nyújtott 10 eurót Némó Isti felé, majd hátbaveregette.

-Jaj, nemár, srácok.-szóltam miután elszaladt az említett személy.-Miért csicskáztatjátok meg szivatjátok szegényt?

-Nyugi, Niki.-csitított Böde.-Bírjuk a srácot.

-Ja, tök jófej. Ez csak egy beavatási rítus.-bólogatott Balázs.

-Ez akkor sem fair.-ráztam meg a fejem.

-Kiskokó a csapatunkhoz tartozik. A mi apró szivatásainkon kívül semmi baja nem eshet, arra azonnal ugranánk.-nyugtatott meg Szala.

Storck meghozta a kulcsokat, és szétosztotta, majd eligazított minket hogy merre találjuk a szobákat.

Amikor benyitottunk a sajátunkba, gyönyörű szoba fogadott. Nem volt túl nagy, de a célnak tökéletesen megfelelt.

Kinéztem az ablakon, és végig kémleltem az alattunk elterülő egyhangú, szürke tájat.

Hello, Feröer...

Sziasztook!:)
Itt is lenne az új rész, remélem tetszeni fog. A héten, valószínűleg vasárnap fogok hozni még egy részt.
Nekem hétfőn, azaz szeptember 12.-én fog elkezdődni a suli, így kevesebb részt tudok majd publikálni, de igyekszem,hogy a heti egy mindenképp legyen meg! Addig is, jó olvasást, ha tetszett, vote-olj, és írj egy kommentet, szívesen elolvasom a véleményeket! :)

Kisses :*