Örültem, mert úgy tűnt, Ádámra tényleg hatni tudtam.

Ezután jött az én problémám, amire csakhamar rá is tért.

-És mi volt az, amiről te akartál beszélni?

-Nos...Iszak Eszti.

Felsóhajtott. Tehát igaz.

-Niki meg tudom magyarázni.

-Hallgatlak.-dünnyögtem lemondóan.

-A Borsban láttad a Szalai nyilatkozatokat?

-Igen.-válaszoltam.

-Szóval. Bármennyire is hihetetlen, nem én nyilatkoztam. Hanem egy másik Szalai Ádám.

-Oké ezt nem értem.

Ekkor röviden összefoglalta azt a hírt, amit az egész ország tudott rajtam kívül (persze hogy pont az elmúlt egy héten nem olvasok híreket pff..) vagyis hogy a Bors egy másik Szalai Ádám nevezetű emberkének tette fel a kérdéseket, aki készségesen válaszolt is.

-...és nem vagyok az az agresszív fajta, de ha egy bulvárújság is fel mer ezután keresni a magánéletemmel kapcsolatban komolyan mondom hogy két kézzel fogom őket visszatömni az anyjukba.

-Értem.-bólitottam. Arról inkább nem szóltam neki,hogy honnan tudtam a hírről, néhány dolgot jobb ha nem tud.

~~~

Kezdett besötétedni. A fiúk épphogy végeztek az edzéssel, én meg segítettem a stábtagoknak összeszedni a cuccokat.

-Nem szükséges. Menj csak be pihenni.-szólt a kapusedző. Mindannyian tisztában voltak vele hogy terhes vagyok, Storck elpletykálta nekik.

-Szeretnék segíteni.-győzködtem.-És egyáltalán nem szükséges ez a nagy felhajtás. Terhes vagyok, nem halálos beteg. Csak össze tudom szedni ezeket a bólyákat.-mondtam mosolyogva.

-Nos, ez esetben köszönöm a segítséget.-válaszolt és átvetette a vállán a zsákot, tele labdákkal.

Amikor mindent elpakoltunk a hotel felé indultunk. A fiúk még nem értek le a vacsorához, először lecsutakolják magukat.

A szobánk felé vettem az irányt, amikor Storck, aki velem szembe jött, megállított.

-Niki, lenne egy perced?-szólt angolul, a megszokott enyhe német akcentusával.

-Persze.-válaszoltam.

-Holnap fel kell mennem Pestre elintézni valamit, és a stábból is velem tartanak néhányan, köztük a másodedző és a kapusedző is. Nincs sok időnk, néhány nap és itt van a meccs Feröer ellen, egy edzést sem lehet kihagyni. Te már sok edzésünket láttad. Nem tartanád meg a holnap délelőttit?

-Mi? Hogy én?-kérdeztem.

-Igen.

-Hát...persze, megtartom ha nincs más opció. Viszont mi lesz a kapusedzővel?

-Azt majd elintézem, ne aggódj, ismerek egy jó edzőt, akit ide fogok küldeni. A srácok dolgoztak már vele, örülni fognak.

-Rendben.-mentem bele végül.

-Köszönöm szépen. Jövök neked eggyel.-mondta hálásan.

-Ezt megjegyzem.-mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta.

~~~

A szobába érve, még mindig hallottam hogy a fürdőben folyik a víz, így gyanítottam, Ádi még nem végzett a fürdéssel.

Bekapcsoltam a TV-t és elfeküdtem az ágyon. Ádám tizenöt perc után kijött a fürdőszobából, és leült mellém az ágyra.

Én is ülő helyzetbe küzdöttem magam, és a vállának döntöttem a fejem. A parfümje ismerős illatát éreztem, és mély levegőt vettem.

Ő nyomott a homlokomra egy puszit, és csak némán ültünk.

A csendet egy hang törte meg ami a folyosóról jött. Valaki ordibált.
Ádám felállt az ágyról és kinyitotta az ajtót. Az arcán a vonások hangulatának megfelelően változtak.

Először meglepetés, majd elgondolkodott valamin, végül elröhögte magát és intett hogy menjek oda. Felálltam az ágyról és én is kilestem az ajtón.

A folyosón Kleini és az új gyerek ordítoztak, név szerint Kovács Isti, de nem sűrűn hallottam a becsületes nevét, lévén hogy mindenki "Kiskokó"-nak...becézte? Csúfolta? Nem is tudom. Nem mutatta jelét hogy különösebben zavarná.

-Adod vissza!-mondta a gyerek.

-Nem! Megírom a csajnak!-válaszolta vigyorogva Kleini és olyan magasságba tartotta a telefont, hogy szegény srác ne érje el.

-Mit csináltok?-kérdezte Szalai.

A két fiú meglepve vette észre, hogy társaságuk van.

-Semmit!-válaszolta Isti.

-Kiskokó bele van zúgva valami csajba, én meg intézkedek, hogy összejöjjön neki, mert bénábban csajozik, mint ahogy Nagyi csapot szerel.-hadarta egy szuszra Kleini.

-Kikérem magamnak, Nagyi profi csapszerelő!-mosolyodtam el, mert eszembe jutott ex-szobatársam rejtett tehetsége.

Ádám mellettem állva elvigyorodott. Neki is eszébe jutott a nap, amikor Balázzsal bejöttek hozzánk tusolni.

-Min vigyorogsz Szala?-kérdezte Kleini.

-Áh, régi szép emlékek.-legyintett.

Én visszamosolyogtam rá, Kleini is kezdte kapizsgálni, hogy az EB-ről van szó, szegény Isti pedig csak állt, mit sem sejtve az egésszről.

-Na, elég a nosztalgiázásból. Laci add vissza szerencsétlen gyereknek a telefont, hadd intézze el ő maga a dolgait. Mars le vacsorázni!-mondta Ádám.

-Nem vagy az apám.-vágta rá Kleini.

-Lehet, viszont idősebb vagyok nálad. Meg Istinél is. Na, gyerünk.

Elindultak az ebédlő felé, mi pedig követtük őket.

~~~

Reggel korábban lementem a pályára a stáb ottmaradt tagjaival és előkészítettük a pályát az edzéshez.

A fiúk kilenckor érkeztek meg, és a pályát vizslatták, mert Storck sehol sem volt.

Ekkor én léptem a pályára. Néhányan meglepődtek, vagy kíváncsian figyeltek, de legtöbben még csak álmosan néztek ki a fejükből. Némó Böde vállára dőlt és talán el is aludt, mert mintha halkan horkolt volna.

-Ma én tartom az edzést.-kezdtem.

Erre mindenki rám szegezte a tekintetét.

-Haver te tudtad és nem mondtad el?-bökte oldalba Böde Szalát.

-Én sem tudtam.-válaszolta.

-Senki sem tudta csak a stáb. Na, tíz kör futás. És valaki ébressze már fel Némót-tapsoltam.

A fiúk futni kerdtek, Némó felébresztését meg úgy oldották meg, hogy Dani nemes egyszerűséggel kisétált alóla.

-Némó van tíz kör futás.-tájékoztattam, mire elindulta a többiek után.

-Hol van a helyettes kapusedző?-kérdeztem az egyik stábtagot.

-Most érkezett meg.-mutatott a pálya bejáratához.

Az említett irányba pillantottam és nagyon megörültem. A kapusedző nem volt más mint Gabi.

200 wattos mosollyal az arcomon siettem oda hozzá.

-Szia.-köszönt mosolyogva.

-Gabiii, ezer éve nem láttalak.-mondtam majd átöleltem.

-Volt az három hónap is.-válaszolta.

A fiúk is észrevették régi csapattársukat és nagyon meg akartak állni, hogy üdvözöljék, de közöltem velük hogy lesz még elég idejük, és aki megáll, annak plusz egy kör futás.

Gabi intett a kapusoknak, hogy álljanak ki a sorból és kövessék őt a kapuhoz, így ők elmentek gyakorolni.

Amint a többiek végeztek a futással, egy próbamérkőzést játszottak. Király is visszajött, az egyik kapuba Dibuszt, a másikba Bogdánt állította.

Elosztottam a csapatokat és kezdődhetett is a játék.

A szakmai tanácsadóval az oldalamon elkezdtük vizsgálni a játékosokat.

-Balázs, menj jobbra, ha akkorát kerülsz, el fogsz fáradni!-kiáltottam be, Dzsudzsi pedig egy bólintással jelezte, hogy észben tartja a hallottakat.

-László!! Hova passzolod a labdát? Nem random kell lövöldözni! Ott van fent NagyÁ, vagy Németh a másik oldaladon. Nézz szét egy kicsit!-hordta le Kleinit Tibi bá'.

-Szééép!-dicsértem meg Langot, aki gyönyörű passzt adott Guzmicsnak.

Guzmics Szalának adta tovább a labdát, aki most nyílefyenesen szágudott a kapu felé.

-Védők! Hol vannak a védők??-ordította Tibi bá'.

Ádi a tizenhatoson belülre ért, és elrúgta a labdát, de sajnos csak kapufa volt. Ekkor Dzsudzsi érkezett a segítségére, akinek a nyomában Priska futott, de nem tudta megakadályozni, hogy a labdát Balázsnak passzolják. Dzsudzsi megküldte a labdát, ami a háló balfelső sarkában végezte.

Tibi bá' higgadtan próbálta elmagyarázni a védőknek hogy mit hogyan csináljanak legközelebb, én pedig Ádámnak és Dzsudzsáknak gratuláltam a szép összjátékért.

Folytattuk a mérkőzést. Böde vezette a labdát Szalai pedig szembeszállt vele, hogy elvegye.

Böde küzdött de Ádám nem hagyta magát. Gyorsan mozgott és Dani elvesztette az egyensúlyát, majd elcsúszott, maga alá temetve Ádám lábát.

-Uh, haver, bocsáss meg, jól vagy?-kétdezte Dani.

Én is odasiettem hozzájuk.

-Minden rendben?-kérdeztem aggodalmasan.

Ádám mosolyogva bólintott.

-Kicsit lüktet, de nem vészes.-mondta és felállt. Illetve felállt volna, de vissza is zuhant.

A többiek is körénk gyűltek és felszisszentek amikor Ádám visszaesett a földre.

-Ezt komolyan mondom nem hiszem el.-dünnyögte Szalai. Illetve nem ezeket a szavakat használta, de így jobban hangzott.

-Meg ne próbálj újra ráálni.-utasítottam, és lehajoltam hozzá.

-Minden rendben lesz?-kérdezte Laci.

-Nem vennék rá mérget...-suttogtam amikor lehámoztuk Ádám lábáról a felszerelést és megláttam a feldagadt bokáját.