Gyorsan átfutottam mégegyszer a listám, hogy tudjam, biztos bepakoltam-e mindent. Ismét elfogott az az idegesítő érzés, ami minden utazás velejárója nálam, vagyis a "Valamit tuti itthon felejtek".

Ádám nemrég ért haza edzésről, és elvonult zuhanyozni.
Az ember azt hinné, hogy ő is tiszta ideg, de nem így volt. Miután kijött a fürdőszobából elterült a kanapén és sporthíreket olvasott az iPad-en.

-Ádi, hogy a francba pakoltál már be mindent?-kérdeztem.

-Minden alkalommal amikor Magyarországra utazok, ugyanazokat a holmikat viszem. A fejemben kész lista van.

-Jó neked.-sóhajtottam és lehuppantam mellé a kanapéra.

-Te nem vagy még kész?

-De igen. Csak azon gondolkodok, vajon mit hagyok itthon.

-Hajvasaló.-vágta rá.

-Mi?

-A hajvasalód még a szekrényben van. Nem fog kelleni?

-Basszus, de. Tényleg.-csaptam a homlokomra.-Köszi.

-Szívesen.-mosolyodott el.

Feltrappoltam a lépcsőn, majd előkerestem a tárgyat a szekrényből és beraktam a bőröndbe a többi cucc közé.

Na. Mostmár készen állok az edzőtáborra.

-Niki! Telefooon!-kiáltott Szala.

-Megyek.

Amint leértem, Ádi már nyújtotta is a készüléket.

-Bianca az.-válaszolta meg a fel nem tett kérdésem.

-Sziaaa.-vettem fel a telefont.

-Nikiii. Halii.-hallottam Bia hangját.

Az utóbbi hónapokban nagyon jóba lettünk Biancával. Még mindig Storck tolmácsaként dolgozik, de gyakran jár Németországban is, ilyenkor pedig mindig benéz hozzánk.

-Mizu?-kérdeztem.

-Semmi. Nagyban pakolászok. Storck kérdezte, hogy mikor érkeztek.

-Holnap délben.-mondtam.-Beugrunk anyámékhoz és utána megyünk a megbeszélésre. Mármint én nem, csak Szala.

-Te hol leszel?

-Járok egyet Pesten. Rég nem voltam otthon.

-Értem. Nos, akkor megmondom Storcknak, hogy a megbeszélésre megérkeztek.

-Nagyi is velünk jön. Két óra múlva érkezik ide. Ádám megy érte a reptérre, innen meg együtt repülünk.

-Okés. Nagyiról jut eszembe... Hallottad hogy Kleini becsajozott?-kérdezte.

Nem láttam az arcát de tudtam hogy azt a bizonyos sunyi képét vágja.

-Nemár. Komoly?-vigyorogtam.-Ki a szerencsés hölgy?

-Valami Petra. Egy meccsen találkoztak. Kleini meglátta a lelátón és annyira megtetszett neki, hogy még a bedobást is elvétette.

-Oh. Milyen romantikus.-nevettem fel.

-Az. Mindenesetre, a csaj nem jön az edzőtáborba, Laci meg kivan.

-Szegény. És mi van veled, drága barátném?-kérdeztem.

-Mi lenne?

-Nem vagyok hülye. Láttam a képeidet instán Dzsudzsival.

-Az semmi. Csak barátok vagyunk.

-Aha, perszeeee.-nyújtottam el a szó végét, amivel kábé olyan hatást értem el, mint egy alsós csaj, amikor a barátnőjét faggatja.

-Mindegy. Majd beszélünk.-nevetett Bianca.

-Ezt nem fogom annyiban hagyni.-jelentettem ki.- Szia.

-Haha. Szia- mondta röhögve és letette a telefont.

Amikor újra beléptem a nappaliba, Ádám épp feltápaszkodott a kanapéról.

-Éhes vagy?-kérdeztem.

-Ahaaaa.-nyújtotta el a szó végét és megölelt.- Csinálsz valami kaját?

-Persze. Mit kérsz?

-Lasagne-t.-válaszolta.

-Okés. Fél óra és megvan.

Elindultam a konyha felé és előszedtem a hozzávalókat. Nekifogtam, Ádám pedig leült a konyhapulthoz és engem figyelt.

-Ennyire nem lehet érdekes ahogy Lasagne-t készítek.-mosolyogtam.

-Nem az. Ami azt illeti mindjárt elalszok. Megyek futok egyet.-azzal elindult a futópad felé.

Egy ideig még hallottam ahogy felballag az emeletre, aztán csend.

~~~

Szalai:

Miután végeztem a futással letusoltam mégegyszer, és lesétáltam a konyhába, ahol már a Lasagne illata terjengett.

Leültem az asztalhoz és ásítottam egyet. Amióta hazaértem az edzésről, nagyon nyomott volt a hangulatom.

-Szalai úr! Csaknem ült le az asztalhoz?-hallottam Niki hangját a konyhából.

-De igen-válaszoltam.

-Aha. És megteríteni ki fog?-ugratott Niki.

-Gondoltam majd te.

-Hah...Azt várhatod.

Mosolyogva csóváltam a fejem, majd feltápázkodtam a székről és elindultam a tányérokért.

Amikor végeztünk a kajával gyorsan felpattantam és elindultam átöltözni, mert Nagyi gépe egy óra múlva landol Mannheimben, ami 40 perc volt kocsival a legjobb esetben is.

-Elmentem.-szóltam be Nikinek, aki éppen valami sorozatot nézett.

-Okés.-bólintott mosolyogva.

~~~

A repülőtéren gyakran megfordultam így már csukott szemmel is odataláltam volna.

Volt egy kis forgalom, de nem vészes, így 45 perc kocsikázás után meg is érkeztem.

Besétáltam a reptérre, és vártam.

A Bologna-i járat 15 perc múlva landol, így leültem és vártam. Épp Snapchaten voltam, amikor valaki megszólított.

-Szalai Ádám?

-Igen?-néztem fel a telefonomból.

Két lány állt előttem. Az egyik tetőtöl talpig feketében volt, vörös haja erősen elütött sápadt arcától. A másik szőke volt és alacsonyabb mint az előző. Kék szemeiben csodálat ragyogott.

-Úristen. El sem hiszem, hogy találkoztunk.-mosolygott a vörös.

-Hidd csak el.-mosolyogtam vissza rá.

-Csinálhatnánk egy képet?-kérdezte a szőke.

-Persze. De előbb eláruljátok a neveteket?

-Én Viki vagyok.-nyújtotta felém a kezét a vörös.- Ő meg- mutatott a mellette levőre- Gabi.

-De szép nevetek van.

-Köszönjük.-mosolygott zavartan a szőke.

A vörös elpirult a bók hallatán, és a földet kémlelte, bár kétség kívül nem ő volt a szégyenlősebb.

Megkértek egy német hölgyet, hogy csináljon rólunk egy képet, majd beszélgetni kezdtünk. Elmondták, hogy nagy rajongóim, és nagyon örülnek hogy összefutottunk. Kérdezgettek rólam ezt azt, például hogy mit várok a VB-től, meg hogy tervezek-e klubbot váltani, esetleg maradok a Hoffenheim-nél. Az egész úgy hatott, mint egy interjú, de sokkal barátságosabbak voltak, mint egy átlagos riporter.

-Csak hadd kérdezzek még egyet.-tette fel a kezét a szőke.

-Rajta.

-Van barátnőd? Mi van a sportorvosotokkal? Együtt vagytok?

-A magánéletemről nem szertnék beszélni, bocsi.

-Áh, értem. Nos, semmi baj. És amúgy mi járatban vagy errefelé?

-Nagy Ádámot várom. Hamarosan landol a gépe. Ami azt illeti -pillantottam az órámra-, pontosan két perc múlva. Szóval jobb ha megyek.

-Nos, akkor szia. És sok sikert a VB selejtezőkön.-mondta a vörös.

-Köszönöm szépen.-mosolyogtam rájuk, majd elindultan a kettes terminál felé.

A gép már megérkezett, de Nagyit még nem láttam.

Néztem a tömeget, aztán egyszer csak észrevettem őt is.

-Szia, öcskös.-tettem a vállára a kezem.

-Szia.

-Mizujs? Milyen Bologna?

-Jó. Nagyon tetszik. Mindenki kedves és segítőkész.-bólintott.

-Örömmel hallom.-mosolyogtam.-Éhes vagy? Niki csinált kaját.

-Uh, igen nagyon. Pontosan mit is?-kérdezte.

-Azthiszem Bolognait.-mondtam vigyorogva.

-Na ezeket a zseniális vicceket sem hallottam még soha.-mosolygott és beszálltunk a kocsiba majd elindultunk haza.

Sziasztook!:)

Itt is lenne a második évad első része remélem legalább annyira fog tetszeni nektek, mint az első. Ha igen, nyugodtan hagyj egy kommentet odalent. :)

Kisses :*