Niki:

-Király!-szóltam halkan.

Az edzés már megkezdődött. Nem láttam még őket ennyire kemélyen edzeni, dehát ez van. Hisz a portugálok ellen lesz a következő meccsük.

-Igen?

-Mehet?-kérdeztem.

Bólintott, és elment, hogy lefoglalja a kapusedzőt.

A stábtagok minden cuccukat ledobták a padra, úgyhogy odarohantam, és elkezdtem keresgélni.

Tisztában vagyok vele, hogy ez pofátlanság, de muszáj volt megtudnom, hogy kivel beszélt a leváltásomról.

Végre megtaláltam a dzsekijét és benne a telefonját. Kódolt. Mérgesen fújtattam egyet, és elkezdtem próbálgatni mindenféle kombinációt. Nagy nehezen ötödikre eltaláltam és szabad volt a pálya.

Gyorsan hátrapillantottam, de senki nem látta. A fiúk épp labdát vezettek, Gabi pedig a kapusedzőt fárasztotta, aki szerencsére pont háttal állt nekem.

Sietve léptem be a menübe, és megkerestem a híváslistát. Visszapörgettem a kijelölt napra, és megnéztem,kivel beszélt abban az időpontban, amikor rajtakaptam.

A számhoz nem társított nevet, így gyorsan elővettem az én mobilom és bemásoltam a telefonszámot.

"Ez a szám már a névjegyzékben van. Cserélni kívánja?"

Gyorsan visszatettem az edző telefonját a helyére, és leültem a padra. Intettem Gabinak, hogy megvan, aki hálásan fogadta a hírt, mert már nemigen volt amivel lefoglalja.

Elkezdtem keresgélni a névjegyzékemben, és csakugyan megtaláltam a számot. Viszont nem akartam hinni a szememnek, amkor megláttam,hogy kihez tartozik...

~~~

Balázs:

-Dzsudzsi, gyere te jössz!-kiáltott Szalai a pálya másik végéről.

A reggeli edzést kihagytam, viszont ezt már nem tudtam. Mondjuk nem is akartam volna.

Edzés után felmentem a szobába, és letusoltam. Amikor kiléptem a fürdőszobából, szembetűnt, hogy még be sem ágyaztam reggel óta. Se Niki.

Épp végeztem, és ledőltem az immár megvetett ágyamra, bekapcsoltam a TV-t de ekkor kopogtak.

Ajtót nyitottam, és Niki állt a küszöbön.

-Bejöhetek?-kérdezte.

-Persze. Akár kopogás nélkül is.-mosolyogtam rá, de nem viszonozta.

Rosszat sejtve követtem, és lehuppantam mellé az ágyra.

-Mi a baj?-simítottam végig a hátát, ő viszont csak nézett maga elé, majd a vállamra hajtotta a fejét.

-Király segített ma kideríteni, hogy kivel beszélt a kapusedző.

Erre kíváncsian fordultam felé. Az elmúlt napokban ez volt az az ügy, ami a leginkább foglalkoztatott az EB mellett. Akkor is, ha Nikinek úgy tűnt, nem érdekel.

-Ki az?-kérdeztem, tetetett higgadsággal az arcomon.

Niki sóhajtott, majd úgy ejtette ki a szót a száján, mintha átok lenne.

-Apa.-felelte egyszerűen.

-Hogy mi?

-Jól hallottad.-bólogatott.-Nem hittem volna hogy ilyenre is képes.

-Ez miattam van.-mondtam.

Erre felkapta a fejét.

-Dehogy is!-vágta oda.

-Oh,dehogyis nem. Oké, hogy azelőtt is mérges volt, de amikor megcsókoltalak a meccsen, 30.000 ember előtt, akkor betelt nála a pohár.

-Nem hiszem hogy az volt a baja, hogy 30.000 ember előtt csókolóztam. Inkább az, hogy veled.

Ezek a szavak villámcsapásként értek. Mindezzel eleve tosztában voltam, de így kimondva csak még rosszabb volt.

Niki láthatta az arcomon, hogy épp min gondolkodok, mert a vállamra hajtotta a fejét, és végigsimította az arcom.

-Nem érdekel a véleménye.-suttogta.- Nekem csak az számít, hogy itt vagy nekem.

Mosolyogva fordultam felé, és nyomtam egy puszit a homlokára, majd szorosan magamhoz öleltem.

Niki:

Már sötétedett. A fiúk lent voltak esti edzésen, én meg addig összeszedtem a cuccaim, mert úgy döntöttünk Balázzsal, hogy "leköltözök" hozzá.

Persze nem pakoltam fel az összes cuccom, és a szekrényből sem szedtem ki mindenem, csak azt a ruhát amit másnap akartam felvenni, meg egy-két dolgot a fürdőszobából.

Lementem a szobájába, és letettem a cuccaim a fotelra, majd én is lehuppantam az ágyra.

Az ablakból szép kilátás nyílott, és a szoba is szép lett volna, csak épp óriási káosz uralkodott benne. Nekiálltam rendet rakni, és már épp végeztem volna, amikor Gera rontott be az ajtón.

-Niki, gyere gyorsan. Nagyi megsérült!

Több se kellett nekem, felpattantam, és Gera után rohantam.

~~~

-Ádi, mi történt?-kérdeztem, amikor leértem a pályára.

-Abszolút semmi. Legalábbis azt hittem. Viszont megpróbáltam lábra állni, és nem megy. Rohadtul fáj.

-Jó, de elestél vagy mi?

-Igen. Elég béna vagyok-nevetett fel, annak ellenére hogy látszott, nagyon fáj a lába.

-Dehogy vagy.-szólalt meg Böde, aki ott gugolt Ádám mellett.-Mindenkivel megesik.

A többiek is mind körülöttem álltak, és kérdezgették Ádit.

-Szalai!-szóltam oda a mellettem álló srácnak.

-Tessék?

-Légyszíves menj a rendelőbe, és hozd el azt a ládát, ami az asztalon van.

Bólintott, majd elfutott a rendelőm felé.

-Így fáj?-kérdeztem és óvatosan hozzáértem a bokájához.

Megrázta a fejét.

-Nem jobban mint az előbb.

Bólintottam, és felnéztem, mert Szalai meghozta a ládát.

Megvizsgáltam Ádit, aki türelmesen ült, (nem mintha bárhova is mehetett volna) és néha felszisszent.

-Meg is volnánk.-mondtam.

-Felállhatsz. Segítsetek neki, hogy ne kelljen megerőltesse.-intettem oda Balázst meg Bödét.- Ne engedjétek hogy rá álljon. Kísérjétek be.

-Várjatok.-szólt Ádi.-Niki, mi a baja a lábamnak?-kérdezte.

-Kificamodott a bokád. Pihentetned kell.-feleltem.

-Játszhatok a meccsen?

-A portugálon? Semmiképp sem.

Sziasztook!:)
Áh, tudooom, három napja nem volt rész, és ennek az az oka, hogy nagyon elfoglalt vagyok, ráadásul jövőhéten nyaralni megyek, úgyhogy lehet, ha kevesebb rész lesz. De azért megpróbálom hozni a részeket 2-3 naponta.
Addig is itt az új rész, ha tetszett, vote és komi! :)

Kisses :*