Niki:

A fiúk edzésének mára vége. Lejátszodtak egy próbamérkőzést, ami 1-0 lett Balázsék javára. Ő rúgta a gólt, ami büszkeséggel töltött el.

Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha kitudódik a kapcsolatom Balázzsal, ami nem lesz már soká, lévén hogy 40.000 ember előtt csókolt meg.

Abból a 40.000 emberből kb. 35.000 túlságosan fel volt dobva, ahhoz, hogy észrevegye, 3000 túl messze ült, viszont így is maradtak 2000-en akik simán lefényképezhették az incidenst.

Az edzés további részében a fiúk a rugástechnikájukon csiszolgattak, meg gyakorolták a kapurarúgást.

-Niki!-szólított Böde.

-Tessék?

-Ádival most ráérünk, mivel hamarabb vége lett az edzésnek. Ha van kedved, taníthatunk még ezt azt.

-Oké.-mosolyodtam el.

-De ha most inkább Balázzsal lennél, megértjük. Vagy ha azt szeretnéd, hogy ő tanítson.

-Nem, szeretem ha ti edzetek. Balázzsal képtelen lennék edzeni. Túl nagy az arca-nevettem el magam.

-Oh, oké.-kuncogott Böde is.- Akkor...szólok Ádinak, hogy jössz.

-Rendben.-mondtam, és követtem a pályára.

A többiek már mind elmentek. Ma volt a szülinapom, és hálát adtam az égnek, hogy senki sem tudta. Nem akartam nagy felhajtást, elvégre a fiúk focizni jöttek, nem pedig bulizni.

-Szia, Niki! Hát téged is lehet látni?-ugratott Ádi amikor meglátott.

-Igen. Tudom hogy mostanság nem nagyon beszéltünk. Bocsii.

-Bocsánatot kérsz tőlem azért, mert nem lógtunk együtt két napig? Mi lesz ha egy évig nem fogjuk látni egymást?-kérdezte.

Ekkor tudatosult bennem az, amit már amúgy is tudtam, csak egyszerűen nem tudtam felfogni.

Az EB után ennek az egésznek vége lesz. A csapat szétszéled, visszamegy mindenki a saját klubjához, Ádit meg kitudja merre sodorja a sors...nagyon jól játszik, és biztos vagyok benne hogy sok jó ajánlatot fog kapni, szinte biztos vagyok benne hogy nem marad a Ferencvárosban.

Annyira jófej srác, és a többiek is azok. Nem akarom őket elveszíteni.

-Niki? Valami rosszat mondtam?-zökkentett ki a gondolatmenetemből Ádi.

-Nem, dehogy.-válaszoltam gyorsan.

-Akkor gyere. Kezdjük.

Böde és Ádi nagyon jó, és kifelyezetten ügyes tanárok.

Olyan gyorsan repült az idő az "edzés" alatt, észre sem vettem, hogy lassan egy órája edzünk.

-Mára ennyi.-mosolygott Böde.- Jobb ha megyünk, Storck biztos keres már.

Bólintottam és elindultunk ki a pályáról, ekkor észrevettem hogy Balázs a kapunak támaszkodva figyel minket. Odasiettem hozzá.

-Mióta figyelsz?-kérdeztem.

-Úgy fél órája.-vont vállat mosolyogva.

Bólintottam.

-Egész jó vagy.-mondta.

-Tényleg?-kérdeztem.

-Aha. Jó munkát végzett Böde meg Nagyi. És tehetséges vagy.

-Mernél mást mondani.

~~~

- Szóval...klasszikus lábtenisz. Csak épp a pálya más.-mutatott körbe Balázs.

A hotel galériáján ültünk, és néztük ahogy Dzsudzsi meg Szalai versenyeznek.

-Székek hiányában-folytatta.-ez a csík lesz a félpálya.-mutatott egy mintára a szőnyegen.- És nem érhet a padlóra.

-Vettem, Dzsudzsika, csak kezdjük már.-türelmetlenkedett Szalai.

-Oké.-mondta Balázs és átrúgta a labdát Szalai felére, aki meg sem várta, hogy a labda a lábát érintse, visszafejelte.

-Ha esetleg veszekedni kezdenének.-szólt oda nekem Kleinheisler.-Ne ijedj meg. Fényképezd le őket, és told fel Instára, azzal a hashtaggel hogy #JustDzsudzsákAndSzalaiThings
Már egész gyűjteményünk van, nagyon menő.

-Ha pedig esetleg téged kérne meg valamelyikük hogy bíró legyél,-szólt közbe Király-Mondj nemet. Hidd el, az ő vitájukba jobb nem beleavatkozni.

Bólintottam, és tovább figyeltem a fiúkat. Királynak igaza volt. Nem tartott soká ez a békesség.

-1-0-szólt Balázs.

-Hogy mi?-kérdezte meghökkenve Szalai.-Ez a te térfeleden ment ki.

-Dehogy is. Nézd csak.-mutatott Dzsudzsi egy vonalra a szőnyegen.-Köze nincs az én felemhez.

Szalai mérges volt, de úgy nézett ki, inkább nem vitatkozik.

Aztán öt percig megint csendben játszodtak. Az állás 7-7 volt.

-Oké, indítom utoljára.-mondta Balázs és átrúgta a labdát Szalainak.

Ádám visszarúgta, és a labda lepattant, mielőtt utolérhette volna bármelyikük is.

-Nyertem.-jelentette ki Balázs.

-A f*szt. Átrúgtam a vonalon.

-Szala, ne csináld tudod hogy nem igaz.

-De igen. Van itt biztonsági kamera?-kérdezte a plafont kémlelve.

-Van. Ott.-mutatott rá Balázs az egyik sarokra, és Ádámmal együtt elindultak le a galériáról.

-Most meg hova mentek?-kérdeztem.

-A recepcióra. Megkérjük azt a csajt, hogy nézhessük vissza a felvételeket. Nem tudjuk kinél pattant a labda.-ezzel levágtattak a lépcsőn.

-Két vadbarom.-nézett utánuk Nikolics.

~~~

Kora reggel volt. Az Izland-Magyar mérkőzés reggele. Storck a fiúknak tartott egy utolsó rövid edzést a meccs előtt.

A kispadon ültem, és figyeltem a játékukat. Rengeteget dolgoztak már a taktikán, és nagyon sokat gyakoroltak. Tuti nyerők.

Miközben a fiúkat néztem, az agyam akaratlanul is azon járt, hogy kivel beszélhetett a stábtag telefonon.

És ekkor beugrott. A kapusedző. Ő volt az, akit láttam telefonálni. És azt is tudtam hogy honnan volt ismerős. Nemrég láttam beszélni Királlyal. Mi lenne, ha elterelné a figyelmét, én meg addig elvenném a telefonját és megkeresném az illetőt akivel beszélt?

Hülye tervnek hangzott, de talán beválik. Mindenesetre csakis holnap. Ma a meccsre kell fókuszálnia mindenkinek.

~~~

-Ügyes légy, Bazsi.-csókoltam meg Dzsudzsit az öltözőben.

-Bazsi?-nevetett fel.-Ez tetszik. Mostantól mindig hívj így.

-Fontolóra veszem.-bólintottam.

Balázs csak mosolygott, majd a többiek felé fordult.

-Mindenki kész van?

-Igen.-mondták a többiek kórusban.

-Fiúk...-kezdte Balázs.- megcsináljuk. A múltkori meccsen bebizonyítottuk, hogy megérdemelten vagyunk itt. Rászolgáltunk. És jók vagyunk. Szóval ne okozzunk csalódást azoknak, akik bizalmat szavaztak nekünk. Ne okozzunk csalódást a mesternek.-intett a fejével Storck felé.-Na, gyertek. Itt az idő.