-Ezt nem hiszem el.-röhögött Szalai.

-Én sem. Hogy rúghattál a kapu mellé?-nevetett Böde.

-Neeeem. Azt nem hiszem el, hogy Csilla nem tud eljönni az Izland meccsre.

Az imént végeztünk a meccsel (0-0 lett a végeredmény) és épp visszasétáltunk a hotelbe.

-Ki az a Csilla?-kérdeztem.

-A barátnőm.-sóhajtotta Szalai.

-Oh, hogy nektek mennyi csaj-problémátok van.-löktem vállon.

-Lehet. Csak megigérte és nagyon sajnálom hogy mégsem tud eljönni...

-Ádám. Fel a fejjel. Koncentrálj a meccsre. A barátnőd biztos nézni fogja otthonról. Hadd legyen büszke rád!

Szalai egy percig csak bámult maga elé, majd hátraszólt Balázsnak.

-Haver, a csajod mindig ilyen jó motiváció?-kérdezte.

-Aha.-nevetett Balázs és mellénk sétált.

-Kölcsönkaphatom?

-Felejtsd el, Szala.-nevetett Balázs és átölelte a derekam.

A vállára hajtottam a fejem és így sétáltunk tovább.

Ádám szak mosolyogva figyelt minket.

-Hát halljátok. Jól néztek ki együtt.-mosolygott.

-Áh, szóval külön nem nézünk ki jól??-kérdezte sértődötten Balázs.
-Nem.-nevetett Szalai, és kitért Balázs fülese elől.

Majd röhögve elkocogott.

Balázs felém fordult makd megcsókolt.

-Minden oké?-kérdezte.

Utálom, hogy átlát rajtam.

-Igazából...nincs.-sóhajtottam.

-Oké, mond el Balázsnak.

-Mióta beszélsz te magadról harmadik személyben?-vontam fel a szemöldököm.

-Egy filmben láttam. Tök jól hangzott.-vonta meg a vállát.-Élőben nem olyan jó.-töprenget.

-Hát nem.

-Na de mond csak mi a baj?

Már beértünk a hotelbe, és a lépcsőn mentünk felfele.

-Tudod mit?-gyere fel a szobámba.-Majd ott elmomdom.

-A szobádba?-kezdett fantáziálni Balázs.

-Állj le.-nevettem el magam.

Elindultunk az én szobám irányába és becsuktam magam mögött az ajtót.

Balázs körülnézett, majd leült az ágyra.

-Nos?-kérdezte.

-Utálok árulkodni meg hisztizni, de...le akarnak váltani.

-Mi? Dehogy is. Storck is imád. Meg a stáb is. Semmi okuk nem lenne erre.

-Talán a stáb nem is annyira imád mind gondoltuk. Egy stábtagot hallottam beszélgetni valakivel ma, amikor feljöttem a mezedért.

-Melyik volt az? Esküszöm kicsinálom.

-Nem tudom, nem ismerem. A lényeg, hogy be akar feketíteni a kapitány előtt.

-Nos, ezt nem fogjuk hagyni. -nyúlt el Balázs az ágyamon.

Lefeküdtem mellé.

-Ki hinné, hogy ilyen komplikált egy Európa-Bajnokság?-sóhajtottam.

-Oh, és még csak épp hogy elkezdődött. Kösd fel a gatyád, Nikoletta. Sok stresszel járnak a világversenyek.-magához húzott és átkarolta a derekamat. Nyomott egy puszit az arcomra, majd a nyakamba fúrta az arcát, és elaludtunk.

~~~

-Ébresztő, hattyúk!-szólt be Szalai a szobánkba.

-Hattyúk?-kérdezte álmosan Balázs.

-Ja. Tudod, azokra mondják, akik totál egymásba vannak habarodva.-vont vállat Szalai.

-Az gerle.-világosítottam fel.

-Ja, azaz, tudtam hogy valami szárnyas. Tyúkot akattam mondani, de rájöttem, hogy azok nem valami romantikusak. A múltkor megcsípett egy. Eléggé fájt.-mesélte.

-Szala,Befejezted?-ült fel Balázs, és ásított eggyet.

-Igen, be.-mosolygott Ádám.-Azért jöttem, hogy szóljak, tíz perc múlva reggeli. Jobb ha siettek.

Több se kellett, mindketten fél másodperc alatt pattantunk ki az ágyból.

-Jobb ha megyek átöltözni.-szólt Balázs.

Adott egy gyors csókot, majd elrohant.

-Pff, gerlék.-nevetett Szalai

-Kussolsz, tyúk.-vágtam vissza.

Najó, ez a fejemben jobban hangzott, de Szalai akkor is mosolygott rajta.

-Na.-néztem rá majd az ajtóra.

-Mi van?

-Kifelé, átöltöznék!-röhögtem el magam.

-És? Engem az miért érdekel? Nyugodtan-közölte.

-Kifelé!-mondtam és kitessékeltem.

Becsuktam az ajtót és felsóhajtottam. Kemény nap lesz a mai.

~~~

Balázs:

-Emberek!-kezdte Storck, borzalmas akcentussal.

-Magyarul tanul?-kérdezte Gera.

A kapitány csak bólintott.

-Sok sikert. Szüksége lesz rá.-vetette oda Szalai.

A pályán hirtelen mindenki szúrós tekintettel nézett rá.

-Mi az?-vont vállat.-Úgysem érti.

-Mivan,Ádám?-kérdezte Storck.

Ádám németül kezdett el beszélni, Storck pedig mosolygott és megveregette Szalai vállát.

-Egy jacht-ban fogadnék hogy nyalizott neki.-dünnyögtem.

-Szóval...-folytatta Storck.

Mondenki csendben várta, hogy mit akar mondani, de úgylátszik itt ki is merült a magyartudása.

-Faszomat, vissza angolra.-legyintett dühösen.

-Na az első szót hibátlanul ejtette.-jegyezte meg Kleinheisler.
Mind mosolyogtunk Storck-on, majd inkább figyeltük, hogy mit magyaráz.

Vagyis a többiek figyelték. Én a kispadra néztem, ahova épp az imént ült le Niki.

Minket figyelt. Mindenkit végigmért, és megállapodott a tekintete rajtam. Amikor meglátta hogy figyelem, széles mosoly terült el az arcán.

Szőke tincsei hullámokban omlottak a vállára. Barna szeme, és napbarnított bőre volt.

Újjatlan felsője, és farmertshortja sokat mutatott a testéből, bár őszintén szólva, ezt egyáltalán nem bántam.

-Dzsudzsák!-hallottam Szalai hangját.

-Hm?

-Figyelnél egy kicsit?

-Figyelek.-hazudtam.

-Akkor benne vagy?-kérdezte

-Miben is?

-Abban hogy maradjon a tegnap esti felállás.-mondta majd értetlen arcomat látva folytatta.- Próbamérkőzést játszunk. Maradhatnak a csapatok úgy, ahogy tegnap voltak?

-Ja, igen, persze. Mondtam és máris odamentem az én csapatomhoz. Elhelyezkedtünk a pályán, majd kezdődhetett a mérkőzés.