Megszűnt körülöttem a világ. Nem hallottam már a szurkolók éljenzését, vagy a többiek hangját. Abban a percben csak Balázs létezett számomra.

A szívem a torkomban dobogott, kb. hatszor gyorsabban mint szokott. Lehunytam a szemem és Balázs nyaka köré fontam a karom.

Nem volt szükség szavakra, a csókja mindent elárult.

-Szeretlek.-suttogta bele a csókba, majd kinyitotta a szemét, és elhúzódott.

-Én is téged.-mondtam mosolyogva.

Láttam a szemében a boldogságot, és biztos voltam benne, hogy én is ugyanígy nézek vissza rá.

A szurkolók nagyrésze nem vett észre semmit, akik igen azok meg mosolyogva figyeltek minket.

-Végre!Végre!Végre!-skandálta Szalai és Nagy Ádi.

Körbenéztem, és Storckon állapodott meg a tekintetem aki vigyorogva nézett rám, afféle "Tudtam én" pillantással.

A csapat többi tagja nem tudott semmiről úgyhogy meglepetten álltak, de látszott rajtuk, hogy örülnek nekünk.

Balázsra néztem, aki még mindig a kezemet fogta és elvezetett az öltöző irányába. A többiek még integettek a szurkolóknak meg lepacsiztak velük, de Balázs ez alkalommal nem követte a példájukat.

Hátranéztem a kispadhoz, ami mellett anyáék ültek. Anya csak vigyorogva intett nekem, nagyapa csodálkozva nézett utánunk, de látszólag nem volt ellenére a dolog. Ugyanez nem volt elmondható apáról, aki csak ült, és dühösen méregetett.

Erről még tuti el fog beszélgetni velem. Vagy ordítozni.

Beértünk az öltözőbe, majd a fiúk ünnepelni kezdtek. Hoztak mindenkinek egy egy pohár sört. Alkoholmenteset, természetesen, hogy Szalai ne kelljen megismételje a pálinkás incidensét, amire állítása szerint nem is emlékszik.

A minap küldte át a videót Böde. Rengeteget röhögtem rajta.

De szerintem mindenki más is.

-Balázsra és Nikire!-emelte fel a poharát Király.-Sokáig!

A fiúk mind gratuláltak, ami borzasztóan jólesett.

-Köszönjük.-mosolygott Balázs.

-Aztán vigyázz a mi dokinkra!-nevetett fel Szalai.

-Megígérem hogy fogok. Mindennél jobban.-nézett rám Balázs engem meg a sírás kerülgetett. Hogy lehet valaki ilyen aranyos?

Szorosan átkaroltam, mire megpróbált eltolni.

-Niki. Kilencven percet futottam, szarrá vagyok izzadva.

-Nem érdekel.-mondtam és a vállába fúrtam az arcom.

-Ez olyan ari. Öleljen már meg valaki.-bigyesztette le a száját Kleinheisler.

-Gyere, Lacikám.-mondta Böde és vihogva megölelte.

-Utálom ha így hívnak.-mondta Kleinheisler fulladozva.

-Pont letojom.-közölte Böde.

-Remélem nem haragszotok, de lefényképeztem a csókotokat.-szólt közbe az egyik stábtag.

-Megnézhetem?-kérdeztem.

A csávó felém tartotta a fényképezőgépet, én meg szeműgyre vettem a fotót.

-Hm. Milyen jól néz ki.-szólt Balázs.

-Hát...kössz?-néztem rá.

-Mi? Nem te. Hanem ahogy a csapzott hajam az arcomra tapadt.-lombozott le Balázs.

-Oh-mondtam kínosan, majd csend lett.

Balázs felnevetett.

-Jaj, te butus.-röhögött.-Persze hogy rád értettem. Oké hogy egoista vagyok, de ennyire azért nem.

-De hülye vagy.-röhögtem el magam.

Dzsudzsi csak mosolygott, majd közelebb húzott és egy puszit nyomott a homlokomra.

~~~

Anyáék hotele előtt álltam. Késő volt, de eljöttem, mert úgy gondoltam beszélnem kell a szüleimmel, mielőtt holnap hazautaznak.
Nagy levegőt vettem, és elindultam befele.

A hallban kissé meggyűlt a bajom a recepcióssal, de végül megengedte,hogy felmenjek.

Amikor megálltam az ajtó előtt, kissé elbizonytalanodtam. Nagy levegőt vettem, és bekopogtam.

Anya nyitott ajtót.

-Szia. Gyere be.-invitált mosolyogva.

-Wow, szép szoba.-néztem körbe.

Megláttam apát, aki a kanapén ült.

-Az. Kíváncsi vagyok, vajon ezt is a focis pasid fizette mint a jegyeket.-dünnyögte

-Honnan...-kezdtem bele a kérdésembe de apa félbeszakított.

- Ugyan már! Azt hitted olyan hülye vagyok hogy ezek után nem jövök rá?

-Niki, én igazán örülök, hogy van valakid, de mikor akartad közölni velünk?-tette a vállamra a kezét anya.

-Őszintén szólva, ez a csók engem is meglepett.-sóhajtottam.

-Szóval téged bármilyen jött-ment focista lesmárolhat? Jó tudni.-szólt apa gúnyosan.

-Nem erről van szó. És ő nem jöttment, ő...

-Dzsudzsák Balázs, egy Nagylúgoson született futballista. Játszott a PSV-nél Hollandiában, Oroszországban a Dinamó Moszkvánál, jelenleg Törökországban játszik. A Magyar Labdarúgó válogatott csapatkapitánya, a legdrágább magyar focista, a lányom barátja.-darálta apa fintorogva.

-Na, látom felkészültél erre a beszélgetésre.-mondtam.

-Ne szemtelenkedj!-szólt rám.

-Nem szemtelenkedek! Csak nem értem, hogy miért nem bírod elviselni, hogy a barátom focista.

-Látni akarom. Most. Hívasd ide!-emelte meg a hangját apa.

-Mi?-kérdeztük anyával egyszerre.

-Jól hallottad, kisasszony! Hívd ide ezt a Dzsudzsákot.

Megadóan sóhajtottam, majd elővettem a telefonom és tárcsáztam Balázst.

-Szia.-vette fel.

-Hali. Figyelj, lehetne egy kérésem?

-Persze.

-Ide jönnél a hotelbe, ahol a szüleim vannak?-kérdeztem.

Egy pillanat hatásszünet után válaszolt.

-Persze. Sejtem mi lehet az oka.

-Nyugi. Nem fognak megölni. Legalábbis anya meg nagyapa tuti nem, apára nem vennék mérget.

-Úha, oké indulok. Öt perc és ott vagyok. Puszi.-mondta és letette a telefont.

-Öt perc és itt van.-közöltem apával.

Bólintott, és engem méregetett szúros tekintettel.

-Szervusz,Niki. Mijáratban erre?-jött ki nagyapa a szobából.

-Várjuk a Dzsudzsák Balázst.-vágta oda apa.

-Az jó, úgyis gratulálni akartam neki. Remekül játszott.

-Nem azért jön, hogy a gratulálj neki. El akarok vele beszélgetni.-mondta apa.

Sziasztook!:)
Itt is lenne az új rész. Kicsit megkésve, sajnálom. :))
Remélem tetszik.

Kisses :*