Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

11.rész

-Nem!-vágta rá kapásból apa.

-De miért? Anya is jön.

Erre már anya is megjelent a nappaliban.

-Jaj, gyere már el!-mondta ő is.- Ha Nikinek ez ennyire fontos, biztos nagyon jó lesz.

-Igen.-folytattam-Az lesz. És már minden el van intézve. Le van foglalva a szállás, megvannak a jegyek.

-Te már lefoglaltad a szállást?-kérdezte meglepetten anya.

-Muszáj volt. Külömben nem maradt volna hely. Nagyon jó hotel, nincs messze a mienktől.

-A tietektől? Azthittem velünk leszel.-mondta apa.

-Nos...nem.-válaszoltam.-Stábtag vagyok, a fiúkkal kell lennem.

Apa csak dünnyögött valamit,majd végül beadta a derekát.

-Legyen. Elmegyek.

~~~

A bőröndöm már megint útra kész volt. Álmosan tettem le az ajtó elé, és elmentem elbúcsúzni a szüleimtől. 12.-e volt, és az első meccsünk 14.-én lesz az osztrákokkal. Én és a csapat két nappal hamarabb megyünk, mert még edzeniük kell a srácoknak, anyáék meg csak holnap indulnak.

Elbúcsúztam a szüleimtől, majd fogtam a bőröndöm és kiléptem a ház elé. A taxi már ott várt. Nem volt nagy forgalom, úgyhogy hamar odaértünk.

-Hali.-köszöntem a fiúknak.

Úgy látszik a társaság nagy része túl izgatott volt ahhoz, hogy köszönjön, úgyhogy csak biccentettek, intettek vagy mosolyogtak. Mindannyian öltönyben voltak, és rá kellett jönnöm hogy így inkább egy csapat ügyvédre hasonlítanak, nem focistákra.

Odamentem Balázshoz, hogy megköszönjem a jegyeket.

-Szia.-köszöntem oda neki.

-Heló.

-Köszi a jegyeket. Tényleg. Visszafizetem az árát.-szóltam és a táskámba nyúltam,hogy kivegyem a pénzt, de Dzsudzsi lefogta a kezem.

-Nem fogadom el, már megmondtam. Ajándék volt.

Nem volt mit tennem, megadóan bólintottam.

-És eljönnek a szüleid?-kérdezte.

-Aha. Apát egy kicsit nehéz volt meggyőzni, mert nem rajong a fociért, de végül belement.

Balázs mosolygott, és ebben a pillanatban megérkezett a buszunk.

Storck szállt ki belőle és felterelt mindenkit a buszra. Tíz perc után megérkeztünk a reptérre, és kiszálltunk a buszból. A fiúk odamentek a rajongóikhoz akik várták őket, osztottak aláírást meg képeket.

Addig én meg a többi stábtag elindultunk becsekkolni. Magángép volt, de így is szigorú ellenőrzésen kellett átesnünk, ami eltartott egy darabig.

Elindultunk a gép felé, ekkorra már a fiúk is utolértek. Leültem egy ablak melletti ülésre, és kinéztem az ablakon.

-Szia.-ült le mellém Szalai és Dzsudzsák.

-Sziasztok. Nektek nem a többiekkel kéne ünnepelni?

-Mit ünnepeljünk? Hogy sikeresen beindultak a hajtóművek?-kérdezte Szalai.

Dzsudzsák erre csak elmosolyodott, majd közbeszólt.

-Szerintem arra gondolt, hogy kijutottunk az EB-re.

-Jaaa, de azt megünnepeljük.-röhögte el magát Szalai.

-Csak az a helyzet,-kezdte Balázs- hogy beleültél a "bulizónánk" közepébe. Mindig itt ünnepelünk. Szóval most te is fogsz.-kacsintott rám.

És így indult el a magyar válogatott Franciaországba.

~~~

-Azta- ámultam el amikor beléptünk a hotelbe.-Ez tökre nem olyan mint amilyen az ausztriai hotel volt.-ámultam.

-Bizony.-bólogatott Szalai.- Remélhetőleg itt működik a tusoló.

Mosolyogva bólintottam, majd odamentem Ádihoz.

-Szia.-köszöntem.

-Hali. Bocs, Niki. Most mindenkinek külön szobája lesz.-röhögte el magát.

-Tudom, tudom.-nevettem fel én is.- Csak azt akartam kérdezni, hogy elkísérsz-e holnap a reptérre. Jönnek a szüleim, és megkértem volna Szalait, vagy Dzsudzsákot hogy jöjjenek el, de mindkettő úgy vezet mint az őrült, plusz mivel apum nem igazán rajong a fociért, így semmiképp nem jöhetnének ők. Apám nincs oda a híresebb focistákért. Azt mondja el vannak szállva maguktól.

-Rendben, elmegyek. Bebizonyítjuk, hogy apud téved-mondta mosolyogva Ádi.

-Köszönöm.

Ekkor megérkezett Storck és elkezdte osztogatni a kulcsokat. Ez a szálloda nem két, hanem hat emeletes volt, úgyhogy hálát adtam az égnek, amiért én a harmadikon voltam.

Szegény Nikolics meg Gera fel kellett másszon a hatodikra.

Amint benyitottam a szobába, elállt a lélegzetem. Gyönyörű volt. És hatalmas.

Lepakoltam a holmim, letusoltam, majd le akartam pihenni, amikor kopogtak.


Amikor ajtót nyitottam,Gera állt ott.

-Szia, Niki. Remélem végeztél a kipakolással. Az egész csapat lemegy szemügyre venni a focipályát, és hülyülünk egyet az esti edzés előtt. Gondoltuk te is szivesen lejönnél.

-Persze. Köszi, hogy gondoltatok rám.-szóltam mosolyogva.

-Ez csak természetes.-mondta.

Gyorsan felkaptam a telefonom az ágyról, majd Gerával együtt lementünk a többiekhez, akik már a pályán vártak.

-Lábtenisz?-jött oda mellém Dzsudzsi.

-Az mi?-kérdeztem.

-Te nem tudod, hogy mi az a lábtenisz?-csodálkozott Balázs.

-Nem igazán.

-Ezt most azonnal orvosoljuk.-szólalt meg Szalai is.

Balázs csak bólintott, majd Szalaival elmentek és felállították a "pályát". Azaz hoztak öt széket, és letették a pálya közepére.

-Szóval.-kezdte Balázs.- A lényeg, hogy van egy focilabda, és kettes csapatokban leszünk, a széksor két oldalán. Amúgy a többi szabály ugyanaz, mint a teniszben. Csak egyszer pattanhat a labda a földön, ha kétszer vagy többször ér földet, a te térfeleden, az ellenfél kapja a pontot.

-Ahhha. Oké. Mehet egy próbakör?-kérdeztem.

-Persze. Ki akar kezdeni?-nézett körbe Balázs.- Csak ketten gyertek egyelőre, amig Niki belejön.

Ádi meg Szalai beálltak az egyik oldalra, én meg Balázzsal voltam, aminek nem tagadom, örültem.

Egész délután felváltva játszodtunk, a végén én és Ádi elvertük Bödét és Gerát. Észre sem vettük, hogy milyen gyorsan repül az idő, csak amikor Storck szólt, hogy a fiúk kezdjenek bemelegíteni.

Én addig elsétáltam a rendelőig, ami nem messze volt a hoteltől. Bementem és megcsapott az ismerős illat. Mosolyogva jártam körbe, és mindent úgy vettem szeműgyre, mintha életemben nem láttam volna még hasonló eszközt.

Holnap meg kell vizsgálnom az összes srácot, csak egy rutinvizsgálat lesz, de azért izgulok. Nem ezek lesznek az első ilyen vizsgálatok, amiket elvégzek, de egyiknek sem volt még ekkora tétje. És sosem vizsgáltam még meg a Magyar Válogatottat.

Sziasztook!:)
Itt is lenne az új rész, remélem tetszik.
És meg szeretném köszönni, hogy ennyien olvassátok a történetem, ugyanis csupán három napja kezdtem el, de máris több mint ezer megtekintés van rajta, a vote-okról és a pozítív visszajelzésekről már nem is beszélve. Szóval köszönöm szépen! :)

Kisses :*

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro