Szerencsére az órából maradt még jó 7 perc, így fel tudtunk öltözni. Jimin meglepően csendes volt. Mögé léptem, s átöleltem, de ő ellökött magától.

- Mi a baj? – kérdeztem.

- Mi lenne? – kérdezte, s felém fordult. Szemei könnyesek voltak. – Keféltem egy diákommal! – mondta. – Szörnyű vagyok... - guggolt le, s fogta a fejét.

- Jimin... - sóhajtottam, s guggoltam le elé. Mutatóujjamat álla alá helyeztem. – Nem fogja senki sem megtudni, oké? A terem tényleg hangszigetelt, nincsenek kamerák és nem lát be senki. – soroltam.

- Akkor is! Hogy jöjjek be ezek után tanítani, hogy tudom, itt szexeltem egy diákommal?

- Akkor ne úgy gyere be, hanem úgy, hogy itt szexeltél a pároddal. – fogtam meg a kezét. Nagyokat pislogott. – Szerintem... Próbáljuk meg együtt. – néztem a szemeibe.

- Így is nagy hülyeséget csináltunk... - rázta a fejét.

- Akkor csináljunk még nagyobbat. – vigyorogtam. – Én hajlandó vagyok kockáztatni érted. – keltem fel. – És te? Mi a fontosabb? A munkád, vagy az érzéseid? Ígérem nem csinálok semmit az iskolában, és azon kívül is csak úgy, mint... - gondolkodtam. – Mint egy kém. Senki sem fog tudni semmit. Na meg te különórákat tartasz nekem, szóval... - vigyorogtam. – Találkozgatni is tudnánk. - erősen gondolkodott magában. Menj már bele...! – Nem kell sokáig ezt csinálni. Csak meg kell várni, amíg elballagok. Utána már nem ennek a sulinak leszek a diákja, és mindenki le fogja szarni, hogy kivel vagy együtt.

Nagyot sóhajtott.

- Rendben... - motyogta, s halványan elmosolyodott, míg én fogaimat kivillantva öleltem meg, de akkora lendülettel, hogy a földre érkeztünk. Jimin elnevette magát. – El sem hiszem, hogy te voltál felül... - mondta.

- Miért te voltál már valaha felül?

- Nem. – rázta a fejét mosolyogva, én pedig egy csókot nyomtam az ajkaira. – Ma nincs különóránk... - gondolkodott.

- Nincs... - ráztam a fejem, majd felkeltem, s a használt kotonra csomót kötöttem, majd a táskámba dobtam. – Majd valamelyik kinti kukába kidobom. – mondtam.

- Milyen órád lesz?

- Hm... Asszem kémia... - borzadtam el. Utálom a kémiát és Hyerint is.

- Ennyire nem vagy oké kémiából? – kuncogott.

- Örülök, ha megvan a kettes. Az a boszorkány rémes... - illettem igen szép jelzőkkel Hyerin tanárnőt.

- A tesódnak hogy megy?

- Soyeonnak? Bassza meg, ötös! – hitetlenkedtem. – Mondjuk ő elég maximalista.

- Elég érdekes ezt hallani tekintve, hogy elvileg ti vagytok a legrosszabbak. – vállat vontam.

- Nem vagyunk rosszak, csak elevenek. – ekkor megszólalt a kicsengő. – Akkor megyek. Majd... Beszélünk. – keltem fel, s vettem a hátamra a táskámat. Egy gyors csókot nyomtam ajkaira, majd siettem is az öltözőbe.

El sem hiszem, hogy belement. Csupán az is hihetetlen, hogy elértem nála, hogy lefeküdjünk. Nem bánok semmit, hogy őszinte legyek. Jó, utólag ez az egész lehet durva, de... Ha már csináljuk, akkor csináljuk jól. Kicsit sajnálom Jimint, amiért ő azért ment bele, mert valószínűleg érez irántam valamit, engem pedig az egyetlen, ami megfogott, az a teste, a szépsége. Egy gyökérnek érzem magam, de nem baj, túlélem.

Gyorsan átöltöztem, s robogtam is a természettudományi előadóba. Becsapódtam hátra Yugyeom mellé.

- Mizu? – kérdezte.

- Semmi. – rántottam vállat.

- Jó izzadt vagy, geci... Nem fürödtél le?

- Nem volt időm. Csengetésig próbáltunk, de rohadt jól haladunk. – füllentettem.

- Az fasza! Mi is egész jól haladunk Lisával.

- Mit is táncoltok? – érdeklődtem, ugyanis elképzelésem sincs, hogy ezek ketten mit fognak előadni. Biztosan nem keringőt. Abba Lisa nem menne bele.

- Hip hop stílusban. – válaszolt Lisa leülve mellém.

- Hogy a... - kaptam a szívemhez. Majdnem csúnyát mondtam. Nem azzal van a baj, hogy lányra, hanem azzal, hogy az a lány Lisa lett volna.

- Bocs. – fújt buborékot a rágójával, ami kipukkant. Megráztam a fejem. – Soyeon mindjárt jön, csak van egy kis problémája az informatikával.

- És a tanárt oktatja ki... - bólogattam.

- Pontosan. – helyeselt a lány. Idejött hozzánk Taehyung is. Elég frusztráltan nézett ki.

- Mi történt? Olyan vagy, mint a mosott szar.

- Négyes lett az infóm...

- És ezzel meg mi a probléma?

- Kettes. – jött be gúnyosan mosolyogva Soyeon. – Kettes lett a kurva infóm. – vágta le magát. Egy ideig pislogtam, majd képen röhögtem. – A kurva anyádért röhögsz... - puffogott.

- Hogy a faszomba tudtál kettest kapni infóból? Kim tanárúr egy aranyember. – dicsértem. Neki tényleg vajból van a szíve.

- Utál engem, és nem hagyja, hogy újat írjak...

- Honnan szűrted le, hogy utál?

- Onnan, hogy nem hagy javítózni, és mert ő elvileg mindenkivel jószívű, de velem kurvára nem...

- Csendet... - jött be a boszorkányfő, azaz Hyerin tanárnő.

Szépen bediktáltuk a hiányzókat, én pedig elfeküdtem a padon. Már megszokta tőlem az évek alatt, hogy sosem figyelek. Egyszerűen nem köt le a kémia. Mindig is szar voltam belőle, hát most se leszek jobb.

Az óra végére már azt hittem, hogy bealszok. Nem tudom, hogy mások hogy képesek egyáltalán felfogni azt, hogy utolsó éven még a kémiával kell szopniuk. Ha jó lennék belőle, ebből is lenyomnék egy osztályozót, hogy ne kelljen bejárnom az órákra. Csak nem vagyok azon a szinten.

Soyeon szépen jegyzetelt. Ő inkább a reál tárgyakért van oda, mindig is jó volt belőlük. De a törit utálja. Mondjuk én is.

Lisa kitűnő. Nem látszódik rajta, az ember előbb mondja azt, hogy rossztanuló, mivel a kinézete nem éppen arról árulkodik, hogy ő olyan jókislány lenne. Pedig csak a magatartásával van baj. Yugyeom szereti hülyének tettetni magát, de a humántárgyakból nagyon is jó. Mindig viszik versenyre, tavaly az országosra is kijutott, ott is 13. lett. Yoonho Hyerin tanárnő kedvence. Komolyan. Imádja őt. Mondjuk neki az anyja gyógyszerész, és ő is nagy érdeklődést mutat a kémia felé, na meg okos is.

Taehyung az, aki jótanuló, de nem kitűnő. Néha elhanyagolja, pedig ha kicsit hajtana, akkor biztos neki is meglenne az ötös mindenből.

Aztán itt vagyok én, aki a reáltárgyakból síkhülye. Eleinte sokat gyakoroltam, de sosem írtam hármastól jobbat. Talán elsőben egy matek négyest. Azóta ha hármast kapok, örömtáncot járok órán. Bukásra nem állok, de nem valami fényesek a jegyeim. Elég szomorú ez a tény, de ez van.

Megváltást jelentett a csengő. Kinyújtózkodtam, s boldogan szállingóztam ki óráról. Örültem, ugyanis ez lesz az utolsó, és ez is tesi. Viszont még gyorsan elmentem a kinti kukához, ahol szerencsére nem volt senki, így feltűnésmentesen kidobhattam az elhasznált óvszert. Viszont az öltözőkhöz futnom kellett, mivel így nem lesz időm átöltözni.

- Hol voltál? – kérdezte Yugyeom már a cipőjét kötve.

- Mosdóban.

- De itt is van wc... - nézett rám gyanakvóan.

- Sose használtam, ezután se fogom. – rántottam vállat.

- Gyanús vagy nekem. – nézett rám összeszűkített szemekkel.

Mert bűnös vagyok. Olyan, mint Ádám. Megízleltem a tiltott gyümölcsöt, s most próbálok elrejtőzni, nehogy rajtakapjanak az igazságon.

Hello Sütikék! Meghoztam az új rész😁

Köszönöm szépen a 30k megtekintést!♥️♥️♥️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook