Holnap lesz a gála. Nem izgulok, hogy megvalljam az őszintét. A táncunkat tökéletesítettük, én pedig annyival is előrébb vagyok, hogy egy tanárral lépek fel. Ezalatt a jó pár nap alatt teljesen elnyertem Jimin bizalmát, egyszer-kétszer elmentünk egy közös kávéra, vagy mekiztünk egyet. Szinte már furcsának se találom, mikor váltunk egy-egy lopott csókot.

- Szia. – zártam be magam után a terem ajtaját.

- Szia. – fordul felém mosolyogva. Derekára simítok, míg ő pipiskedve nyom egy puszit a számra. – Nagyon rászoktál a koránkelésre. – kuncogott. Na igen, már egy ideje a korábbi busszal jövök a suliba, s a későbbivel megyek haza. – Viszont tanulnod is kéne. – erre csak megforgattam a szemeimet. – Komolyan mondtam... Nem valami fényesek a kémia jegyeid.

- Majd kijavítom. – sóhajtottam. Tisztában vagyok a rettentően pocsék átlagommal, már rajta vagyok a dolgon, csupán időm nincs...

- Jó. – bólintott, s azt hittem, hogy itt lezártnak tekintette ezt a témát, de nem is ő lenne, ha nem járna az a csinos szája. – De ha nem fogod tényleg kijavítani, akkor felejtsd el, hogy találkozzunk órákon kívül.

- Hé! Ez már zsarolás! – néztem rá hitetlenkedve.

- Tényleg tanulnod kell. Hogy nem megy a kémia? Nem érted, vagy mi? – nézett a szemeimbe. Sóhajtottam egyet, majd homlokomat az övének döntöttem.

- Egyszerűen nem érdekel... Nem köt le, ha 2 óráig olvasnék egyetlen mondatot, akkor se jegyezném meg.

- Én tudod mit utáltam nagyon? – kérdezte, miközben a tükör elé sétált, hogy elkezdhessen nyújtani.

- Mit? – pakoltam le a cuccomat a sarokba, hogy én is nekiálljak bemelegíteni.

- A történelmet! – mondta, s elnevette magát. – De ötös voltam belőle. Bármennyire nem szerettem, tanulnom kellett. Volt, amikor órákat ültem egy anyag felett. Sehogy sem akart a fejembe menni, már ott voltam, hogy feladom a dolgot, viszont sosem szabad annyiban hagyni ilyen könnyen. Ezzel nem azt mondom, hogy hajtsd túl magad, de ha egy kis tantárgy kifog rajtad, akkor mi lesz később? – pillantott rám. – Jungkook, apud feladta, miután balesete volt? – fordult velem szembe. Nagy szemekkel, s elnyílt ajkakkal bámultam rá. Megráztam a fejem, majd szóban is választ adtam.

- Nem. Kihozta magából a legtöbbet. – erre csak elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám, s arcomra simított.

- Akkor hozd ki a legjobbat magadból te is.

Ismét csak egy bólintásra futotta. A fenébe is, igaza van! Meg tudnám tanulni, képes lennék rá, csak annyira nem érdekel. Viszont mindent meg kell tennem, hogy jobb jegyem legyen. Anya tényleg fel fog jönni, és tuti Jimint fogja előszedni az igazgatóval, hogy miatta nincs időm tanulni. Pedig ő erről nem tehet, tekintve, hogy mindig én kérem, hogy találkozzunk. Sokszor próbálna visszautasítani, pont azzal az indokkal, hogy tanulnom is kéne, meg kicsit feltűnő, hogy folyton a tanárommal lógok. De könyörgöm, senki sem gondolná, hogy kavarok vele.

- Amúgy mi is lesz a mai órán?

- Megnézzük a csapatokat. Ez ilyen főpróba helyettesítő. – ingatta a fejét.

- Aham... - bólogattam. – A miénket is megnézik?

- Ha jut ránk idő. – rántott vállat.

- Akkor ne jusson. Legyen meglepetés. – vigyorogtam. Hitetlenkedve, somolyogva rázta a fejét. Egyértelműen belement.

Közel negyed óra múlva elkezdtek már megérkezni az osztályból az emberek. A tesómék is befutottak, a kis csapatunk összegyűlt. Soyeon és Taehyung szinte azonnal elváltak tőlünk, hogy még egyszer átvegyék a lépéseket. Nem tudom, hogy miért fél annyira az ikrem. Csak a tanárnak mutatja be, meg az egész osztálynak. Nem gáz.

Lisa is elment nyújtani, Yoonho meg még meg se érkezett. Egyedül Yugyeom maradt itt.

- Mizu? – kezdeményeztem beszélgetést, ám ő csak bámult rám, majd vállat vont. – Ajaj, csaj-féle harag-kinyilvánítás. Ez nem jó. – sóhajtottam. – Mi a baj? Mit csináltam? – fordultam felé teljes testemmel.

- Pont ez az! Semmit! – csattant fel, de továbbra se nézett rám. Hallgatásomból, s a tükörben lévő hülye fejemnek az lett az ára, hogy folytatta, mivel látta, hogy semmit nem értek. – Korábbi busszal jársz, későbbivel jössz, suliban alig beszélünk, mert mire feléd fordulnék szünetben, te sehol se vagy. – mondta. A hajamba túrtam. Baszki, tényleg elhanyagoltam...

- Sajnálom, Yugyeom... - húztam a számat. – Nem akartalak elhanyagolni vagy valami, csak..

- Mégis megtetted. – vágott a szavamba. Megforgatta a szemét, s hangja igen gúnyos volt.

- Tényleg sajnálom. – sóhajtottam. Rohadtul bűntudatom van miatta. – Figyi, mit szólnál hozzá, ha gála után elmennénk együtt valahova? Úgyis péntekre esik. Ihatnánk valamit. – lökdöstem mosolyogva. Fújtatott egyet, de végül mosolyogva bólintott.

- Addig még várok, de gála után foglalkozz velünk is.

- Dögöljek meg, ha nem fogok! – vigyorogtam szélesen, mire elnevette magát. Örülök, hogy sikerült megbeszélnünk.

Nem sokkal később Jimin is visszajött, ugyanis becsengettek. Nos ez a főpróba meg lett szavazva, szóval elkezdtünk egyesével végigmenni a csapatokon, persze a csarnokban, hogy szokjuk a helyet. Legalább is a tanár ezt mondta. Mi már felléptünk egy párszor itt.

A tangósok kezdték. Szerencsére nem kellett beleszólni a táncukba, egész ügyesen előadták. megfogadták az akkori tanácsokat, s immáron szemkontaktust létesítve mutatták be a műsorukat.

A tesómék következtek, de tuti Soyeon miatt. Szereti hamar letudni a dolgokat. Ebben teljesen az ellentétem, ugyanis ő izgul, én pedig nem igazán.

Később jöttek olyanok is, akik más osztályból vannak, csak fellépnek, szóval végül tényleg egy hatalmas főpróba lett az egészből, Jiminnel pedig sikeresen kimaradtunk. Ennek csak azért örülök, mivel így senki sem jön rá arra, hogy milyen lépéseket tettünk bele a koreográfiába. Hát nehéz szülés volt megalkotni, de én büszke vagyok a végeredményre.

Ma is később fogok hazaérni, ugyanis nem volt időnk próbálni, így egy órára kibéreltünk egy termet. Nem kell többre, ugyanis már nagyon jól megy.

- 24-es terem. – adta át mosolyogva a kulcsot a csajszi.

- Köszönjük. – hajolt meg kissé Jimin, s elindultunk felé. Nem volt messze, szóval nem kellett sokat sétálnunk. Szépen lepakoltunk a sarokba, s mielőtt Jimin a hangfalhoz indult volna elkaptam a derekánál fogva, s magamhoz húzva nyomtam egy csókot ajkaira.

- Ma csak reggel kaptam. – mosolyogtam. Ő kuncogva forgatott szemet, s pipiskedve adott nekem egy szájpuszit. Utána hagytam, hogy menjen, ugyanis nem romantikázni jöttünk ide.

Amíg ő csatlakoztatta a telefonját, addig én picit nyújtottam, mert nem akarom, hogy bármim is meghúzódjon. Holnap nagy nap, tényleg nem hiányozna. Jimin elindított egy random számot, s ő is hasonlóan cselekedett hozzám. Nem tudta elkerülni a figyelmem az a tény, hogy milyen hajlékony. Szerintem a spárga se kottyanna meg neki. Én nem tudom lenyomni, pedig én se vagyok olyan, mint egy seprűnyél. Hajlok én, csak... Nem ennyire.

- Gondolkoztál már a versenyen? Lassan arra is el kell kezdenünk összerakni egy koreográfiát. – szólalt meg hirtelen Jimin, s nézett felém.

- Melyik verseny? – tettettem a hülyét, mire drágalátos párom csúnyán nézett rám. – Jaa! Az, melyiket ha megnyerem, megcsókolsz mások előtt... - gondolkodtam hangosan. Láttam, hogy sikerült zavarba hoznom őt, így el is mosolyodtam. – Nem, még nem gondolkodtam, hogy mi legyen... – adtam választ a kérdésére.

- Nem foglak megcsókolni... - motyogta vörös arccal.

- De megígérted. – vigyorogtam rá, s közelebb hajolva adtam egy puszit neki, majd még egyet, s még egyet egészen addig, amíg el nem mosolyodott, s nevetve arrébb nem lökte az arcom.

Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Így tartja a szólás, ám nem helyes ennek filozófiája. Az ember ígérhet fűt-fát, s igen, csak akkor bíznak meg másokban, ha ígéretét megtartja. De mi van, ha az az ígéret rossz, s romlott embernek teszünk romlott ígéretet? Akkor az, kivel kialakult a bizalom vékony fonala, foszlásnak indul, s minden rajtad, s döntéseden fog állni. Megtartod amaz ígéreted, hogy leveszíts egyet, s kapj egy másikat, vagy inkább leszel az ő szemében rossz, bizalmat nem érdemelt ember, de szeretted tekintetében jó? Az ígéret szép szó, olyannak tedd, kinek betartod, így a jó.

xoxo: SanKook