Tesin ismét fociztunk, ezúttal is ,A' a ,C' ellen, csak most nem került senki sem az orvosiba. Soyeon nagyon figyelt engem, ahogy csóri Changbint is. Nem bízik benne, nem is kedveli. Ajaj, szegény srácnak nehéz dolga lesz a tesómmal. Sőt, reménytelen számára ez az egész.

- Mi jót csináltál lyukasban? – kérdezte Yugyeom. A szívemhez nyúltam.

- Azt a kurva élet! – nyugtatgattam magam. – Egyszer meg fogsz ölni azzal, hogy random felbukkansz és megszólalsz... - néztem rá csúnyán. – Amúgy meg Jiminnel gyakoroltam. Miért?

- Csak gyakoroltál? – kérdezte.

- Igen. Miért, mit kellett volna? Nyakunkon a gála, és nincs kész a koreónk.

- De egy tanárral vagy.

- Pont ez az. Egy tanárral. – bólintottam. – Na, de menjünk, mert nem fogjuk elérni a buszt. – kaptam fel a hátamra a táskámat, miután átöltöztem. Gyeom sem firtatta tovább a dolgot, csak bólintott, s el is indultunk.

Nem akartam eltitkolni előle, hogy megfektettem Jimint, de... Úgy érzem, elmondani sem kéne. Vagyis egyenlőre. Azért nekem is elég furcsa, hogy felállt egy férfira. Jó, elég nőies, ez tény, de akkor is férfi! Kicsit össze vagyok zavarodva. Én eddig heterónak hittem magam, de úgy tűnik mégsem vagyok az. Legalább is teljesen nem. Talán biszexuális vagyok. Mondjuk soha nem néztem meg a saját nememet, egyedül Jimint, és nem is akarok összefeküdni mással. Viszont vele megismételném egyszer-kétszer ezt az egészet. Be kell vallanom, rohadt jó volt.

- Jó hétvégét! – köszönt el Soyeon Lisától, majd mosolyogva jött oda hozzánk barátjával együtt. – Jó hétvégét Jimin tanár úr! – integetett vigyorogva, én pedig azonnal az irányába néztem. Észre se vettem, hogy ott van.

- Nektek is! – mondta mosolyogva, s én is felvettem egy kis ajakgörbületet a képemre, hogy tartsam magam a szerepemhez.

- Mehetünk? – kérdezte a tesóm, mire bólintottunk, ő pedig elköszönt Taehyungtól, s el is indultunk.

Őszintén szólva az egész hétvégém baszott unalmasan telt. Szokás szerint a fél szombatot végigaludtam, a vasárnapot pedig csak azért nem, mert mindig együtt reggelizünk. A szüleim dolgoznak még szombaton is, -igaz, csak délelőtt, de akkor is- a vasárnapjuk pedig szabad. Legalább akkor együtt van a család. Ez mindig így volt, és amíg itt lakunk Soyeonnal, így is lesz.

- Sikerül javítani, Jungkook? – kérdezte anya.

- Aham... - mondtam kissé magas hangon.

- Jungkook! – csattant fel anya.

- Rajta vagyok az ügyön. – sóhajtottam. – Lefoglal a gála és a verseny, de nyugi, mindenképp kijavítom.

- Jó, akkor... Az első az iskola legyen neked, ne pedig a gála vagy a verseny. – kezdett bele a hegyibeszédbe. Ajaj, ez sose jó, mert anya nem áll le, amíg nem lesz az, amit ő eltervezett. – Ne próbáljatok ennyit, szólj a tanárnak, hogy emiatt romlik az átlagod, mert nincs időd tanulni, vagy... - gondolkodott.

Lenne időm, csak rohadt lusta vagyok.

- Drágám, megoldja. – mondta apa. Ő sokkal lazább. Anya se rossz, csak elég sokat gondol a jövőnkre. Többet, mint én! Soyeonnak vannak tervei, én pedig ott leragadtam, hogy táncos akarok lenni. Ennyi, és sehova tovább.

- Nem úgy tűnik... - fújtatott anya.

- Nem megy minden azonnal. – magyarázta apa. – Ne aggódj, talpraesett, majd kijavítja.

- Hah... - sóhajtott anya. – És mi a helyzet Taehyunggal? – kérdezte ezúttal Soyeontól, aki félrenyelte a vizet, és köhögni kezdett.

- Mi lenne? – kérdezett vissza, miután összeszedte magát. – Él, egészséges... - sorolta.

- És mikor hozod haza? – kérdezte apa. Annyira egyértelmű, hogy együtt vannak, nem is értem, miért titkolja anyáék előtt. Nagyokat pislogott, majd elvörösödve hajtotta le a fejét.

- Nem tudom... - motyogta.

- Ilyen válasszal kinézem, hogy Jungkook előbb talál magának valakit, és hozza haza. – nevetett apa.

- Miért, én már egyszer megtettem, nem? – utaltam Tzuyura.

- Ez a baj, hogy csak egyszer. – nevetett apa, mire én is elnevettem magam. Soyeon mosolyogva rázta a fejét, mire anya nagy szemekkel nézett ránk.

- Azért nekem ne hozza haza a fél iskolát! – mondta, mire még inkább röhögtünk.

Hát... Nem hiszem, hogy jó szemmel néznék, ha hazahoznám Jimint, aki a tanárom. Mondjuk nem fogom hazahozni. Én nem vagyok szerelmes belé. Szerintem mihelyt leballagok, szakítok vele. A mi kapcsolatunk nem fog sokáig tartani.

Hétfőn szokás szerint csak én mentem a táncterembe rögtön. A többiek már meg sem lepődnek, hogy azonnal odatartok, mihelyt megérkezek a suliba. Belépve meg is láttam Jimint, aki már nagyban nyújtott. Bezártam magam mögött az ajtót, direkt halkan, majd mögé lépdeltem.

- Ugye leesett, hogy látlak a tükörben? – kérdezte jókedvűen, én pedig gondolatban adtam magamnak egy tockost. Jót nevetve rajtam rázta meg a fejét, s nyújtott tovább. Mellé lépdeltem, majd elhúztam a kezét a korláttól, s magamhoz rántva nyomtam egy csókot ajkaira. – M... mit csinálsz?! Bárki megláthat... - mondta a szemeimbe nézve.

- Nincs itt senki, Jimin. – mosolyogtam. – Ne aggódj, nem csinálnám, ha nem tudnám biztosra. Na? Én nem kapok puszit? – kérdeztem vigyorogva, mire ő is halovány görbületet vett ajkaira, majd nyakamat átölelve pipiskedett fel hozzám, s csókolt meg. Egy cuppanással váltunk el egymástól. Elléptem tőle, majd ledobva a táskámat a sarokba kezdtem el én is nyújtani. Már eleve melegítőnadrágba és egy nagyobb pólóba jöttem, a rendes ruhám van bent a táskámba. Nem volt kedvem még óra előtt öltözködni. – Mit fogunk ma csinálni? – kérdeztem.

- Duplaóránk van, az elsőn vesszük tovább az anyagot, a másodikban pedig ismét lehet a gálára gyakorolni.

- Aham... - bólogattam. – Lyukasom lesz tánc után, szóval mehetünk akár külön terembe is.

- Ahogy gondolod. – mondta, majd nyújtani is kezdtünk.

Az első órán gőzerővel tanultuk tovább a koreográfiát. Úgy néz ki, hamarosan kész leszünk vele, ami szerencse, mivel nyakunkon a gála, és emellett mást is kell tanulni, ugyanis a vizsgán nem csak ez lesz.

Ismét két órára béreltük ki a termet, de most jófiú voltam, és nem próbálkoztam be semmivel. Haladnunk kell, ezzel én is tisztában vagyok, s ez sikerült is. Majdnem kész vagyunk.

- Szerinted holnap befejezzük? – kérdeztem Jimintől elterülve a padlón.

- Szerintem be. – mondta, s ő is leült, majd a kulacsát elővéve ivott egy kis vizet. Azért ő is kifáradt.

- Szuper. – mosolyogtam, majd erőt véve magamon felkeltem, s elé sétáltam. Mosolyogva nézett engem, majd ő is felkelt, s pipiskedve csókolt meg. Kezeimet a derekára tettem, s elmélyítettem ajkaink érzéki játékát. – Jól csókolsz... - suttogtam szájára. Elkuncogta magát. – Mióta tudod, hogy meleg vagy? – kérdeztem oldalát cirógatva.

- Hm... 14 éves korom óta. Sosem néztem meg a lányokat, mindig a fiúkat néztem. – mondta.

- Tehát sosem szeretkeztél lánnyal?

- Soha. – igazolta feltevésem. – És te mióta tudod, hogy vonzódsz a saját nemedhez? – nézett rám kíváncsian.

Nem vonzódok hozzá, csak hozzád.

- Amióta beléptél az életembe. – mondtam, majd ránéztem, s buzisan elmosolyodtam. Erre ő pironkodva öltött arcára szívmelengető ajakgörbületet.

Csak ettől félek. Hogy elveszítem a mosolyod. Azt, melyet úgy szeretek, mely felmelegít, mely én ajakimra is felfelé ívelő görbületet varázsol. A te szendeséged, őszinteséged az, az igazi arcod, míg nekem olykor csak álarcként funkcionál. Olyan akarok lenni, mint te, őszinte bárány. Csak én farkas vagyok vicsorral, hátsó szándékkal. Túl jó vagy, s közel merészkedsz a vadhoz, aki semmi jót nem tartogat számodra. Verj hát vasbilincset bűnös, koszos kezeimre, tarts magad mellett, hogy egyszer én is megszelídüljek.

Boldog karácsonyt.♥️

xoxo: SanKook