Jimin nevetve forgatta meg a szemeit, s rázta meg a fejét. Homlokát eltakaró ezüstös tincsei megrezzentek, s lágyan simogatták bőrét. Azt a hófehér bőrét, mely sötét öltözékéből csak úgy virít, akár a zord hegyek tetején lévő csodás hótakaró.

- Randiról volt szó, Jungkook.

- A randihoz hozzátartozik a csók is. – vigyorogtam.

- Ez nem igaz. – rázta a fejét. – Randiztam már, és nem csattan el rögtön csók. – kuncogott.

- Mert nem merted megtenni.

- Csak nem akartam elsietni a dolgokat. Ami késik nem múlik.

- Viszont néha jobb túllenni a dolgokon, nem?

- Néha. – bólintott.

- Akkor megcsókolhatlak? – kérdeztem hatalmas vigyorral a képemen. Jimin nagyokat pislogott, majd megrázta a fejét. – Miért nem? – kérdeztem döbbenten.

- A randiba mentem bele, és ne gyere azzal, hogy hozzátartozik. – rázta a fejét. – Még mindig a tanárod vagyok, nem pedig a...

- Ember, csak kussolj, és engedj már kicsit közelebb magadhoz! – vágtam közbe kissé idegesen. – Lehet, hogy a tanárom vagy a suliban, de az iskolán kívül nem lehetnél más? Csak... Engedj nekem egy kicsit. – beszéltem már sokkal lágyabban, s nyugodtabban.

Jimin nagy szemekkel nézett rám, majd újra a táj felé fordított a tekintetét. Dús, húsos, cseresznyepiros ajkait kezdte rágni. Alsó, s felső fogsora közé csípett egy kicsiny részt, s ott tartotta egy ideig. Nem nézett rám, csak az elé táruló szépséget kémlelte gyönyörű lélektükreivel.

- Szerintem már így is többet engedtem a kelleténél... - mondta végül, s felkelt, majd elindult vissza. Szinte felpattantam, s indultam is utána.

- Jimin, várj! – mentem utána.

- Jungkook, én nem a te korosztályod vagyok! – ment tovább meg se várva. – Nem vagyok a diáktársad, nem vagyok a kis barátocskád, akivel bármikor játszadozhatsz. Oké, új tanár vagyok, fiatal is, és megengedtem, hogy tegezzetek, de úgy érzem, valamilyen szinten nekem is kijár a tisztelet, és...! – nem tudta befejezni, mert majdnem elesett egy kiálló gyökérben. Szerencsére még időben elkaptam a kezét, viszont annyira erősen rántottam vissza, hogy szegény a mellkasomnak csapódott. Egy pillanatra még a lélegzete is elállt. Hatalmas szemekkel nézett fel rám. Olyan volt, mint egy őzike, ki most a vad éles karmai közé került.

- Igazad van... - mondtam neki. – Nem vagy a diáktársam, sem a barátocskám, a játékszerem pedig főleg nem. A kor pedig csak egy szám... - simítottam szabad kezemmel derekára. – Mi pedig csak emberek vagyunk... És igenis lehetünk többek, ha akarjuk. – mosolyodtam el. – Nem foglak megcsókolni, ha nem akarod, viszont azt már előre közlöm veled, hogy nem fogok itt megállni. – simítottam meg oldalát.

- Ezt... Hogy érted? – pislogott nagyokat.

- Úgy, hogy az enyém leszel.

- Azt nehezen hiszem. – rázta a fejét.

- Egy randevúba is belementél. – vigyorogtam.

- Rám lett erőltetve. – rántott vállat.

- Akkor ezt nem erőltetem rád. – kuncogtam. – Eljönnél velem egy újabb randira? – kérdeztem szemeibe nézve. Nagyot sóhajtott, s kissé idegesen nézett a szemeimbe.

- Ha nemet mondok, akkor nem fogsz békén hagyni, igaz?

- De. Holnapig, amíg fel nem teszem újra ezt a kérdést. – mosolyogtam.

- Makacs vagy... - nézett a szemembe hunyorítva.

- Téged akarlak megszerezni, másképp pedig nem tudom ezt megoldani.

- Ha meg akarsz szerezni, jobban kell igyekezned. – paskolta meg az arcomat mosolyogva, s döntötte kissé oldalra a fejét. Elnevettem magam.

- Akkor jobban fogok igyekezni, hogy a következő randevún a csók is elcsattanjon, Park Jimin.

- Sok sikert hozzá, Jeon JeongGuk. – mosolygott, majd kievickélt karjaimból, s magabiztosan indult vissza. Mosolyogva ráztam meg a fejem.

Ezzel most hadat akartál üzenni nekem? Hát legyen. Végül is a háború a kisebb csatákkal lesz sokkal érdekesebb.

- Nos, mi a válaszod? – kérdeztem somolyogva.

- Az, hogy... - hajtotta le a fejét, s rázta meg azt mosolyogva. Végül felpillantott rám, s úgy adta meg rég várt válaszát. – Kérdezz meg holnap. Akkor talán belemegyek egy újabb randiba.

- És a csókba?

Egy pillanatra elgondolkodott, majd nevetve vetette fel ajánlatát.

- Nyerd meg a versenyt, és lekaplak mindenki előtt.

- Szavadon foglak! – kacsintottam.

Kézenfogva mentünk vissza a rendes útvonalra, majd legyalogoltunk a legközelebbi buszmegállóhoz. Jimin busza hamarabb jött. Mosolyogva néztem, ahogy felszáll, majd elmegy vele a jármű. Nehéz eset ez a férfi. Nincs vele könnyű dolgom, viszont egy valamire rájöttem a mai nap folyamán. Jimin meleg, vagy legalább is biszex. Másképp felhozta volna azt is, hogy ő heteró. Elvégre a korától kezdve a munkájáig mindent mondott, de a szexualitásáról egy büdös szót sem szólt. Normál esetben az ember közölné a másikkal, hogy ő nem vonzódik ehhez a nemhez, de ő folyton a pozícióját használta kulcsnak egy zárt ajtóhoz.

Kissé későn értem haza, amit anyám szóvá is tett. Mondtam neki, hogy különórám volt, de kicsit túlreagálta ezt.

- Milyen különóra?! Egy héten kilenc táncod van, és folyton gyakorolsz iskola után. A tanulásra hogy lesz időd?! Mi is az új tanár neve? Bemegyek az igazgatóhoz, és beszélek vele, hogy dumáljon az új tanácsbácsival, mert jobb, ha nem én teszem...! Túl leszel hajtva...

- Anya, erre semmi szükség! – mentem utána. Most úgy érzem magam, mint egy stréber tinilány, akit az osztály rosszfiúja zaklat, a védelmező anyukája pedig el akar beszélgetni a rosszasággal. – Én kértem a különórákat.

- Miért is? – fordult meg. Leblokkoltam hirtelen.

Miért? Mert a tanárommal fogadást kötöttünk, amit én kissé másképp fogtam fel, versenyt csináltam belőle, és addig fajult a dolog, hogy már rendesen rá vagyok szállva erre az emberre. Mindent a győzelemért! – mondtam magamban az igazságot, amit ajkaimon kiejteni nem mertem.

- Mert versenyre készül. Tudod, amire a tanárnő el akarta vinni régen. – jelent meg a testvérem, akinek most iszonyat hálás voltam. – Nos az új tanár rávette Jungkookot. Egyébként Jimin tanár úr hihetetlenül jó, csak jól járt vele.

- Értem... - motyogta anyám felváltva nézve rám és Soyeonra. Ismerem ezt... Összeszűkített szemek, csípőre tett, ökölbeszorított kéz... Várja, ki mondta előbb el az igazságot. Az igazságot, mely úgy zúdulna most rá, mint hegyről a lavina. Gyorsan, hevesen, s akár egy életre megpecsételve egyetlen dolgot. Maga alá temetné, s utána egy kérdés lesz; ki tud-e mászni egyedül a hótakaró alól. Az igazság tényleg olyan, mint a hó; színtiszta.

Egy rossz mozdulat, és anyám kiszúrja, hogy több van a dologban. Végül édesanyám elment, s mikor hallottam az emeleti szoba ajtócsapódását, kiengedtem az eddig benntartott levegőmet.

- Kösz... - köszöntem meg Soyeonnak, hogy kisegített. – Amúgy... Te mióta is vagy szőke?

- Már múlthéten az lettem volna, csak a fodrász lemondta. Meghalt a cicája, én pedig nem értem rá. Ugye Taehyunggal próbáltunk, szóval áttettük mára. Sokáig elvoltatok Jiminnel. – terelt témát. – A fodrász levágta a hajam, és még ki is szőkítette ennyi idő alatt. Ja, és előtte Taehyunggal voltam. Mellesleg hogy áll ez a haj? – kérdezte, s mosolyogva igazította meg az új frizuráját.

Összehúzott szemmel néztem rá, államat közrefogva hüvelyk- és mutatóujjammal. Körbejártam őt, majd mikor elé értem, vállat vontam.

- Hát... - ingattam a fejem. – Ha zacskót húzol a fejedre, akkor megmentheted az emberiséget. – kuncogtam, ő pedig karon csapott.

- Olyan fasz vagy! – nevetett ő is.

- Viccen kívül, jól áll. – mosolyogtam. – Tae láttam már?

- Nem. Ki van akadva, hogy nem láthatja, csak holnap. Picit beijesztettem, hogy nagyon elrontotta a fodrász, és szörnyű lett. Bekajálta. – virított győztes vigyor Soyeon arcán. – Amúgy mi a helyzet Jiminnel?

- Jiminnel? – ültem le egy székre, majd a plafont nézve gondolkodtam el, s végül az én arcomon is felfelé ívelő görbület foglalt helyet. – Minden a legnagyobb rendben Jiminnel. Sínen vagyunk.

Igen. Sínen vagyunk, mivel Jimin, az őzike belesétál az én felállított csapdámba. Jobban mondva már benne van, már csak jobbá kell tennem, hogy ne jusson ki belőle.

Fogadd el tehát, Park Jimin. A tenyeremen vagy, s már csak az a kérdés, mikor zárom össze a markom, hogy ezúttal ott tartsalak. Ami pedig a legjobb, hogy magad sétáltál be az ördög kapuján.

Ha egy bűntettet elkövet az ember, utána képtelen megállni, hogy ne tegyen újra egyet, majd még egyet, s észre se veszi, hogy már bűnös. S mikor lett az? Mikor az elsőt elkövette. Jimin... Várlak a pokolban, hogy ott járhassuk tovább ördögien jó táncunkat.

Hello Sütikék! Október elseje van, meg is hoztam a 21. részt😁 Hát nem lett a legtartalmasabb, de ennyit tudtam összekaparni duplatörinXD

Emellett első ez a könyv a bxb-ben, amit szintén nagyon szépen köszönök😁 Nem hittem volna, hogy ez elérjük😁

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook