- Jungkook, szívem! – hallottam anya hangját. Számban a fogkefémmel néztem ki a fürdőből.

- Mondjad! – mondtam teliszájjal.

- Ma is maradsz? Csak mert apáddal elmegyünk a nagyiékhoz, Soyeon pedig szeretne jönni. Megvárjunk, vagy maradsz?

Elgondolkodtam. Rég láttam a nagyszüleimet, de most végre lenne egy kis nyugtom.

- Had maradjon. – jött elő apám is. – Kell neki egy kis kikapcsolódás. – fogta meg anyu vállát, majd biztatóan rám mosolygott.

- Ne hozz fel senkit a házba! – nézett rám nagy szemekkel anya. – Senkit. – mutatott rám szigorúan.

- Eszemben sincs. – mondtam, s mivel még nem köptem ki a fogkrémet, az kifolyt a számon, és a padlóra csöppent. – Ihh, bassza meg! – hajoltam le, s feltöröltem az ujjammal. Anya a fejét fogta, majd inkább apa vállára hajtotta buksiját.

- Inkább hagyom itthon Soyeont, ő érettebb. – mondta nevetve.

- Hé! – néztem rájuk.

- Na, készülődj. – hagytak ott nevetve a szüleim.

Miután elkészültem, indultam is a buszhoz. Szokás szerint ott kezdtem el reggelizni, mivel ismételten nem sikerült felkelnem az ébresztőmre. Yugyeom mellett ültem hátul. Sajnos nem volt több hely, így a tesóm előre kényszerült. Mondjuk ő szólt is, hogy átnézi az irodalmat, mivel nem nagyon ment a fejébe tegnap a tananyag.

- Mi a helyzet Jiminnel? – kérdezte Gyeom.

- Haladunk. – vigyorogtam. – Sajnos a csókot nem engedi, de elérem nála. Csak idő kérdése.

- Aha... - bólintott. – És hogyan fogod elérni ezt nála?

- Ez egy jó kérdés... De az biztos, hogy menni fog. – ekkor elmosolyodtam. – Egyre többet akarok.

Totális uralmat akarok.

- Nem gondolod, hogy túl messzire mész?

- De. – bólintottam. – De nem érdekel. Marhára élvezem a helyzetet. – vigyorogtam.

Tényleg így volt. Élveztem, hogy sakkban tartom, s már csak mattot kéne adnom.

Hamarosan megérkezett a busz, mi pedig csapatban kezdtünk el az iskolához indulni. Első órám Jiminnel van, sőt, a második is, szóval lesz időm rávenni őt egy újabb randira. Igaz, megmondta, hogy ha nemet mond, akkor elfogadom, de a tegnapi mondata, miszerint ma talán bele fog menni, reményt adott.

- Megvárom Taehyungot és Yoonhot is.

- Én Lisára várok, szóval veled maradok.

- Okés. Te, Kook? – nézett rám drága ikertestvérem.

- Én megyek a terembe. – indultam el. Mikor beléptem, Jimin már bent volt. Bezártam magam mögött az ajtót, majd mosolyogva lépdeltem felé. – Jó reggelt, Jimin.

- Oh! – fordult meg, s nézett rám mosolyogva. – Jó reggelt, Jungkook.

- Hogy érezted magad tegnap?

- Hm... - gondolkodott el, s mosolyogva ingatta a fejét. – Jól.

- Jól? – kérdeztem vissza mosolyogva. Ennyi? Ettől bővebb élménybeszámolóra számítottam.

- Aham. – bólintott nagyot huncut mosollyal az arcán.

- Értem. ennek örülök. És mit szólnál, ha megismételnénk? – döntöttem oldalra a fejem, s úgy néztem le rá.

- Nem bánom, de...! – emelte fel mutatóujját. – Gyakorolnunk is kell.

- Akkor mi legyen előbb? A gyakorlás, vagy a randi?

- A mai két órából csak az egyik lesz megtartva, szóval legyen előbb a próba. – kezdett el nyújtani.

- Rendben. – bólintottam. Letettem a táskám, majd mögé lépdelve fogtam közre a derekát. – Örülök, hogy belementél... - mondtam mély hangomon. Egy forró csókot nyomtam az arcára, majd ellépve kezdtem el én is nyújtani. – Nyugi, be van csukva az ajtó. – mondtam, mielőtt elkezdene aggodalmaskodni, hogy meglát valaki.

A tükörből néztem őt. Fekete, kissé feszes nadrág fedte formás lábait, s egy bordó ing volt felsőtestének borítója. Nem volt rajta szemüveg, valószínűleg kontaktlencsét hord. Fülbevalói egymásnak ütköztek, s hallgatag hangot adtak ki, összerezdültek. Az előtte lévő tükörből felnézett rám, így összeakadt a tekintetünk. Elmosolyodtam.

- Ma már megengeded a csókot?

- Nem akadsz le a csók-témáról, igaz? – rázta a fejét mosolyogva.

- Tudod, hogy addig nem állok le, amíg el nem érem a célomat. – folytattam előbb félbehagyott munkámat.

Az óra első felében tovább haladtunk az anyaggal, a másodikban viszont mindenki mehetett termet keresni, vagy a mi esetünkben bérelni. A következő két órám lyukas, ezért is vállaltuk be a bérlést, mert visszaérek időben az iskolába.

Elbuszoztunk a szokásos helyünkre. Egy másik csaj adta ki nekünk a termet, ezúttal a 14-est, de ez is ismerte Jimint. Elég híres ezen a helyen.

A tanárom kinyitotta az ajtót, s a kulcsot a hangfal tetejére tette. Nem öltöztünk át, már a táncos ruhánkba jöttünk. Két órára béreltünk, Az elsőben nem is volt gond, de a másodikban már igen. És kivételesen nem én voltam a probléma forrása.

- Basszus... - mondta Jimin, mikor elment az áram a vihar miatt. – Hogy fogunk visszajutni? Szarnak ázunk...

- Megvárjuk, amíg eláll. – ültem le a parkettára.

- Nem fogsz visszaérni. – sóhajtott. – Majd leigazolom neked, ha nem érnél be.

- Neked nincs órád? – kérdeztem felpillantva rá.

- Nincs. – rázta a fejét, s leült velem szembe. Csend volt közöttünk, amit ő tört meg. – Úgy tűnik, hogy a mai randi ugrottt.

- Figyelj, itt is megtarthatjuk. Nem valami romantikus a hely, de tehetjük azzá. – mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott. – Igaz, nincs áram, de telefonon kapcsolhatok zenét... - kerestem ki egy számot. Ed Sheerantól a Perfect című zenét indítottam el, feltettem a telefonom a hangfal tetejére, majd a még mindig ülő Jiminhez léptem, s nyújtottam kezet neki. Kicsi mancsai közé temette mosolygós, kissé piroskás arcát. – Park Jimin tanár úr, felkérhetem egy táncra?

Jimin nevetni kezdett azon a csodásan csilingelő hangján, majd kacsóját enyémbe helyezte. Felhúztam magamhoz, s kezeimet a derekára helyeztem, ő pedig sajátját a vállaimra. Elég közel voltunk egymáshoz, így a kettőnk között lévő magassági eltérés jól látszódott. Nem csináltunk semmit, csak egyik lábunkról a másikra helyeztük a testsúlyunkat.

- Ez meg milyen tánc? – kérdezte a tanárom kuncogva, mire mosolyogva válaszoltam.

- Olyan tánc, ahol nem a koreográfia szerint kell kifejezned az érzéseid.

- És most mit érzel? – nézett a szemeimbe csodás tekintetével, melyben a tiszta éjszakai égboltot vélem felfedezni rengeteg csillaggal.

Hogy mit érzek?

Kérdésén elmosolyodtam.

- Azt, hogy ezen a randin el fog csattanni az a bizonyos csók. – hajoltam közelebb. Kezei már a tarkómnál jártak, s birizgálták az ott lévő rövid hajam.

Lehet jól érzed... - suttogta.

- Lehet? – kérdeztem vissza somolyogva.

- Még nem csattant el... - mosolygott, én pedig hatalmas vigyorral a képemen vettem birtokba mézédes, húsos ajkait.

Nem ellenkezett, sőt, vékonyka karjaival még jobban átölelt, s kissé felpipiskedett hozzám. Derekánál fogva húztam közelebb magamhoz, s kezdtem mozgatni a számat. Viszonozta a csókomat.

Örültem, hogy megtette, s annak is, hogy elértem ezt, hogy becézhessem ajkait.

Az ajkait, melyek annyiszor utasítottak vissza, melyek követelik maguknak a figyelmet, s én, mint tapasztalatra, új dologra éhes diák hagyom, hogy rabul ejtsenek.

Az ajkait, melyeken csodás mosolyát látom nap, mint nap.

Az ajkait, melyeket csak egyszer ízleltem meg eddig, s melyek után azóta is sóvárgok.

Ezzel a csókkal lepecsételted a sorsod. Ha én emiatt pokolra is jutok, örülök, hogy miattad kerülök oda. Mert nincs jobb, mint élvezettel játszani ezt a bűntől átitatott játékot, melyet veled folytatok, Park Jimin.

Hello Sütikék! Meghoztam a kövi részt (lyukasom vanXD). Remélem nem lett olyan bitang szar😅 Törióán írtam meg, szóval ez mentségemre szóljon.

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook