- Oh, mennyire elszaladt az idő! Menjetek szünetre, és utána szeretném megnézni, hogy mit vettetek utoljára.

Nekünk nem is kellett több, rohantunk is ki. Valaki a büfébe ment, s tudom, tánc előtt sosem jó enni, de mi nem fogunk táncolni. Had szenvedjenek csak velünk, ha már folyamatosan szekálnak minket.. A 12. C így, a 12. C úgy... Akkor bezzeg örülnek, ha valamit megnyerünk. Na akkor aztán mi vagyunk a legjobbak, de egyébként meg utálnak, mert 'rossz a magatartásunk'. A kibaszott tanári karból csak Min tanárnő állt ki értünk, s mondta azt, hogy csupán elevenek vagyunk, ami nem gond egy diáknál. Hát igen, nem lehetünk örökké félénkek. Nem bújhatunk mindig anyuci szoknyája mögé...

- Mi lesz az új tanárral? – kérdezte rágóját csattogtatva Lisa.

- Nemtom'. – válaszoltam vállat vonva. – De kíváncsi vagyok, hogy milyen, amikor kiborul... - haraptam alsó ajkamba.

Tényleg nagyon kíváncsi voltam, mivel fingom sincs arról, hogy hogyan nézhet ki dühösen, milyen amikor méregből kiabál.

- Arra én is. – nevetett fel Yugyeom. – De ez a tanár tényleg olyan, mint egy cső buzi.

- Szerintem jól néz ki. – mondta Soyeon. – Meg lassan le kéne állni ezzel a lázadással, nem? Gyerekek, mindjárt félév, és amióta Min tanárnő elment, ami megjegyzem, év elején volt, azóta semmi újat nem tanultunk. Ha így haladunk, akkor megbukunk.

- Dehogy bukunk. – forgattam szemet. – Ők nem tánc tagozatos tanárok voltak, szóval nem tudták volna leadni jól az anyagot... Most kaptunk egy tanárt, akivel szórakozunk kicsit, aztán meg elkezdünk tanulni. – néztem rá a testvéremre a végén.

Valamilyen szinten igaza van. Nincs jegyünk, megbukni meg tényleg nem kéne. Főleg azért nem, mert akkor újra a mi osztályunk lenne az új, mégis régi, már megszokott menü a tanárok tálcáján. Azt meg ugye nem akarjuk.

Lassacskán a becsengő is megszólalt, mi pedig ráérősen sétáltunk vissza a terem felé. A tanárok már megszokták, hogy a mi osztályunk sosem ér be időben órára. Legalább is a mi csapatunk. Az újoncnak is meg kell szoknia.

- Szerintetek van még időm elmenni a büfébe? – gondolkodott hangosan Yugyeom.

- Te hülye, eddig miért nem jutott eszedbe? – akadt ki Lisa. – Amúgy szívesen elkísérlek. – mosolyodott el. Persze, csak hogy véletlenül se érjen be előbb órára... Cseles.

- Okés. Hagyjuk a testvérpást édes kettesben. – jött elő Yugyeom perverz oldala, mire én seggbe rúgtam, ő pedig nevetni kezdett, s gyorslépésben indult el Lisával az oldalán a büfé felé.

- Aish, ez a gyerek..

- Megölöm... - mondta Soyeon.

- Én megkínzom, te meg megölöd. – nyújtottam a tesóm felé a kezemet, mire ő megfogta azt, megrázta ezzel beleegyezve az ötletembe.

- Na, takarodjunk órára. – biccentett a fejével, s el is indultunk.

Kopogás nélkül nyitottunk be a táncterembe, majd indultunk rögtön hátra.

- Nicsak, késők... - csendült fel az új tanár hangja. – Nem írlak be titeket, de ha lehet máskor ne forduljon elő több ilyen.

- Elnézést tanár úr! – nyújtotta fel a kezét Tzuyu, mire Park az egyik szemöldökét felhúzva nézett rá. – Tudja a mi osztályunk mindig késik.. Legalább is az egyik része.

- Oh... - döntötte oldalra a fejét. – Akkor gondolom ti vagytok az osztály menői. – fordult ezúttal felénk.

- Maga mondta. – vontam vállat.

- Tehát nem vagytok azok? Esetleg az iskola legjobb tanulóival állok szemben? Lehet valami tanulmányi megbeszélés miatt késtetek. – fogta állát hüvelyk- és mutatóujja közé, majd gondolkodást színlelt. – Nem is értem hogy feltételezhettem azt, hogy ti vagytok a nagykutyák az osztályban. – sóhajtott drámaian. – Elnézést. – mosolyodott el.

Felhúz.. Komolyan. Direkt provokálni akar.

A többiek kuncogni kezdtek.

- Maga igazán vicces. Csak egy baj van, akiket kellett volna, azokat nem nevettette meg. Egyébként én nem tartozom a stréberek közé, csak hogy tisztázzuk. – mosolyodtam el.

- Hm, mindjárt gondoltam. – motyogta inkább magának, mint nekem, de így is meghallottam. – Felejtsük el. De ha már késtetek, és nem írlak be titeket, akkor átadom nektek a helyet, és kérlek mutassátok be, hogy mit vettetek utoljára. – állt félre.

- Hát rendben... Tehát a miénk a megtiszteltetés.

- Pontosan. – mosolygott.

- Akkor... Soyeon, táncolj.

- Mi? Egyedül? Biztos nem.

- Te jobban tudod. – érveltem.

- Aha, persze... Jungkook, mindenki tisztában van azzal, hogy te vagy itt a legjobb táncos, szóval szívesen átadom a helyem egy profinak. – mosolyodott el édesen a testvérem.

- Srácok, kezdjetek már bele, mert ma szeretnék kicsit haladni veletek, vagy tökéletesíteni a lépéseket. Úgyhogy kérlek ne nyafogjatok.

- Soyeon táncol és kész. – tettem keresztbe a kezem, s néztem eltökélten a tanárra.

- Nem! Tanár úr! Nekem női problémáim vannak, és fáj a hasam, így nem lenne jó ötlet még táncolni is hozzá... - harapta be Soyeon alsó ajkát, s hajtotta le a fejét.

- Oh... - pislogott nagyokat Park. – Ez esetben, Jungkook, kérlek táncolj. Nem szeretném, hogy valakinek itt baja legyen.

- De nekem is megjött! – néztem rá Park tanár úrra, s próbáltam húzni az időt.

- Az eszed is megjöhetne, és táncolhatnál ahelyett, hogy próbálsz kibújni a feladat alól. – sóhajtott egyet, s nézett fel a plafonra. – Könyörgöm, nem írtalak be titeket, cserébe csak azt kértem, hogy mutassátok meg, hogy hol hagytátok abba, esetleg milyen koreográfiát tanultatok.

- Akkor inkább írja be a késést. Sőt, még a hiányzást is beírhatja.

Ekkor nyílott az ajtó, s belépett rajta Lisa és Yugyeom.

- Elnézést a késésért.

- Miért késtetek? – kérdezte unottan.

- Női dolgok. – mondta Lisa. Ma mindenki ezzel van?

- Nem akartam álló fasszal bejönni táncórára. Azt mondták, hogy nem jó, úgyhogy úgy döntöttem, hogy elintézem. – mondta Yugyeom, mire a lányok az osztályban hol undorodva néztek rá, hol pedig homlokukra csapva reagálták le ezt az egészet, míg én felnevettem. Yugyeom persze végig vigyorgott.

- Eh... Értem... - tért vissza a lélek a tanárba. – Máskor ha lehet kulturáltabban fejezze ki magát.

- Ők később jöttek be! – mutogattam rájuk hevesen.

- Miért, mit kell csinálni? – kérdezte Gyeom.

- Táncolni. – válaszolta Soyeon. – Amit utoljára vettünk.

- Oh, akkor közlöm a tanár úrral, hogy Jungkook a legjobb közöttünk, Min tanárnő még versenyre is akarta küldeni. – bólogatott büszkén. Yugyeom, én kiheréllek.

- Jungkook, kérlek kezdj hozzá a tánchoz.

- Nem. – ráztam a fejem.

- Hah... - sóhajtott fel gondterhelten a tanár. – Jó, akkor ki tudná nekem bemutatni?

Ekkor jó pár kéz lendült a magasba. Persze a lányoké főleg. Mit esznek már rögtön ezen a tanáron? Oké, fiatal, meg nem néz ki rosszul, főleg, hogy a mai lányoknak mindig a buzi kinézetű srácok jönnek be. Hát én megeszem a nemlétező kalapom!

- Rendben, akkor... Tzuyu, igaz? – kérdezte a lányra nézve összehúzott szemekkel, s gondolkodó fejet vágva.

- Igen. – bólogatott boldogan, majd miután Park intett neki, hogy az övé a ,,színpad", felkelt, s odalépkedve lehunyta a szemét, kifújta a benntartott levegőjét, majd kecses mozdulatokba kezdett.

Tzuyu tényleg jó táncos, de nem elég pontos. A lépései itt-ott ingadoznak. Nem elég magabiztos benne, illetve hiába kecses, mégis túl... Merev az egész. Túlságosan meg akar felelni az elvárásoknak. Nem valami felszabadult, pedig ennek az lenne a lényege, mivel a koreográfia címe is a szabadság.

Sokat nem vettünk ebből, így hamar abbahagyta ezt az erőltetett szart. Nem szeretek kritikát vonni másokról, mivel én se vagyok tökéletes, de ez... Ha a tanárnő látná, szerintem a gyereke is sírva születne meg. Na nem mintha nem sírna, mikor megszületik.

- A címe Szabadság. – mondta Tzuyu, miután kifújta magát.

Park csak bólogatott, miközben állát masszírozta.

- Gyakoroltad, miután a tanárnő elment? – tette fel a kérdést, mire a lány bólintott. – Értem.. Nos, van némi észrevételem. Először is, a koreográfia szép, a táncod pedig kecses volt a maga módján. De ezzel párhuzamosan merev is. A címe nem véletlenül szabadság. Ne a tökéletességre törekedj. Azért tanulsz táncot, mert szereted ezt csinálni, nem? – ismét bólintás. – Akkor meg tedd bele a szíved és a lelked.

- Én beletettem.. – mondta Tzuyu.

- Nem. Te a tökéletességre törekedtél, miközben elfelejtetted azt, ami a legfontosabb. Az érzelmeket. Nagyon jó lett, csak az én órámon ne akarj tökéletes lenni. Csak boldog. – mosolygott, mire Tzuyu felemelte eddig lehorgasztott fejét, s elmosolyodott.

- Rendben. Köszönöm! – mondta, majd a helyére ment.

- Ez mindenkinek szól. Nem vagyok egy szigorú tanár, de vannak dolgok, amiket elvárok. A táncot talán egy vizsgán tökéletesen kell előadni, de ott is akkor tökéletes, ha megfelelőek a lépések, a gyakorlat, és hogy mennyire adod bele a szívedet és a lelkedet. Nos, egyenlőre szeretném akkor fejben összerakni a koreográfia többi részét... Holnapra szerintem meglesz, addig mindenki ezt gyakorolja.

- De hát ez csak pár lépés.

- Pontosan. Pár lépés, ami nem megy. Mindenki álljon fel és menjen a terem közepébe. Ezt fogjuk csinálni először közösen, aztán pedig mindenki egyesével bemutatja. Ha nem megy, akkor holnap is gyakorlunk.

Mit hisz ez, hol vagyunk? A dedóban vagy mi? Könyörgöm, végzősök vagyunk! Ez az utolsó évünk! Az, hogy mások olyan balfaszok, hogy nem tudnak megcsinálni egy ilyen egyszerű lépésfolyamatot, az ne legyen az én problémám. Bár így legalább nem kell semmit sem csinálnom. Nem mintha csinálnék én Ennek valamit.

Mindenki elkezdte számolásra a táncot, még a haverjaim is és Soyeon is, csak én álltam ott keresztbe font karokkal, s doboltam a lábammal. Végül Park leállt a számolással, s felém fordult.

- Te miért nem csinálod?

- Lázad. – mondta ki egy számomra idegesítő hang... Hyerin tanárnő... Ez hogy került ide? Há' menjen már innen! Rontja itt a levegőt!

- Lázad? – kérdezett vissza Park, hogy biztos legyen benne, hogy nem hallott félre semmit.

- Lázad. – bólintott. – Őt lehetetlen betörni. Néha még az én óráimon sem viselkedik, pedig én nem az elnézésemről vagyok híres. – rántott vállat a tanárnő.

Elmosolyodtam, majd gúnyosan a tanárnőre néztem. Az ő óráján hülye lennék viselkedni. Őt utálom a legjobban. Nála a legkönnyebb megbukni.. Ha egyest kapsz a feleletedre például, akkor az már alapból egy egyes, de nála úgy van, hogy egy felelet egyes, aztán még egy azért, mert kaptál egyet, végül pedig azért, mert már kettő egyest is kiosztott. Jó, mi? Imádom a nőt... Remélem érezhető az irónia.

- Csodálom, hogy a többiek most nem őt követik.

- Hm.. tehát ő a bandavezér. – sandított rám Park.

Oh, de még mennyire.

Hello Sütikék! Meghoztam az első részt, azaz a ,,prima"-t. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a prológusnál, néhol még meg is hatódtam😂

Végre megcsináltam az új borítót is, huh🤗

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook