Már elég későre jár az idő, mivel Taehyungnak is olyan kibaszott messze kell laknia... A többieknek leadtam a házit, elmondtam, hogy mi volt a suliban, és még sütit is kaptam Yoonho anyukájától! A kis köcsögje pedig leszidott, amiért elvittem neki a tanulnivalót, ugyanis eddig be tudta adni azt a szüleinek, hogy azért nem pótol, mert nincs ki leadja, de most meg jöttem én, és most szopózik vele a gyerek. Ő holnap már jön.

Amikor Taehyungék ajtajánál megnyomtam a csengőt, a szőrös döge, Yeontan ugatni is kezdett. Imádom a kis veszett gombócot, hihetetlenül aranyos, és amilyen kicsi, akkora hangja van. Ez a kutya egy igazi elő, pattogó, morgó riasztóberendezés. Nem kínai gyártmány, ez nem áll le.

- Oh, babám, menj arrébb, nem tudom kinyitni tőled az ajtót. – hallatszódott bentről Tae hangja. Végül sikerült kitárnia az ajtót nekem, s mikor meglátott a mosoly eltűnt az arcáról. – Oh, te vagy? – kérdezte meg. – Házi?

- Sajnos nem pálinka. – léptem beljebb. – Papír. Sok. – informáltam.

- Franc... Legalább ne te hoztad volna! – nyafogott.

- Me' mi van velem? Leprás vagyok? – néztem rá nagy szemekkel.

- Nem, de a fiatal női Jeonnak jobban örültem volna. – fonta keresztbe karjait, miután leült a kanapéra.

- Legközelebb őt küldöm. – forgattam szemet, majd mellé vágódtam. – Amúgy puszil téged. – adtam át az üzenetet, mire felcsillantak a szemei, s felém fordult.

- Remélem tudja, hogy ezt behajtom rajta! – vigyorgott, mire elnevettem magam.

- Jó, te hős szerelmes! Na, fotózd le a cuccokat és had menjek.

- Máris mész? – biggyesztette le ajkait szomorúan ez a nagy gyerek.

- Az előbb még az volt a bajod, hogy itt vagyok, most meg az, hogy megyek? Nem lehet rajtad kiigazodni.. – ráztam a fejem.

- Nem azt mondtam, hogy baj, hogy itt vagy, csak az, hogy nem a tesód jött. Mindegy. – ez nem ugyan az? Hát besírok.. – Inkább mond el, hogy mi volt a suliban.

- Kaptunk egy buzi tanárt.. – bámultam a plafont. Tae elég érdekesen nézett rám, így folytattam. – Azaz kinézetre elég buzis. Folyamatosan mosolyog, nevet meg anyám picsája.. Játssza itt a jófejet. – forgattam szemet, s fontam keresztbe a karjaimat.

- Ki akarod készíteni, ugye? – szűrte le, s mondta el ezt az egy mondatot pókerarccal.

- Pontosan! – mosolyodtam el. – Igaz azt mondta, hogy jó lenne, ha észhez térnék, mert meg fogok bukni.. De én észnél vagyok, csak játszok vele kicsit.

- Aham... - bólogatott. – És hogy akarod szopatni?

- Azt majd ma megálmodom. – vontam vállat. – Na, lefényképezted már? Mennék. – keltem fel sietősen, Taehyung pedig már adta is vissza füzeteimet.

- Soyeon nem kérdezte, hogy mikor megyek suliba? – tette fel kérdését, miközben kikísért.

- Ja, de. Mikor tolod be a segged?

Elmosolyodott.

- Holnap.

- Fasza. Na sza'! – adtam neki egy pacsit, s indultam is haza, mert ez a megborotvált majom nem éppen mellettünk lakik.

Fülesemet bedugtam, elindítottam a lejátszási listám, s elindultam gyalog haza. Lenne pénzem buszra, de jó ez a kis friss levegő. Sosem volt bajom a sétálással, mindig is szerettem a természetben lenni, legyen az idő éppen akkor hideg vagy meleg. Bár most pont hogy fagy befele a seggem, de nem gond. Nem táncoltam ma, ennyi mozgás kell.

Tényleg... Tánc..

Megálltam a járdán, s a telefonomon megnéztem az időt; 18:34. Elővettem a pénztárcám, s azt is lecsekkoltam, hogy mennyi pénz van nálam jelenleg. Számolni kezdtem, s mikor végeztem, elmosolyodtam. Van elég...

Az egyenes út helyett lekanyarodtam jobbra, s egy fél óra séta után meg is érkeztem ahhoz a bizonyos helyhez. Beléptem, majd a recepcióshoz mentem.

- Üdv, segíthetek valamiben? Esetleg bérelni akar? – mosolygott rám a fiatal rövid barna hajú lány.

- Bérelni szeretnék. – bólintottam egyet, hogy kifejezzem határozottságom.

- Rendben... 24-es szoba megfelel? – néz rám gépe mögül mosolyogva.

- Tökéletes. – mondtam.

- Mennyi időre szólna a bérlés?

- Hm... - gondolkodtam el. Hét óra van, az út kb másfél... - egy óra. – mondtam.

- Oké... - kattintgatott párat. – 4008 Wont kérek szépen. – odaadtam neki, míg ő azt átszámolva a kezembe nyomta a kulcsot. – Jó szórakozást. – mosolygott rám, mire bólintottam egyet, meghajoltam, s mentem is a 24-es szoba felé.

A szigetelés bár ennél a helynél egész jó, néhol mégis lehetett hallani a zenét. Mindenhol más szólt.

Elértem a 24-es számú termet, a zárba dugtam a kulcsot, ám még nem forgattam el. Valami meggátolt ebben. Ez nem volt más, mint az egyik teremből hallatszódó zene. Elléptem az ajtótól, majd a 25-ös felé vettem az irányt. Minden teremnél van ilyen kukucskáló ablak, vagy minek mondjam... Benéztem, s alig hittem a szememnek.

Íriszeim hatalmasra tágultak, mikor megláttam, hogy ki is van bent a teremben, s táncol. Az új tanárunk, Park Jimin.

Mozdulatai kecsesek, szabadok. Egyáltalán nem merev a tartása, vagy ha az, akkor nem látszik. A tánc, melyet éppen jár, a miénk, csak ő tovább alakította a koreográfiát.

Min tanárnő remek koreográfiákat talált ki mindig, de ez... Ebből csak egy részletet látok, de valami hihetetlen. Ahogy szökken, ahogy lép... Mintha nem is földön, hanem a levegőben lenne. Olyan könnyed az egész, s mégis olyan nehéz. Ahogy tovább nézem ezt a csodát, rá kell jöjjek, hogy ez az ember vérprofi. Igaz, ez az első alkalom, hogy táncolni látom, de ez egyszerűen csodálatos.

A zene véget ért, ő pedig egy pózzal a végén zárta le az egészet izzadtan. Ezüstös tincsei homlokához tapadtak, melyeket úgy zavart el, hogy ujjait hajába vezetve túrt bele, s rázta is meg kicsit őket. Fekete lenge inge, melynek V nyaka volt, mellkasához tapadt, s ahogy a tanárom lélegzett, ő úgy járt vele érzéki lassút. Szemei a tánc alatt lehunyva pihentek, most viszont nyitogatni kezdte őket. Válltáskájához lépdelt, majd elővett belőle egy félig megivott palackos vizet, majd kettő korty után visszahelyezte a műanyagot, csak ezúttal a földre. A levegőt még mindig száján keresztül kapkodta, arca pedig vörös rózsákban égett, akárcsak ajkai, melyek olyan pirosak, s húsosak, hogy bármelyik lány megirigyelhetné. Órán nem volt időm végigmérni őt, de most van, s most senki sem láthat meg. Alacsony, de nem sorolható a kicsik közé. Mondhatni a médium kategóriából a kisebb fajta. Alkata kicsit nőies, de a maga módján igenis férfias. Vállai nem túl szélesek, úgy csípőjével lehet párhuzamos, talán kicsit hosszabb. Vékony férfi, s bár izmait mos takarja a ruha, biztosan rendelkezik néhány kockával. Lábai véknyak, izmosak. S ekkor pillantottam feljebb, azaz a lényegre. A fenekére. Apám, milyen kufferrel rendelkezik ez! Na ez már a lányoknak ténylegesen irigylésre méltó! Ez csak seggre gyúr vagy mi? Vagy párnázza? Oké, a húgom egy időben párnázott melltartóban járt –onnan tudom, hogy anya összekeveri néha a cuccaink, és valahogy én kaptam a csecstartóját-, de arról nem tudtam, hogy van párnázott alsónadrág!

Várjunk... Mi a francot nézegetem a tanárom sejhaját?

Megráztam a fejemet, majd letudtam annyival, hogy biztosan csak rég szexeltem már.

Megindultam a saját termem felé, s ezúttal ki is nyitottam az ajtót.

Sokszor jövök el egyedül táncolni, valahogy lenyugtat ez az egész.

A hangszóróhoz lépve csatlakoztattam a telefonom, elindítottam egy zenét, a terem közepére sétáltam, s nyújtani kezdtem, hogy ne húzzam meg semmimet. De valahogy a gondolataim mindig visszaterelődtek, s újra meg újra lejátszottam a fejemben azt a részletet, melyet Park táncolt.

Hogy kerül egy ilyen profi tanár az iskolánkba? Én vajon... Vagyok vagy leszek olyan jó, mint ő?

Hello Sütikék! Meghoztam a harmadik részt, azaz a ,,terzo"-t. Néhányan kérdeztétek, hogy milyen nyelven vannak a részek címei. Olasz nyelven írom őket😊 Franciát tanulok, de az olasz jobban tetszett😅😂 Szóval ha valamit szarul fordít le a gugli, és te, aki olaszt tanulsz látod, szólj rám!😂😂

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook